2018. augusztus 19. Szombat
Napnyugta: 19:52
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Kik az Adventisták arrow Hitelvek arrow 6. A teremtés
6. A teremtés PDF Nyomtatás E-mail
A Hetednapi Adventista Egyház 28 hitelve -
Tartalom
1. oldal
2. oldal

Isten mindenek Teremtője. Teremtő munkájának hiteles történetét a Szentírás nyilatkoztatta ki. Hat nap alatt alkotta az Úr "a mennyet és a földet", valamint minden földi élőlényt és az első hét hetedik napján megpihent. Befejezett teremtő munkájának állandó emlékezetéül megalapította a szombatot. Az első emberpár mint a teremtés koronája Isten képére és hasonlatosságára teremtetett. Nekik adatott a föld és az azon lévő minden teremtmény feletti felelősségteljes uralom, mivel Isten gondjukra bízta, hogy vigyázzanak arra. Amikor a teremtés befejeződött, Isten dicsősége kijelentette: "Imé igen jó". (1Móz 1:2; 2Móz 20:8–11; Zsolt 19:1–7; 33:6–9; 104; Zsid 11:3)

A Biblia beszámolója egészen egyszerű. Isten teremtői parancsára azonnal előállt az ég, a Föld, a tenger és minden, ami azokban van (lásd 2Móz 20:11). Mindössze hat nap kellett ahhoz a változáshoz, ami „a kietlen és puszta" Földet teljesen kifejlett állatokkal és növényekkel bővölködő, káprázatosan szép bolygóvá tette. Földünket Isten világos, tiszta, ragyogó színekkel, formákkal és illatokkal díszítette, csodálatos ízléssel, a részletek és feladatok pontosságával állította össze.

Azután Isten „megnyugovék" - megállt, hogy ünnepeljen, élvezze munkája gyümölcsét. E hat nap szépségének és fenségének emléke mindörökké emlékezetes marad, azért, mert akkor megpihent. Vessünk egy rövid pillantást a kezdetekről szóló bibliai beszámolóra!

„Kezdetben teremté Isten az eget és a Földet" (1Móz 1:1). A Földet víz és sötétség borította. Az első napon Isten különválasztotta a világosságot a sötétségtől, a világosságot „nappalnak", a sötétséget „éjszakának" nevezte.

A második napon elválasztotta a vizeket - különválasztotta az atmoszférát a Földhöz tartozó víztől - megteremtve ezáltal az élet feltételét.

A harmadik napon Isten egy helyre gyűjtötte a vizet, kialakítva a tengert és a szárazföldet. Ezután felöltöztette a csupasz vízpartokat, dombokat és völgyeket. „Hajta tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, amelynek gyümölcsében mag van, az ő neme szerint." (1Móz 1:12)

A negyedik napon teremtette a Napot, a Holdat és a csillagokat, hogy „legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek". A Nap nappal, a Hold éjjel „uralkodik" (1Móz 1:14–16).

A madarakat és a vízi állatokat Isten az ötödik napon teremtette, „az ő nemük szerint" (1Móz 1:21). Ez arra utal, hogy az általa teremtett állatok saját fajtájuk szerint folyamatosan szaporodnak.

A hatodik napon hozta létre az állati élet magasabb formáit. Szólt: „Hozzon a föld élő állatokat nemük szerint; barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemük szerint" (1Móz 1:24).

Majd pedig, a teremtés művének koronájaként, megteremtette az embert „az Ő képére, Isten képére teremté őt, férfiúvá és asszonnyá teremté őket" (1Móz 1:27). „És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, ímé, igen jó." (1Móz 1:31)

 

Isten teremtő szava

„Az Úr szavára lettek az egek - írta a zsoltáros -, és szájának leheletére minden seregük" (Zsolt 33:6). Hogyan hatott ez a teremtő szó?

A teremtő Ige és a már meglevő anyag. Mózes szavai: „Monda Isten", vezetik be a teremtés hat napjának fenséges eseményeit kiváltó isteni parancsot (1Móz 1:3, 6, 9, 11, 14, 20, 24). Minden parancs teremtő energiával feltöltve hangzott el, „a kietlen és puszta" Földet paradicsommá változtatva.„Ő szólt, és meglett, Ő parancsolt, és előállott." (Zsolt 33:9) A világ valóban „Isten beszéde által teremtetett" (Zsid 11:3).

A teremtő szó nem függött a már meglevő anyagtól (ex nihilo). „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő." (Zsid 11:3) Bizonyos alkalmakkor ugyan Isten felhasznált korábban létező anyagot - Ádámot és a nagytestű állatokat a föld porából formálta, Évát pedig Ádám oldalbordájából (1Móz 2:7, 19, 22) -, de végső soron Isten teremtett minden anyagot.

 

A teremtés története

Sok kérdést vetettek már fel Mózes első könyvének teremtési történetével kapcsolatban. A Biblia első könyvében szereplő két teremtési leírás vajon ellentmond-e egymásnak, vagy pedig összecsengenek? A teremtés napjait szó szerint kell-e érteni, vagy hatalmas időszakokat jelölnek? Valóban mindössze 6000 éve teremtette Isten az egeket, a Napot, a Holdat és a csillagokat?

A teremtés története. A Biblia két feljegyzése a teremtés történetéről - az egyik 1Móz 1:1–2:3, a másik pedig 2:4–25 - összhangban áll egymással.

Az első beszámoló időrendi sorrendben beszéli el minden dolog teremtését.

A második beszámoló a következő szavakkal kezdődik: „Ez az égnek és a Földnek eredete..." Ehhez hasonló kifejezésekkel vezeti be 1Mózes a családi történeteket (vö. 1Móz 5:1; 6:9; 10:1). Ez a leírás az ember helyét határozza meg a teremtett világban. Nem szigorúan időrendi, inkább arra mutat rá, minden mással az volt Isten célja, hogy az embernek megfelelő környezetet teremtsen.[1] Az első beszámolónál több részletet közöl Ádám és Éva, valamint az Édenkert környezetének megteremtéséről. Ezenkívül tájékoztatást ad az ember természetéről és az isteni uralomról. E két teremtési beszámoló csak akkor van összhangban a Szentírás többi részével, ha valóságosnak és történelmileg hitelesnek fogadjuk el.

A teremtés napjai. A Biblia két teremtési történetének napjai valóságos 24 órás időszakokat jelölnek. Jellemző a következő kifejezés arra, hogy Isten ószövetségi népe hogyan mérte az időt: „este és reggel" (1Móz 1:5, 8, 13, 19, 23, 31), ami egy-egy napot jelölt, estével vagyis naplementével kezdődően (lásd 3Móz 23:32; 5Móz 16:6). Semmi sem igazolná, ha azt mondanánk, hogy ez a kifejezés valóságos napot jelölt Mózes harmadik könyvében, Mózes első könyvében pedig több ezer vagy több millió évet.

1Mózes 1-ben a napnak fordított héber szó a jóm. Amikor a jóm-mal határozott szám jár együtt, mindig valóságos 24 órás napot jelent (például 1Móz 7:11; 2Móz 16:1) - ez újabb utalás arra, hogy a teremtési beszámoló szó szerinti 24 órás napokat említ.

A Tízparancsolat is bizonyítja, hogy Mózes teremtési beszámolójában valóságos napokról van szó. A negyedik parancsolatban ezt mondja Isten: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja; semmi dolgot se tégy azon... Mert hat napon teremté az Úr az eget és a Földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt" (2Móz 20:8–11).

Isten újból röviden elmondja a teremtési történetet. Minden nap (jóm) teremtő munkával telt el, és a teremtés hetének a szombat volt a csúcspontja. A 24 órás szombatnap tehát a teremtés valóságos hetének állít emléket. Értelmetlen volna a negyedik parancsolat, ha a teremtés napjai korszakokra nyúlnának.[2]

Akik 2Pt 3:8-at idézve - „Egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő" - próbálják bizonyítani, hogy a teremtés napjai nem valóságos 24 órás napok voltak, azok megfeledkeznek arról a tényről, hogy ugyanez a vers így fejeződik be: „és ezer esztendő, mint egy nap". Isten szavának hitelességét kérdőjelezik meg azok, akik a teremtés napjain ezer éveket vagy több millió, sőt milliárd évet értenek - és éppen azt teszik,amire a kígyó kísértette Évát.

Mit jelent az „egek" kifejezés? Vannak, akiket - teljesen érthető módon - zavarba ejtenek azok a versek, amelyekben az áll, hogy Isten megteremtette „az eget és a Földet" (1Móz 1:1; vö. 2:1; 2Móz 20:11), majd pedig megalkotta a Napot, a Holdat és a csillagokat a teremtés hetének negyedik napján, 6000 évvel ezelőtt (1Móz 1:14–19). Akkor jött volna létre minden égitest?

Isten nem a teremtési hét során hozta létre az egeket, ami öröktől fogva a lakóhelye. 1Móz 1. és 2. fejezetében szereplő „egek" szó minden bizonnyal Napunkra és naprendszerünkre vonatkozik.

Nagyon is valószínű, hogy Krisztus nem elsőként, inkább utoljára teremtette a Földet. A Biblia képet mutat be arról, hogy Isten fiai - feltehetőleg az el nem bukott világok Ádámjai - Isten elé járultak a világegyetem egy távoli pontján (Jób 1:6–12). Az űrkutatások során eddig nem fedeztek fel más lakott bolygókat. Ezek minden bizonnyal az űr igen távoli pontján lehetnek - jóval túl a bűntől szennyezett naprendszerünk körén, ami a bűn fertőzése miatt lett elkülönítve.

 

A teremtés Istene

Milyen Isten a Teremtőnk? Vajon a végtelen Isten érdeklődést tanúsít irántunk - világegyeteme egy eldugott zugának parányi porszemei iránt? A Föld megteremtése után még nagyobb és még jobb dolgokkal folytatta a teremtést?

Gondviselő Isten. A Biblia teremtési története Istenről szól először, és csak azután tér rá az emberekre. Ez arra utal, hogy Isten az ég és a Föld megteremtésével tökéletes környezetet akart létrehozni az emberiségnek. Az ember - a férfi és a nő - Isten ragyogó mesterműve volt.

E leírás gondos tervezőnek mutatja be Istent, aki törődik teremtményeivel. Kertet ültetett az embernek, és feladatául adta, hogy művelje azt. Olyannak teremtette az embert, hogy kapcsolatot tudjon vele tartani. Nem erőszakkal ki kényszerített, természetellenes kapcsolatot akart, hanem a választás szabadságával teremtette meg őt, úgy, hogy képes legyen szeretni és szolgálni Istenét.

Ki volt a teremtő Isten? A Szentháromság minden személye részt vett a teremtés munkájában (1Móz 1:2, 26). Az aktív teremtő mégis Isten Fia, az öröktől fogva Krisztus volt. A teremtési történet bevezetőjében Mózes a következőt írta: „Kezdetben teremté Isten az eget és a Földet". Ezeket a szavakat idézve, János pontosan meghatározza Krisztus szerepét a teremtésben. „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala Istennél, és Isten vala az Ige... Minden őáltala lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett." (Jn 1:1–3) Később pedig, még ugyanebben a szakaszban, János teljesen világossá teszi, hogy kiről is ír. „Az Ige testté lett, és lakozék miközöttünk." (Jn 1:14) Jézus volt a Teremtő, aki szavával hozta létre a Földet (lásd Ef 3:9; Zsid 1:2).

Isten szeretetének bemutatása. Milyen mélységes Isten szeretete! Amikor Krisztus szerető gonddal térdelt Ádám fölött, hogy megformázza az első ember kezét, tudnia kellett: egy nap majd emberi kezek bántalmazzák és feszítik keresztre. Bizonyos értelemben a teremtés és a kereszt összekapcsolódik, mert Krisztus, a Teremtő „megöletett a világ alapítása óta" (Jel 13:8). Nem térítette el a teremtés munkájától az sem, hogy mint Isten, előre tudta,[3] mi következik majd. A Golgota vészterhes fellegei árnyában Krisztus az élet leheletét lehelte Ádám orrába, miközben tisztában volt azzal, hogy ez a teremtői tette fosztja meg majd Őt magát az élet leheletétől. A teremtés alapja a felfoghatatlan szeretet.

 

A teremtés célja

A szeretet indokolja Isten minden tettét, mert Isten szeretet (1Jn 4:8). Nemcsak azért teremtett bennünket, hogy mi szerethessük Őt, hanem hogy Ő is szerethessen bennünket. Szeretete késztette arra, hogy a teremtés által egyik legnagyobb adományával - az élettel - ajándékozzon meg bennünket. Utal arra a Biblia, hogy mi a célja Istennek a világegyetemmel és lakóival?

Isten dicsőségének bemutatása. Isten a teremtményei által mutatja be dicsőségét. „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható; szózatuk kihat az egész Földre, és a világ végére az ő mondásuk." (Zsolt 19:2–5)

Miért van szükség Isten dicsőségének ilyen széles körű bemutatására? A természet bizonyságot tesz Istenről. Istennek az a szándéka, hogy teremtményei a Teremtőre irányítsák mindenki figyelmét. „Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az Ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az Ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek" (Róm 1:20) - írja Pál.

Amint Isten a természet dolgai által magához vonz bennünket, egyre többet tudunk meg tulajdonságairól, olyan tulajdonságokról, amelyeket a magunk életében is kialakíthatunk. Isten jellemének tükrözésével pedig dicsőséget adunk neki, betöltve a célt, amiért teremttettünk.

A világ benépesítése. A Teremtőnek nem az volt a szándéka, hogy a Föld magányos, üres bolygó legyen, hanem azt akarta, hogy benépesítsék (Ésa 45:18). Amikor az első ember úgy érezte, hogy társra van szüksége, Isten megteremtette az asszonyt (1Móz 2:20;1Kor 11:9). Így hozta létre a házasság intézményét (1Móz 2:22–25). A Teremtő nemcsak az új teremtett világ feletti uralommal ajándékozta meg őket, hanem e szavaival: „Szaporodjatok és sokasodjatok" (1Móz 1:28), azt a kiváltságot is adta nekik, hogy ők is részt vehetnek a teremtésben.

 


 
Következő >

 
 
 
Hitelvek
1. A Szentírás
2. A Szentháromság
3. Az Atya Isten
4. A Fiú
5. A Szentlélek
6. A teremtés
7. Az ember természete
8. A nagy küzdelem
9. Krisztus élete, halála és feltámadása
10. A megváltás élménye
11. Növekedés Krisztusban
12. Az egyház
13. A maradék és küldetése
14. Krisztus testének egysége
15. A keresztség
16. Az úrvacsora
17. Lelki ajándékok és szolgálatok
18. A prófétaság ajándéka
19. Isten törvénye
20. A szombat
21. A sáfárság
22. Keresztényi magatartás
23. Házasság és család
24. Krisztus szolgálata a mennyei templomban
25. Krisztus második eljövetele
26. Halál és feltámadás
27. A millennium eseményei és a bűn vége
28. Az új Föld
Joomla Toplista