2018. október 22. Hétfő
Napnyugta: 17:44
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Kik az Adventisták arrow Hitelvek arrow 8. A nagy küzdelem
8. A nagy küzdelem PDF Nyomtatás E-mail
A Hetednapi Adventista Egyház 28 hitelve -
Tartalom
1. oldal
2. oldal

Az egész emberiség belebonyolódott az Isten és Sátán közötti nagy küzdelembe, ami Isten jelleme, törvénye és a világmindenség fölötti uralom kérdése körül forog. A harc a mennyben kezdődött, amikor egy szabad akaratú teremtett lény önmagát felmagasztalva Isten ellenségévé, Sátánná vált, és az angyalok egy részét is fellázította. E világba is behozta a lázadás szellemét, amikor Ádámot és Évát bűnre vitte. Az ember bűne azt eredményezte, hogy az emberiség elvesztette istenképűségét, a teremtett világ rendje felbomlott, és a föld a vízözön idején elpusztult. E világ az egyetemes küzdelem színtere lett, amit az egész univerzum figyelemmel kísér. De Isten szeretete végül is igazolódik. Krisztus, hogy segítse népét a harcban, elküldi Szentlelkét és a jó angyalokat, hogy az üdvösség útján vezessék, védelmezzék és oltalmazzák őket. (Jel 12:4–9; Ésa 14:12–14; Ez 28:12–18; 1Móz 3; Zsid 1:14; Róm 1:19–32; 5:12–21; 8:19–22; 1Móz 6–8; 1Kor 4:9; 2Pt 3:6)

A Szentírás a jó és a gonosz, Isten és Sátán világűrbeli küzdelmét tárja elénk. Ha megértjük ezt az egész világegyetemre kiterjedő küzdelmet, könnyebben megtaláljuk a választ arra a kérdésre, miért jött Jézus e bolygóra.

 

A világűrbeli küzdelem

Bármilyen érthetetlen is, a jó és a gonosz közötti háborúság a Mennyben kezdődött. Hogyan támadhat bűn a tökéletes környezetben?

Isten azért teremtett az embereknél magasabb rendű lényeket (Zsolt 8:6), hogy szoros kapcsolatban éljenek vele (Jel 1:1; 3:5; 5:11). Erejük hatalmas, és engedelmeskednek Isten Igéjének (Zsolt 103:20). „Szolgáló lelkekként" végzik feladatukat (Zsid 1:14). Az emberek számára általában láthatatlanok, időnként azonban emberi alakban mutatkoznak (1Móz 18–19; Zsid 13:2). A világegyetem angyal révén ismerte meg a bűnt.

A küzdelem kezdete. A Szentírás bemutatja - Lucifer helyett képletesen Tírus és Babilon királyát nevezve meg -, hogyan kezdődött ez a világűrbeli küzdelem. Lucifer, „a fényes csillag, hajnal fia", a „felkentoltalmazó Kérub" Isten színe előtt élt (Ésa 14:12; Ez 28:14).[1] „Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben... Feddhetetlen valál útjaidban attól a naptól fogva, amelyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned." (Ez 28:12, 15)

A bűn kialakulása megmagyarázhatatlan, és semmivel sem menthető, gyökere Lucifer önteltségéhez vezethető vissza. „Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességedet fényességedben." (Ez 28:17) Lucifer nem elégedett meg a Teremtő által neki adott tisztséggel. Önzésében az Istennel való egyenlőségre áhítozott. „Te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet... és hasonló leszek a Magasságoshoz." (Ésa 14:12–14) Isten helyére vágyott ugyan, de jellemére nem. Isten tekintélyét akarta megszerezni, de szeretetét nem. Az Isten uralma elleni lázadás volt az első lépés abban a folyamatban, amelyben Lucifer Sátánná, „ellenséggé" lett.

Lucifer megtévesztő lépéseinek hatására sok angyal már nem látta Isten szeretetét. Az ebből eredő elégedetlenség és az Isten kormányzatával szembeni hűtlenség addig terjedt, míg az angyalok seregének egyharmada csatlakozott Sátán lázadásához (Jel 12:4). Isten országának nyugalma megrendült, „és lőn az égben viaskodás" (Jel 12:7). Az égi háborúság azzal végződött, hogy Sátán, a nagy sárkány, a régi kígyó, az ördög „vetteték a Földre, és az ő angyalai is ővele levettetének" (Jel 12:9).

Hogyan keveredtek bele az emberek e háborúságba? Sátán a Mennyből való kivettetése után Földünkön is elhintette a lázadás magját. Beszélő kígyó képében ugyanazokat a dolgokat mondta, amelyek saját kivettetéséhez vezettek, és így sikerült aláásnia Ádám és Éva bizalmát a Teremtő iránt (1Móz 3:5). Sátán elérte, hogy Éva elégedetlen legyen Istentől kapott helyével. Az Istennel való egyenlőség lehetőségétől fellelkesülve, az első asszony hitt a kísértő szavának - Isten szavát pedig kétségbe vonta. Isten parancsával szembeszegülve, evett a gyümölcsből, majd rávette férjét, hogy ő is azt tegye. Elárulták Istenbe vetett bizalmukat és hozzá való hűségüket azzal, hogy a kígyó szavának, és nem Teremtőjüknek hittek. Ennek tragikus következménye az lett, hogy a Mennyben kezdődött háborúság magva gyökeret vert a Földön (lásd 1Móz 3).

Sátán agyafúrt módon elragadta ősszüleinktől a Föld fölötti uralom jogát, amikor bűnbe vitte őket. Most „e világ fejedelmének" nevezi magát, és új támaszpontjáról, a Földről intéz támadást Isten uralma és az egész világmindenség békéje ellen.

Hogyan hatott e küzdelem az emberiségre? A Krisztus és Sátán közötti küzdelem hatása hamarosan nyilvánvalóvá vált, mivel a bűn eltorzította az emberben Isten képét. Noha Isten Ádámon és Éván keresztül felajánlotta az emberiségnek a kegyelem szövetségét (1Móz 3:15; lásd még e könyv 7. fejezetét), már első gyermekük, Kain meggyilkolta testvérét (1Móz 4:8). Mindjobban elterjedt a gonoszság, és így Isten fájdalommal volt kénytelen elmondani az emberről, „hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz" (1Móz 6:5).

Isten hatalmas özönvíz által tisztította meg a Földet megtérni nem akaró lakóitól, és megadta az új kezdet lehetőségét az emberiségnek (1Móz 7:17–20). Ám nem telt bele sok idő, és a hűséges Noé leszármazottai is eltértek az Istennel kötött szövetségtől. Isten megígérte, többé nem pusztítja el az egész Földet özönvízzel, ők mégis kirívó módon bizonyították bizalmatlanságukat, amikor Bábel tornyának építésébe fogtak. Így akartak feljutni egészen az égig, hogy megmeneküljenek, ha újabb özönvíz szakadna rájuk. Ekkor Isten úgy fojtotta el az emberek lázadását, hogy összezavarta addig egységes nyelvüket (1Móz 9:1, 11; 11).

A későbbiekben, amikor a világ ismét közel járt a teljes hitehagyáshoz, Isten kiterjesztette szövetségét Ábrahámra. Az volt a terve, hogy Ábrahámon keresztül a világ minden népét áldásban részesíti(1Móz 12:1–3; 22:15–18). Csakhogy Ábrahám leszármazottainak egymást követő nemzedékei is hűtlennek bizonyultak Isten kegyelmes szövetségével szemben. A bűn csapdájába estek, és amikor keresztre feszítették a szövetség szerzőjét és kezesét - Jézus Krisztust -, segédkeztek Sátánnak, hogy elérje célját.

A világegyetem színpada, a Föld. Újabb bepillantást enged a nagy küzdelembe Jób könyvének beszámolója a világűrbeli tanácskozásról, ahová a világmindenség különböző pontjairól érkeztek a képviselők. A beszámoló így kezdődik: „Lőn pedig egy napon, hogy eljövének Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljőve Sátán is közöttük. És monda az Úr Sátánnak: Honnét jössz? És felele Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem, és át- meg átjártam a Földet..." (Jób 1:6–7; vö. 2:1–7)

Ekkor az Úr lényegében ezt mondta: „Sátán, nézd meg Jóbot. Hűségesen betartja a törvényemet. Ő tökéletes!" (lásd Jób 1:8)

„Igen, de csak azért tökéletes, mert megéri neki, hogy téged szolgáljon. Vajon nem védelmezed őt?" - szállt szembe vele Sátán. Válaszképpen Krisztus megengedte Sátánnak, hogy bármilyen módon próbára tegye Jóbot, csak az életét nem vehette el (lásd Jób 1:9–2:7).

Jób könyvének világűrbeli perspektívája komoly bizonyítékot szolgáltat a Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelemről. E bolygó a színpad, amelyen a jó és a gonosz közötti megrázó küzdelem játszódik. A Szentírásban ezt olvassuk: „Látványosságai lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek" (1Kor 4:9).

A bűn megtörte az Isten és ember kapcsolatát, „ami pedig hitből nincs, bűn az" (Róm 14:23). A hit hiányának azonnali következménye, hogy az ember megszegi Isten parancsolatait vagy törvényeit. Ez a megszakadt kapcsolat bizonyítéka. Isten a megváltási terv által akarja helyreállítani a Teremtő iránti bizalmat, ami engedelmességben megmutatkozó, szeretettel teljes kapcsolathoz vezet. Ahogy Krisztus megjegyezte, a szeretetből engedelmesség fakad (Jn 14:15).

Korunkban, amit törvénytelenség jellemez, a tökéletes dolgokat közömbösítik, a becstelenséget dicsérik, a megvesztegetés teljesen megszokottá válik, a házasságtörés elterjed, a nemzetközi és egyéni megállapodásokat megszegik. Kiváltságunk, hogy a reménytelen helyzetben levő világon túlnézve, figyeljük a gondviselő, mindenható Istent. Ez a tágabb látószög mutatja be Megváltónk engesztelő áldozatának fontosságát, hiszen ez zárja le az egész világegyetemre kiterjedő küzdelmet.

 

A világűrbeli kérdés

Milyen sarkalatos kérdés körül forog ez az élethalálharc?

Isten kormányzata és törvénye. Isten erkölcsi törvénye éppen annyira fontos alapfeltétele a világegyetem létének, mint az összetartó és működését biztosító fizikai törvények. A bűn „a törvénytelenség" (1Jn 3:4 - Károli ford.), ahogy a görög anomía szó jelöli, vagy „törvényszegés" (1Jn 3:4 - új prot. ford.). A törvénytelenség abból ered, hogy valaki elveti Istent és kormányzatát.

Sátán nem vállal felelősséget a világban tapasztalható törvénytelenségért, sőt, éppen ő okolja Istent emiatt. Szerinte az általa zsarnokinak nevezett isteni törvény korlátozza az egyéni szabadságot. Továbbá azt hangoztatja, hogy a törvényt lehetetlen betartani, ezért ellentétes a teremtmények érdekeivel. Sátán a törvényt folyamatosan aláássa, és ezzel Isten uralmát akarja megdönteni, sőt, Istent is le akarja győzni.

Krisztus és az engedelmesség kérdése. Az engedelmesség és az Isten akarata előtt való meghajlás miatti küzdelem komolyságát mutatja, hogy Krisztusnak milyen kísértésekkel kellett szembenéznie földi szolgálata során; a halálos ellenséggel vívott párbajt, amikor kiállta azokat a kísértéseket, amelyek által „könyörülő... és hív Főpap" (Zsid 2:17) lett. Miután Krisztus 40 napig böjtölt a pusztában, Sátán azzal kísértette meg, hogy változtassa a köveket kenyérré, bizonyítva, Ő valóban Isten Fia (Mt 4:3). Évát is azzal kísértette meg az Édenben, hogy kételkedjen Isten szavában, most pedig megpróbálta elérni, hogy Krisztus kételkedjen annak érvényességében, amit keresztségekor jelentett ki Isten: „Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm" (Mt 3:17). Ha Krisztus a saját kezébe veszi a dolgok irányítását, és Istenfiúságát bizonyítandó, kenyérré változtatja a köveket, akkor ezzel Évához hasonlóan az Isten iránti bizalom hiányát bizonyította volna, ebben az esetben küldetése kudarccal végződik.

Krisztus számára azonban az volt a legfontosabb, hogy Atyja szava által éljen. Éhsége dacára így válaszolt Sátán kísértésére: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából származik" (Mt 4:4).

Sátán körképszerűen bemutatta Krisztusnak a világ összes birodalmát, azt ígérve, hogy „mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem" (Mt 4:9) - ez volt a következő próbálkozása, hogy legyőzhesse. Arra utalt, hogy ha Krisztus megtenné, amit kér tőle, visszaszerezhetné a Földet, így véget érne a küldetése, és nem kellene haláltusát szenvednie a Golgotán. Jézus egy pillanatig sem habozott, hanem Isten iránti tökéletes hűséggel parancsolta: „Eredj el, Sátán!" Majd pedig a nagy küzdelemben a legeredményesebbnek bizonyuló fegyverhez, a Szentíráshoz folyamodva, ezt mondta: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj" (Mt 4:10). Szavai véget vetettek a küzdelemnek. Teljességgel az Atyára hagyatkozva, legyőzte Sátánt.

Döntő ütközet a Golgotán. E világűrbeli küzdelem a Golgotán került a legjobban a figyelem homlokterébe. Jézus küldetésének vége felé Sátán, erejét megfeszítve, igyekezett meghiúsítani az Úr küldetését. Különösen kora vallási vezetőit sikerült felhasználnia, akiknek a Krisztus népszerűsége miatti féltékenységük oly sok bajt okozott, hogy a Mesternek be kellett fejeznie nyilvános szolgálatát (Jn 11:45–54). Miután egyik tanítványa elárulta, Jézust elfogták, hamisan tanúskodtak ellene, kihallgatták, és halálra ítélték (Mt 26:63–64; Jn 19:7). Hű maradt mindhalálig, az Atya akaratának tökéletesen engedelmeskedett.

A Krisztus életéből és halálából származó javak messze túlmutatnak az emberiség korlátozott világán. Krisztus ezt mondta a keresztről: „Most vettetik ki e világ fejedelme [Sátán]" (Jn 12:31); „e világnak fejedelme megítéltetett" (Jn 16:11).

A világűrbeli küzdelem a kereszten érte el csúcspontját. Krisztusnak Sátán gonoszságával szemben ott tanúsított szeretete és hűséges engedelmessége megrendítette Sátán fejedelmi helyzetét, és biztossá vált végső bukása.



 
Következő >

 
 
 
Hitelvek
1. A Szentírás
2. A Szentháromság
3. Az Atya Isten
4. A Fiú
5. A Szentlélek
6. A teremtés
7. Az ember természete
8. A nagy küzdelem
9. Krisztus élete, halála és feltámadása
10. A megváltás élménye
11. Növekedés Krisztusban
12. Az egyház
13. A maradék és küldetése
14. Krisztus testének egysége
15. A keresztség
16. Az úrvacsora
17. Lelki ajándékok és szolgálatok
18. A prófétaság ajándéka
19. Isten törvénye
20. A szombat
21. A sáfárság
22. Keresztényi magatartás
23. Házasság és család
24. Krisztus szolgálata a mennyei templomban
25. Krisztus második eljövetele
26. Halál és feltámadás
27. A millennium eseményei és a bűn vége
28. Az új Föld
Joomla Toplista