Az ember természetének egysége

Milyen részekből áll az ember? Vajon több, egymástól független összetevőből, testből, lélekből és szellemből?

Az élet lehelete. „Formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élő lélekké." (1Móz 2:7)

Isten „az életnek leheletét" lehelte Ádám élettelen testébe, ezzel élővé tette a föld elemeit. Az élet lehelete „a Mindenhatónak lehelete" (Jób 33:4), ami életet adó életszikra. Az elektromos áram szerepéhez hasonlíthatjuk; az áram áthalad az elektromos készülék különböző szerkezetén, és amikor bekapcsoljuk a színes tévét, a néma szürke üveglapot a színek és a képek lüktető eseménysorává változtatja. Az elektromosság hangot és mozgást varázsol oda, ahol azelőtt semmi sem volt.

Az ember élő lélek. Mit változtatott meg az élet lehelete? Amikor Isten megformázta az embert a földből, minden szervét megalkotta, a szívét, a tüdejét, a veséjét, a máját, a lépét, az agyát stb. - az egész tökéletes volt, de élettelen. Majd az élet leheletét lehelte az élettelen anyagba, és „így lőn az ember élő lélekké".

A Szentírásban található képlet világos. A föld pora (a föld elemei) és az élet lehelete = élőlény vagy élő lélek. A föld elemeinek és az élet leheletének egységéből lett az élőlény vagy élő lélek.

Ez „az élő lélek" nemcsak az emberekben, hanem minden élőlényben megvan. A Biblia szerint például élő lélek volt azokban az állatokban, amelyek bementek Noé bárkájába, és azokban is, amelyek nem mentek be (1Móz 7:15, 22).

1Móz 2:7-ben „élő léleknek" vagy „élőlénynek" fordított héber szó a nefes chajjáh. Ez a kifejezés nem kizárólagosan az emberre vonatkozik, mert utal még a víziállatokra, a rovarokra, a csúszómászókra és a nagytestű szárazföldi állatokra is (1Móz 1:20, 24; 2:19).

A nefes, amit „lénynek" vagy „léleknek" fordítanak, a náfas szóból ered, amelynek jelentése: „lélegezni". Az Újszövetségben ennek görög megfelelője a pszühé. „Amennyiben a lehelet az élet legszembetűnőbb bizonyítéka, a nefes alapvetően élő lénynek, személynek jelöli az embert."^[3] Amikor a Biblia állatokra vonatkozóan használja e kifejezést, mint például a teremtési történetben, akkor az állatokat Isten által teremtett élőlényekként mutatja be.

Fontos megjegyezni: a Biblia azt mondja, hogy az ember élő lélekké lett. A teremtési történetben semmi sem utal arra, hogy az ember lelket kapott volna, olyasfajta külön egységet, ami a teremtéskor kapcsolódott volna össze az emberi testtel.

Megoszthatatlan egység. Nem is tudjuk igazán felmérni, milyen fontos a teremtési beszámoló az ember természetének helyes megértésével kapcsolatban. A Szentírás egységes egésznek mutatja be az embert, hangsúlyozva szerves egységét. Akkor tehát hogyan kapcsolódik a szellem és a lélek az ember természetéhez?

1. A lélek jelentése a Bibliában. Ahogy már korábban is említettük, az Ószövetségben a „lélek" a héber nefes szó fordítása. 1Móz 2:7 az embert élőlénynek nevezi, miután a föld elemeiből formált fizikai testbe az élet lehelete költözött. „Hasonlóképpen, ha egy gyermek születik, új lélek jön létre, minden »lélek« új életegység, egyedülállóan más, és különbözik minden más hasonló egyedtől. Úgy tűnik, a héber nefes szó azt a gondolatot emeli ki, hogy minden élőlényben megvan az egyéniség képessége, ami egyedülálló sajátosságot ad neki. Ebben az értelemben használva, a nefes nem a személy egy része, hanem maga a személy, és sok esetben »embernek« vagy azzal rokon értelmű szóval fordítja Bibliánk (lásd 1Móz 14:21; 4Móz 5:6; 5Móz 10:22), vagy»magának« (3Móz 11:43; Ésa 46:2 stb.)".

Másrészt viszont az olyan kifejezések, mint „az én lelkem", „a te lelked", „az ő lelke" stb., általában a személyes névmást helyettesítik (lásd 1Móz 12:13; 3Móz 11:43–44; 19:8; Józs 23:11; Zsolt 3:3; Jer 37:9 stb.). Az angol King James fordítás az Ószövetségben 755-ször előforduló nefes szót 100-nál is több helyen „életnek" mondja (1Móz 9:4–5; 1Sám 19:5; Jób 2:4, 6 stb.).

A nefes olykor vágyra, kívánságra vagy szenvedélyre utal (vö. 5Móz 23:24; Préd 6:7). Utalhat még az érzelmek központjára (1Móz 34:3; Énekek 1:7 stb.), és időnként az ember akarati részét jelképezi. 4Móz 31:19-ben a nefes-t megölték, és Bír 16:30-ban (fordításban: én) meghal. 4Móz 5:2-ben (holt test) és 9:6-ban (holt ember) holttestre utal (vö. 3Móz 19:28; 4Móz 9:7, 10).

A görög pszühé szó használata az Újszövetségben hasonló ahhoz, ahogy az Ószövetség használja a nefes-t. Állati életre és emberi életre egyaránt alkalmazza (Jel 16:3). A King James fordítás 40-szer egyszerűen „életnek" írja (lásd Mt 6:25; 16:25 stb.). Bizonyos esetekben egyszerűen „embereket" jelent (lásd ApCsel 7:14; 27:37; Róm 13:1; 1Pt 3:20 stb.), máshol pedig a személyes névmással egyenértékű (lásd Mt 12:18; 2Kor 12:15 stb.). Néha az érzelmekre (Mk 14:34; Lk 2:35), az értelemre (ApCsel 14:2; Fil 1:27) vagy a szívre (Ef 6:6) utal."^[4]

A pszühé nem halhatatlan, hanem halandó (Jel 16:3). El lehet pusztítani (Mt 10:28).

A bibliai bizonyítékok arra utalnak, hogy a nefes és a pszühé időnként az egész személyre, máskor pedig az emberből valamire, mint például az indulatokra, érzelmekre, kívánságokra és érzésekre utal. Ez azonban semmi esetre sem azt jelzi, hogy az ember két külön részből állna. A test és a lélek együtt létezik, együtt képez elválaszthatatlan egységet. A lélek nem létezik a testtől elválasztva. Nincs olyan bibliai szöveg, ami arra utalna, hogy a lélek mint öntudatosan létező rész, túlélné a testet.

2. A szellem bibliai jelentése. Míg a léleknek fordított héber nefes szó jelentése egyéniség, személyiség, az Ószövetségben szellemnek fordított héber szó, a ruah az egyéni élethez létfontosságú erőt adó szikrára utal. Az embereket megelevenítő isteni erőt vagy életelvet jelöli.

A „ruah" 377-szer fordul elő az Ószövetségben. A leggyakrabban szellemnek, szélnek vagy leheletnek fordították (1Móz8:1 stb.). Az életerő (Bír 15:19), a bátorság (Józs 2:11), a felháborodás vagy a harag (Bír 8:3), a lelkiállapot (Ésa 54:6), a jellem (Ez 11:19) és az érzelmek központjának (1Sám 1:15) jelölésére is használatos.

A leheletre vonatkozóan az emberi ruah és az állati ruah között nincs különbség (Préd 3:19). Az ember ruah-ja a halál pillanatában elhagyja a testet (Zsolt 146:4), és visszatér Istenhez (Préd 12:7; vö. Jób 34:14). A ruah gyakran használatos Isten Lelkének jelölésére, mint például Ésa63:10-ben is. Az Ószövetségben a ruah az emberre vonatkozóan soha nem jelent a fizikai testtől külön létező, intelligens, érző részt.

A ruah újszövetségi megfelelője a pneuma, ami a pneo, fújni, lehelni igéből ered. A ruah-hoz hasonlóan, a pneuma sem hordoz olyan jelentéstartalmat, ami az emberben a testtől függetlenül létező, tudatos részre utalna. Az Újszövetség az emberre vonatkozóan semmiféleképpen sem utal ilyen gondolatra. Róm 8:15; 1Kor 4:21; 2Tim 1:7; 1Jn 4:6 és a hasonló szövegekben a pneuma kedvet, magatartást vagy érzelmi állapotot jelöl. A személyiség külön fajtáinak leírására is használja a Biblia, mint például a Gal 6:1; Róm 12:11 stb. A ruah-hoz hasonlóan a pneuma is visszatér az Úrhoz a halál pillanatában (Lk 23:46; ApCsel 7:59). A Szentírásban, mint a ruah, a pneuma is jelöli Isten Lelkét (1Kor 2:11, 14; Ef 4:30; Zsid 2:4; 1Pt 1:12; 2Pt 1:21, stb.)."^[5]

3. A test, a lélek és a szellem egysége. Milyen kapcsolat van a test, a lélek és a szellem között? Hogyan hat ez a kapcsolat az ember egységére?

a) Kettős egység. A Biblia egy egységként kezeli az emberi természetet, és nem határozza meg a test, a lélek és a szellem viszonyát. Egyes esetekben váltófogalomként használja a lélek és a szellem szót, annyira, hogy mint alább látni fogjuk, a magyar fordítás nem érzékeli a két szó közötti különbséget. Mária öröménekében ezt olvassuk: „Magasztalja az én lelkem (pszühé) az Urat, és örvendez az én lelkem (pneuma) az én megtartó Istenemben" (Lk 1:46–47). Jézus az egyik (pszühé), míg Pál a másik (pneuma) szót használja, amikor az ember lelkéről és testéről beszél (Mt 10:28; 1Kor 7:34). Az előbbi az embernek az Istenséggel érintkező magasabb rendű képességeit, az utóbbi a fizikai és az érzelmi képességeket jelöli.

b) Hármas egység. Van egy kivétel azzal az általános bibliai gyakorlattal szemben, amely az embert kettős egységként ábrázolja. Pál, aki szól a test és a lélek kettősségéről, beszél az ember hármas egységéről is. A Károli fordítás meg sem kísérelte visszaadni ezt a hármas egységet. Az új protestáns fordítás így adja vissza: „Maga pedig a békességnek Istene... őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben" (1Thessz 5:23). Ez a szakasz Pálnak azt a vágyát fejezi ki, hogy az embernek e részei közül egy se maradjon ki a megszentelődés folyamatából.

Ebben az összefüggésben a lelket (pneuma) úgy kell értelmeznünk, mint „az intelligencia magasabb elvét, amelyen keresztül Isten Lelke kapcsolatot teremt az emberrel (Róm 8:16). Az ember azáltal formálódik át Krisztus képmására, hogy a Szentlélek megújítja az értelmét (Róm 12:1–2).

A másik szó, amit a magyar „elmé"-nek fordít (pszühé), az emberi természetnek azt az alsóbbrendű megnyilatkozását jelenti, amit a „vágy", a „kívánság", az „indulat" szóval lehet a legpontosabban visszaadni. Az emberi természetnek ez a része is megszentelhető: amikor a Szentlélek összhangba hozza az elmét Isten gondolataival, ez kihat az ember vágyaira is, amik különben „Isten ellen vitézkednének, most alárendelődnek akaratának."^[6]

A test pedig, amit vagy a magasabb rendű, vagy az alacsonyabb rendű lélek irányít, az emberi természet fizikai valósága, a hús, a vér és a csont.

Pál felsorolása, lélek, kívánságok és test, egyáltalán nem esetleges. Amikor a lélek megszentelődik, az értelem Isten hatalma alá kerül, a megszentelt értelem pedig megszentelő hatással van a vágyakra és a kívánságokra is. Az az ember, akiben ez a megszentelődés lezajlik, nem fog visszaélni a testével, tehát fizikai egészsége is virágozni fog. Így a test olyan megszentelt eszköz lesz, amivel a keresztény szolgálhatja Urát és Megváltóját. Pál egyértelműen az emberi természet egységének gondolatából kiindulva szólította megszentelődésre az embert, rávilágítva, hogy az egész egyén, a test és a lélek megszentelődése szükséges a Krisztus második eljövetelére történő eredményes felkészülésre.

c) Oszthatatlan egység. Tehát minden ember oszthatatlan egységet képez. A test, a lélek és a szellem az ember lelki, szellemi és fizikai erejének igen mély kapcsolatáról árulkodik. Ha az egyik területen valami fogyatékosság van, az akadályt jelent a másikon is. A beteges, tisztátalan vagy zavarodott lélek, illetve elme gyengíti az ember érzelmi és fizikai egészségét is. Ez természetesen fordítva is igaz. A gyenge, beteges, szenvedő alkat általában kihat az érzelmi és lelki egészségre is. Isten minden embert felelőssé tett azért, hogy egész lényét és képességét a legjobb állapotban tartsa - ezt jelenti e tényezők kölcsönhatása. Lényeges része ez annak a folyamatnak, amelynek során az emberben újra kirajzolódik a Teremtő képe.