2018.  február  21.  Szerda
Napnyugta: 17:16
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Kik az Adventisták arrow Hitelvek arrow 5. A Szentlélek
5. A Szentlélek Nyomtatás E-mail
A Hetednapi Adventista Egyház 28 hitelve -
Tartalom
1. oldal
2. oldal

Isten, örökkévaló Lélek, együttműködött az Atyával és a Fiúval a teremtésben, a testet-öltésben és a megváltásban. Ő ihlette a Szentírás íróit, Ő töltötte be Krisztus életét erővel, Ő vonzza és győzi meg az embereket, Ő újítja meg és formálja Isten képére azokat, akik engedelmeskednek. Azért küldte el az Atya és a Fiú, hogy mindig gyermekeivel legyen; az egyháznak lelki ajándékokat adjon és Krisztus bizonyságtevő szolgálatára képesítsen; és a Szentírással összhangban minden igazságra elvezessen. (1Móz 1:1–2; Lk 1:35; 4:18; ApCsel 10:38; 2Pt 1:21; 2Kor 3:18; Ef 4:11–12; ApCsel 1:8; Jn 14:16–18,26; 15:26–27; 16:7–13)

A keresztre feszítés megrémítette, megtörte és megrettentette Jézus követőit, a feltámadás azonban a virradatot hozta el az életükbe. Krisztus letörte a halál láncait, Isten országának hajnala hasadt a szívükben.

Most olthatatlan tűz lobogott a lelkükben. A tanítványok közé alig néhány hete még gonosz falakat húzó ellentétek semmivé lettek. Megvallották hibáikat egymásnak, és még készségesebbnek mutatkoztak Jézus, Mennybe ment Királyuk befogadására.

A korábban szétszórt nyáj egysége úgy erősödött, ahogy nap nap után együtt voltak imádkozni. Egy felejthetetlen napon éppen Istent dicsérték, amikor heves szélzúgás hasított végig közöttük. Mintha a szívük lángolása láthatóvá vált volna, tűznyelvek nyugodtak meg mindegyikük fején. A Szentlélek szállt rájuk lobogó tűz képében.

Szentlélekkel betöltekezve, a tanítványok nem tudták már magukban tartani Jézus iránti új, forró szeretetüket és örömüket. Nyíltan, lelkesen kezdték hirdetni az üdvösség jó hírét. A hangra felfigyelve, a város lakóinak nagy tömege a különféle népek zarándokaival együtt sereglett az épülethez. Elcsodálkozva és szinte összezavarodva hallgatták - saját nyelvükön -, hogy a műveletlen galileaiak milyen elemi erővel tesznek bizonyságot Isten hatalmas cselekedeteiről.

„Nem értem - mondta valaki. - Mit jelent ez?" Mások megpróbálták egyszerűen azzal elintézni, hogy részegeknek tartották az apostolokat. „Nem! - harsogta Péter a tömeg zaja fölött. - Most még csak reggel 9 óra. Azért történt, amit hallottatok és láttatok, mert a feltámadott Jézus Krisztus az Isten jobbjára ült, és most adja nekünk a Szentlelket." (Lásd: ApCsel 2)

 

Ki a Szentlélek?

A Biblia rámutat, hogy a Szentlélek személy, nem csupán személytelen erő. Az olyan kijelentések, mint például „Mert tetszék a Szentléleknek és nékünk" (ApCsel 15:28), arra utalnak, hogy az őskeresztények személynek tartották. Krisztus is valós, különálló személyként utalt rá. „Engem dicsőít majd - mondta -, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek" (Jn 16:14). A Szentírás a Szentháromság Istenre utalva, a Lelket személyként mutatja be (Mt 28:19; 2Kor 13:13).

A Léleknek van személyisége. Lakozik, marad valakiben (1Móz 6:3), tanít (Lk 12:12), meggyőz (Jn 16:8), irányítja az egyház ügyeit (ApCsel 13:2), segít és közbenjár (Róm 8:26), ihletet ad (2Pt 1:21), és megszentel (1Pt 1:2). Pusztán erő, hatás vagy Istennek egy tulajdonsága nem végezheti mindezt, csak egy személy.

 

A Szentlélek valós Isten

A Szentírás Istennek tartja a Szentlelket. Péter azt mondta Anániásnak, aki a Szentléleknek hazudott, hogy „Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek" (ApCsel 5:3–4). A megbocsáthatatlan bűnt Jézus „a Lélek káromlásának" mondta, és hozzátette: „Még aki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de aki a Szentlélek ellen szól, annak sem ezen, sem a másvilágon meg nem bocsáttatik" (Mt 12:31–32). Ez csak akkor lehet igaz, ha a Szentlélek Isten.

A Szentírás beszél a Szentlélek isteni tulajdonságairól. A Szentlélek élet. Pál úgy utal rá, mint az élet Lelkére (Róm 8:2). A Szentlélek igazság. Krisztus az igazság Lelkének nevezte (Jn 16:13). „A Lélek szerelme" (Róm 15:30) és „az Istennek ama Szentlelke" (Ef 4:30) kifejezés azt mutatja, hogy a Szentlélek természetének része a szeretet és a szentség.

A Szentlélek mindenható. A lelki ajándékokat osztja „mindenkinek külön, amint akarja" (1Kor 12:11). Mindenütt jelenvaló. Mindörökké népével marad (Jn 14:16). Senki sem menekülhet el a hatása elől (Zsolt 139:–10). Mindent tudó is, mert „a Lélek mindeneket vizsgál, még Istennek mélységeit is... Az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke" (1Kor 2:1–11).

Isten tetteit szintén kapcsolatba hozza a Biblia a Szentlélekkel. Része van a teremtésben és a feltámadásban is. „Az Istennek Lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehelete adott nékem életet" (Jób 33:4) - mondta Elihu. A zsoltáros így fogalmazott: „Ha kiárasztod Lelkedet, új teremtmények keletkeznek" (Zsolt 104:30 - új prot. ford.) Pál felkiáltott: „Aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeteket is az Ő tibennetek lakozó Lelke által" (Róm 8:11).

Csak a mindenütt jelenvaló személyes Isten, nem pedig egy személytelen hatás vagy egy teremtett lény tehette meg azt a csodát, hogy az Isten Krisztus embertől, Máriától született. Pünkösdkor pedig a Lélek tette az egyetlen Isten-embert, Jézust, egyetemesen jelenvalóvá mindazok számára, akik készségesen elfogadták.

A keresztségi szöveg (Mt 28:19), az apostoli áldás (2Kor 13:13), valamint a lelki ajándékok felsorolása (1Kor 12:4–6) a Szentlelket az Atyával és a Fiúval egyenlőnek tartja.

 

A Szentlélek és a Szentháromság

A Szentlélek Isten az örökkévalóságtól fogva a Szentháromság harmadik tagjaként, azon belül létezett. Az Atya, a Fiú és a Lélek egyaránt önmagától létező. Mindannyian egyenlők, de a különböző feladatokat megosztják egymás között (lásd e könyv 2. fejezetét).

A Szentlélek Istent akkor érthetjük meg a legjobban, ha Jézus segítségével vizsgáljuk. Amikor a Lélek a hivőbe költözik, úgy jön, mint „Krisztus Lelke", és nem a saját jogán, önhatalmúlag. A történelemben véghez vitt tetteinek Krisztus megváltói küldetése állt a középpontjában. A Szentlélek aktívan közreműködött Krisztus születésében (Lk 1:35), megerősítette keresztségekor, amikor Jézus elkezdte nyilvános szolgálatát (Mt 3:1–17), ezenkívül hozzáférhetővé teszi az emberiség számára Krisztus engesztelőáldozatának és feltámadásának érdemeit (Róm 8:11).

A Szentháromságon belül a Lélek a végrehajtó szerepét látszik betölteni. Amikor az Atya odaadta Fiát a világért (Jn 3:16), a Fiú a Szentlélektől fogantatott (Mt 1:1–20). A Szentlélek jött el a tervet végrehajtani, valósággá tenni.

A Szentlélek jelen volt a teremtésnél (1Móz 1:2) - ebből láthatjuk, hogy tevékenyen részt vett benne. Az élet eredete és fennmaradása a működésétől függ; távozása halált jelent. A Biblia kijelenti, hogy ha Isten „Lelkét és lehelését magához vonná, elhervadna együtt minden test, és az ember visszatérne a porba" (Jób 34:1–15; vö.33:4). A Lélek teremtő munkája az is, amikor újjáteremti mindazokat, akik nyitottak Isten előtt. Isten az emberekben teremtő Lelke által munkálkodik. Tehát a testet öltésben, a teremtésben és az újjáteremtésben a Lélek hajtja végre Isten szándékát.

 

A megígért Lélek

Istennek az volt a terve, hogy testünk a Szentlélek lakóhelye legyen (lásd 1Kor 3:16). Ádámot és Évát a bűn elszakította az Édenkerttől, de a bennük lakozó Szentlélektől is. Ez az elkülönült állapot tovább tart. Az özönvíz előtt a gonoszság borzalmas méreteket öltött, ezért Isten kijelentette: „Ne maradjon az én Lelkem örökké az emberben" (1Móz 6:3).

Az ószövetségi időkben a Lélek alkalmassá tett egyes embereket bizonyos feladatok elvégzésére (4Móz 24:2; Bír 6:34; 1Sám 10:6). Időnként emberekben van(2Móz 31:3; Ésa 63:11). Kétségtelen, az őszinte hivők mindig is tudatában voltak jelenlétének, de a prófécia megjövendölte, hogy a Lélek kitöltetik „minden testre" (Jóel 2:28). Olyan idő lesz ez, amikor a Lélek nagyobb mértékű megnyilvánulása új korszakot vezet majd be.

Amíg a Föld még a bitorló kezében volt, a Lélek teljes kitöltetésével várni kellett. Mielőtt a Lélek kitöltethetett minden testre, Krisztusnak véghez kellett vinnie földi szolgálatát, és be kellett mutatnia az engesztelő áldozatot. Keresztelő János a következőt mondta, amikor Krisztus szolgálatára úgy mutatott, mint a Lélek szolgálatára: „Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd titeket" (Mt 3:11). Viszont az evangéliumok nem számolnak be arról, hogy Jézus Szentlélekkel keresztelt volna. Halála előtt alig néhány órával ígérte meg tanítványainak:„Én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké, az igazságnak ama Lelkét" (Jn 14:16–17). A kereszten történt volna meg a megígért Lélek általi keresztség? A keresztre feszítés péntekjén nem jelent meg galamb, csak nagy sötétséget és villámlásokat lehetett látni.

Jézus csak feltámadása után lehelte Lelkét tanítványaira (Jn 20:22). Azt mondta: „Elküldöm tireátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel" (Lk 24:49). Ezt az erőt pedig akkor kellett megkapniuk, „minekutána a Szentlélek eljő reátok" - és a hivőket bizonyságtevőkké teszi az egész Földön (ApCsel 1:8).

„Még nem vala Szentlélek - írta János -, mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg" (Jn 7:39). A Szentlélek kitöltetésének az volt az előfeltétele, hogy az Atya elfogadja Krisztus áldozatát.

Akkor köszöntött be az új korszak, amikor győzelmes Urunk a mennyei trónra ült. A Szentlelket teljességében csak akkor tudta elküldeni, miután Jézus „az Istennek jobbja által felmagasztaltatván" kitöltötte a Szentlelket (ApCsel 2:33) a tanítványaira, akik égő vágyakozással várták ezt az eseményt, és „mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben" (ApCsel 1:5, 14). A golgotai események után 50 nappal, pünkösdkor a Szentlélek teljes erejével köszöntött be az új korszak. „És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat,ahol [a tanítványok] ülnek vala... És megtelének mindnyájan Szentlélekkel..." (ApCsel 2:–4)

Jézus és a Szentlélek, küldetése végzésében egyaránt egymásra támaszkodott, egymástól függött. Addig nem töltethetett ki teljesen a Szentlélek, amíg Jézus teljesen el nem végezte feladatát. Jézus pedig a Szentlélektől fogantatott (Mt 1:–-21), a Lélek keresztségében részesült (Mk 1:9–10), a Lélek vezette (Lk 4:1), a Lélek által hajtotta végre csodatetteit (Mt 12:24–32), a Lélek által ajánlotta fel önmagát a Golgotán (Zsid 9:14–15), és részben a Lélek támasztotta fel (Róm 8:11).

Jézus volt az első személy, aki a Szentlélek teljességét tapasztalta. Nagyszerű igazság, hogy Urunk kész a Szentlelket árasztani mindazokra, akik komolyan vágynak rá.



 
< Előző

 
 
 
Hitelvek
1. A Szentírás
2. A Szentháromság
3. Az Atya Isten
4. A Fiú
5. A Szentlélek
6. A teremtés
7. Az ember természete
8. A nagy küzdelem
9. Krisztus élete, halála és feltámadása
10. A megváltás élménye
11. Növekedés Krisztusban
12. Az egyház
13. A maradék és küldetése
14. Krisztus testének egysége
15. A keresztség
16. Az úrvacsora
17. Lelki ajándékok és szolgálatok
18. A prófétaság ajándéka
19. Isten törvénye
20. A szombat
21. A sáfárság
22. Keresztényi magatartás
23. Házasság és család
24. Krisztus szolgálata a mennyei templomban
25. Krisztus második eljövetele
26. Halál és feltámadás
27. A millennium eseményei és a bűn vége
28. Az új Föld
Joomla Toplista