2024. június 24. Hétfő
Napnyugta: 20:45
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Kik az Adventisták arrow Hitelvek arrow 4. A Fiú
5. A Szentlélek Nyomtatás E-mail
A Hetednapi Adventista Egyház 28 hitelve -
Tartalom
1. oldal
2. oldal

A Szentlélek küldetése

Krisztusnak a halálát megelőző estén közeli távozásáról mondott szavai nagyon aggasztották tanítványait. Ezért gyorsan igyekezett megerősíteni őket azzal, hogy személyes képviselőjeként elküldi hozzájuk Szentlelkét. Nem maradnak árvák (Jn 14:18).

Küldetésének eredete. Az Újszövetség egyedülálló módon mutatja be a Szentlelket. Úgy nevezi, hogy „Jézus Lelke"(ApCsel 16:7 - új prot. ford.), „az Ő Fiának Lelke" (Gal 4:6), „Isten Lelke" (Róm 8:9), „Krisztus Lelke" (Róm 8:9; 1Pt 1:11), „Jézus Krisztus Lelke" (Fil 1:19). Kitől ered a Szentlélek missziója: Jézus Krisztustól vagy az Atya Istentől?

Krisztus két forrást említett, amikor a Szentléleknek az elveszett világért végzett küldetéséről - annak eredetéről - beszélt. Először az Atyára utalt. „És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek" (Jn 14:16; vö. 15:26, „az Atyától"). A Szentlélek keresztségét „az Atya ígéretének" nevezte (ApCsel 1:4). Másodszor Krisztus önmagára utalt: „Elküldöm azt [a Lelket] tihozzátok" (Jn 16:7). A Szentlélek tehát az Atyától és a Fiútól jön.

Küldetése a világban. Csak a Szentlélek hatására tudjuk elismerni Krisztus uralmát.„Senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szentlélek által" (1Kor 12:3) - írta Pál.

Isten azzal biztatott, hogy a Szentlélek által Krisztus, „az igazi világosság... megvilágosít minden embert" (Jn 1:9). Küldetése, hogy „megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében" (Jn 16:8).

Először, a Szentlélek mélységesen meggyőz a bűnről; különösen arról, hogy bűn, ha nem fogadjuk el Krisztust (Jn 16:9). Másodszor, a Lélek mindenkit arra késztet, hogy fogadjuk el Krisztus igazságát. Harmadszor, a Lélek figyelmeztet az ítéletre, ami erős eszköznek bizonyul arra, hogy a bűn sötétségében levő emberekben felkeltse a bűnbánat és a megtérés utáni vágyat.

Miután megtértünk, újjá is születünk a víz és a Szentlélek keresztsége által (Jn 3:5). Akkor pedig új életünk van, mert Krisztus Lelke bennünk lakozik.

Küldetése a hivőkért. A Szentlélekre vonatkozó igehelyek többsége a Lélek és Isten népe kapcsolatáról szól. Megszentelő hatása engedelmességre vezet (1Pt 1:2), de senki sem élvezheti folyamatosan jelenlétét, ha nem tesz eleget bizonyos feltételeknek. Péter figyelmeztetett: Isten azoknak adja a Lelket, akik folyamatosan engedelmeskednek neki (ApCsel 5:32).[1] A Biblia tehát figyelmezteti a hivőket, hogy vissza ne utasítsák, meg ne szomorítsák, és meg ne oltsák a Lelket (ApCsel 7:51; Ef 4:30; 1Thessz 5:19).

Mit tesz a Lélek a hivőkért?

1. Segíti a hivőket. Krisztus „más Paraklétosznak" (Jn 14:16) nevezte a Szentlelket, amikor a tanítványoknak beszélt róla. Ezt a görög szót „vigasztalónak" vagy „pártfogónak" (új prot. ford.) fordították, de jelenthet még tanácsadót, közbenjárót, segítőt vagy szószólót is.

A Szentírás a Szentlelken kívül csak Krisztust nevezi Paraklétosz-nak. Ő a szószólónk vagy közbenjárónk az Atya előtt.„Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus." (1Jn 2:1)

Krisztus mint közbenjárónk és szószólónk, Isten előtt képvisel bennünket, és kinyilatkoztatja Istent nekünk. A Lélek pedig Krisztushoz vezet, és megmutatja Krisztus kegyelmét. Ez magyarázat arra, hogy miért nevezi a Biblia a kegyelem Lelkének (Zsid 10:29). Egyik legnagyobb tette, hogy Krisztus megváltói kegyelmét eljuttatja az emberekhez (lásd 1Kor 15:10; 2Kor 9:14; Jak 4:5–6).

2. Krisztus igazságát közvetíti. Krisztus a Szentlelket az igazság Lelkének nevezte (Jn 14:17; 15:26; 16:13). Feladatai közé tartozik, hogy „eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek" (Jn 14:26), és „elvezérel majd titeket minden igazságra"(Jn 16:13). Üzenete bizonyságot tesz Jézus Krisztusról (Jn 15:26). „Nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek" - mondta Krisztus. „Engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek." (Jn 16:13–14)

3. Krisztus jelenlétét közvetíti. Nemcsak a Krisztusról szóló üzenetet közvetíti, hanem magát Krisztust is. „Jobb néktek, hogy én elmenjek; mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló [a Szentlélek - Jn 14:16–17]; ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok." (Jn 16:7)

Az ember Jézus emberi természetétől akadályoztatva, nem volt mindenütt jelenvaló, ezért mondta jobbnak, hogy elmegy. A Lélek által mindig, mindenütt jelen lehet.„És én kérem az Atyát - mondta Jézus -, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké, az igazságnak ama Lelkét." Azzal bátorította a tanítványait, hogy a Lélek „nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok" (Jn 14:16–18). „A Szentlélek Krisztus képviselője, jóllehet, teljesen független az emberi természettől."[2] A testet öltés idején a Szentlélek Krisztus személyét Máriába juttatta. Pünkösdkor a Lélek vitte el a győzedelmes Krisztust a világba. Krisztus ígéretei - „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled" (Zsid 13:5), és „Én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20) - a Lélek által válnak valóra. Ezért használ az Újszövetség a Lélekkel kapcsolatban olyan címet, amit az Ószövetség sosem, „Jézus Krisztus Lelke" (Fil 1:19).

Éppen így a Lélek által válik lehetségessé, hogy az Atya és a Fiú a hivőkbe költözzön (Jn 14:23), és a hivők is csak a Lélek által lehetnek Krisztusban.

4. A Lélek irányítja az egyház működését. Mivel Krisztus a Szentlélek által van jelen, elmondhatjuk, hogy Ő Krisztus igazi Helytartója a Földön. A hitbeli és tanbeli kérdésekben Ő a fő tekintély, egyházvezetési módszerei teljesen összhangban vannak a Bibliával. „A protestantizmus megkülönböztető jellemzője - ami nélkül nem lenne protestantizmus - az, hogy a Szentlélek Krisztus igazi helytartója vagy Utódja a Földön. Ha szervezetre vagy vezetőkre, vagy emberi bölcsességre hagyatkozunk, ez azt jelenti, hogy az emberivel cseréljük föl az istenit."[3]

A Szentlélek szorosan bekapcsolódott az apostoli egyház irányításába. Az egyház imával és böjtöléssel kérte vezetését, amikor misszionáriusokat választottak ki (ApCsel 13:1–4). Az így kiválasztott embereket arról ismerték meg, hogy nyitottak a Szentlélek vezetése előtt. Az Apostolok cselekedetei azt írja róluk, hogy megteltek Szentlélekkel (lásd ApCsel 13:9, 52). Tetteiket a Lélek vezette (ApCsel 16:6–7). Pál pedig arra emlékeztette a gyülekezeti véneket, hogy a Szentlélek állította őket tisztségükbe (ApCsel 20:28).

A Szentlélek fontos szerepet játszott az egyház egységét fenyegető súlyos nézeteltérések feloldásában. A Szentírás a következő szavakkal vezeti be az első apostoli zsinat döntéseit: „Tetszék a Szentléleknek és nékünk..." (ApCsel 15:28).

5. Rendkívüli ajándékokkal ruházza fel az egyházat. A Szentlélek rendkívüli ajándékokkal ruházta fel Isten népét. Az ószövetségi időkben az Úr Lelke bizonyos emberekre szállt, és rendkívüli hatalmat adott nekik, hogy vezessék és megszabadítsák Izrael népét (Bír 3:10; 6:34; 11:29 stb.), és képessé tette őket a prófétálásra is (4Móz 11:17, 25–26; 2Sám 23:2). Amikor Sault és Dávidot felkenték Isten népe vezetőjének, a Lélek szállt rájuk (1Sám 10:6, 10; 16:13). Másokat pedig a Szentlélekkel való beteljesedés rendkívüli művészi képességekkel áldott meg (2Móz 28:3; 31:3; 35:30–35).

Krisztus az ősegyházban is a Szentlélek által árasztotta áldásait népére. A Lélek osztotta el ezeket a lelki ajándékokat a hivők között, amint jónak látta az egész közösség hasznára (ApCsel 2:38; 1Kor 12:7-11). A Lélek adta a rendkívüli erőt, ami ahhoz kellett, hogy hirdetni tudják az evangéliumot a Föld végső határáig (ApCsel 1:8; lásd még e könyv 16. fejezetét).

6. Betölti a hívők szívét. Minden hívő számára döntő fontosságú az a kérdés, amit Pál tett fel az efézusi tanítványoknak: „Vettetek-é Szentlelket, minekutána hivőkké lettetek?" (ApCsel 19:2).

Miután nemleges választ kapott, kezét rátette ezekre a tanítványokra, akik így részesültek a Szentlélek keresztségében (ApCsel 19:6). Ez az eset arra utal, hogy a bűnről való meggyőződés, amit a Szentlélek vált ki az emberben, és a Lélekkel való beteljesedés két külön dolog.

Jézus rámutatott, hogy újjá kell születnünk víztől és Lélektől (Jn 3:5). Közvetlenül Mennybe menetele előtt azt hagyta meg az új hivőknek, hogy keresztelkedjenek meg „az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében" (Mt 28:19). Ezzel összhangban áll, amit Péter prédikált, hogy „a Szentlélek ajándékát" a keresztségkor nyerjük el (ApCsel 2:38). Pál pedig megerősítette a Szentlélek keresztségének fontosságát (lásd e könyv 14. fejezetét), és biztatta a hivőket, hogy „teljesedjetek be Szentlélekkel" (Ef 5:18).

Az újjászületéskor kezdődő megszentelődés munkájának folytatása a Szentlélekkel való betöltekezés, amelyben Isten saját képére formál át bennünket. Isten kegyelméből „tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szentlélek megújítása által, amelyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által" (Tit 3:5–6).

„A Lélek távolmaradása teszi az evangéliumi szolgálatot olyan erőtlenné. Lehetünk tanultak, tehetségesek, ékesen szólók, rendelkezhetünk bármilyen velünk született vagy szerzett képességgel, de Is-ten Lelkének jelenléte nélkül egyetlen ember szívét sem érinthetjük, egyetlen bűnöst sem nyerhetünk meg Krisztusnak. Másrészt viszont Krisztussal összekapcsolódva, a lelki ajándékok birtokában az Úrnak még a legszegényebb és legtudatlanabb tanítványa is olyan erőt mondhat magáénak, amivel hatni tud a szívekre. Isten a világegyetem legnemesebb és legmagasztosabb hatását közvetítő csatornáivá teszi őket."[4]

Rendkívül fontos a Lélek. A Lélek szolgálata által megy végbe mindaz a változás, amit Jézus Krisztus tesz bennünk. Nekünk, hivőknek állandóan tudatában kell lennünk annak, hogy a Lélek nélkül semmit sem tehetünk (Jn 15:5).

Ma a Szentlélek irányítja figyelmünket a szeretet legnagyobb ajándékára, amit Fiában ajánl fel nekünk Isten. Arra kér, hogy ne utasítsuk el, hanem fogadjuk el az egyetlen utat, ami által megbékélhetünk szerető és kegyelmes Atyánkkal.

 

Lábjegyzet

1.

 

Lásd Arnold V. Wallenkampf, New by the Spirit (Mountain View, CA; Pacific Press, 1978), 49–50. oldal

2.

 

White: Jézus élete, 575. oldal

3.

 

LeRoy E. Froom, The Coming of the Comforter, javított kiadás (Washington, D. C., Review and Herald, 1949), 66–67. oldal

4.

 

White, Testimonies for the Church (Mountain View, CA; Pacific Press, 1948), 8. kötet, 21–22. oldal



 
< Előző

 
 
 
Hitelvek
1. A Szentírás
2. A Szentháromság
3. Az Atya Isten
4. A Fiú
5. A Szentlélek
6. A teremtés
7. Az ember természete
8. A nagy küzdelem
9. Krisztus élete, halála és feltámadása
10. A megváltás élménye
11. Növekedés Krisztusban
12. Az egyház
13. A maradék és küldetése
14. Krisztus testének egysége
15. A keresztség
16. Az úrvacsora
17. Lelki ajándékok és szolgálatok
18. A prófétaság ajándéka
19. Isten törvénye
20. A szombat
21. A sáfárság
22. Keresztényi magatartás
23. Házasság és család
24. Krisztus szolgálata a mennyei templomban
25. Krisztus második eljövetele
26. Halál és feltámadás
27. A millennium eseményei és a bűn vége
28. Az új Föld
Joomla Toplista