2024. október 15. Kedd
Napnyugta: 17:55
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Kik az Adventisták arrow Hitelvek arrow 8. A nagy küzdelem
8. A nagy küzdelem PDF Nyomtatás E-mail
A Hetednapi Adventista Egyház 28 hitelve -
Tartalom
1. oldal
2. oldal

A Jézus igazsága feletti küzdelem

Ma a nagy küzdelem Krisztus tekintélye körül dúl, és e küzdelemben nemcsak törvénye, hanem szava, a Szentírás is érintett. Olyan Biblia-magyarázati módok alakultak ki, amelyek csak kevéssé, vagy egyáltalán nem fogadják el az isteni kinyilatkoztatás lehetőségét.[2] Úgy kezelik a Szentírást, mintha semmiben sem különbözne más ókori dokumentumtól, és ugyanolyan kritikai módszerekkel elemzik. Egyre többen vannak azok a keresztények - beleértve a teológusokat is -, akik nem tekintik többé a Szentírást Isten Igéjének, akarata tévedhetetlen kinyilatkoztatásának. Következésképpen kétségessé vált előttük Jézus Krisztus személyének bibliai értelmezése; széles körben vitatják természetét, szűztől való születését, csodatetteit és feltámadását.[3]

A döntő kérdés. Amikor Krisztus megkérdezte: „Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?", a tanítványok így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illyésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül" (Mt 16:13–14). Más szóval, kortársai közül a legtöbben csupán embernek tekintették. A Szentírásban tovább folytatódóan, Jézus feltette a kérdést tizenkét tanítványának: „Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy, Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám" (Mt 16:15–17).

Ma mindenkinek választ kell adnia arra a kérdésre, amit Krisztus feltett a tanítványainak is. Az embernek erre az élet-halál kérdésre adott válasza attól függ, hisz-e Isten Igéjének bizonyságtételében, vagy sem.

A Biblia tantételeinek központja. Krisztus áll a Szentírás központjában. Isten arra szólít fel, hogy ismerjük meg az igazságot,amint az Jézusban van (Ef 4:21), mert Ő az igazság (Jn 14:6). Sátánnak a világűrbeli küzdelemben az az egyik hadművelete, hogy elhiteti az emberekkel: Jézus nélkül is megérthetik az igazságot. Vannak kísérletek, amelyeknek az a céljuk, hogy a hit középpontjába (1) az embert, (2) a természetet, illetve a kikutatható világegyetemet, (3) a Bibliát vagy (4) az egyházat állítsák.

Mindezek szerepet játszanak ugyan az igazság kinyilatkoztatásában, de a Szentírás Krisztust mutatja be az előbbiek Teremtőjeként, aki mindazok fölött áll. Igazi értelmük abban található meg, akitől származnak. Ha különválasztjuk a Biblia tantételeit Jézustól, akkor félreértjük Őt, aki „az út, az igazság és az élet" (Jn 14:6). Az antikrisztus természetére és szándékára vall, hogy hangoztatja: ne Krisztusban, hanem másban keressék az igazság lényegét. (Az eredeti görögben az antikrisztus szó nemcsak azt jelenti: Krisztus ellenfele, hanem azt is, aki Krisztus „helyét" elfoglalja.) Sátánnak sikerül elérnie célját, hogy elterelje a figyelmet az emberiség egyedüli reménységéről, ha az egyház tanításaiban nem Krisztust, hanem valami mást tekintenek az igazság központjának.

A keresztény teológia szerepe. Ez a világűrbeli kitekintés leleplezi Sátán tervét, aki mind az egész világegyetem, mind az igazság területén Krisztust meg akarja fosztani az Őt megillető helytől. A teológiának, ami a meghatározás szerint az Istenről és Istennek a teremtményeivel való kapcsolatáról szóló tanítás, minden tantételt Krisztus fényében kell feltárnia. A keresztény teológia megbízatása arra szól, hogy hitet ébresszen Isten Igéjének tekintélye iránt, és az igazság központját ne másban, hanem Krisztusban keresse. Az igazi keresztény teológia jól szolgálja az egyházat, amikor ezt teszi, mert eljut egészen a világűrbeli küzdelem gyökeréig, feltárja azt, és úgy mutat rá az egyetlen megcáfolhatatlan érvre, Krisztusra, amint a Szentírásban áll előttünk. Ebből a szemszögből nézve, Isten eredményes eszközként tudja felhasználni a teológiát az emberiség megsegítésére, hogy ellenálljon Sátán földi erőfeszítéseinek.

 

A tantétel jelentősége

A küzdelemről szóló tan felfedi, milyen roppant nagy küzdelem folyik, ami kihat a világon minden emberre, és ami az egész világegyetemet érinti. A Szentírásban ez áll: „Nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek a magasságban vannak" (Ef 6:12).

A tantétel állandó éberséghez segít. Ha az ember megérti ezt a tantételt, akkor meggyőződik arról, milyen fontos szembeszállnia a gonosszal. Csak úgy lehetünk sikeresek, ha Jézus Krisztusra, a Seregek Urára hagyatkozunk, aki „az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr" (Zsolt 24:8). Ahogy Pál mondta, a győzelem Krisztus által felkínált útján járni azt jelenti, hogy felveszitek „az Istennek minden fegyverét, hogy ellent állhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén, megállhassatok. Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, és felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével; mindezekhez fölvevén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde. Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván, minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentért" (Ef 6:13-18). Micsoda kiváltsága az igazi keresztényeknek, hogy türelmesen, hűségesen éljenek, minden időben harcra készen (Jel 14:12), bizonyítva: szüntelenül arra hagyatkoznak, aki „felettébb diadalmassá" (Róm 8:37) tette őket.

A szenvedés titkának magyarázata. A gonoszság nem Istentől származik. A világnyomoráért nem hibáztathatjuk Őt, aki szerette az igazságot, és gyűlölte a hamisságot (lásd: Zsid 1:9). Sátán, a bukott angyal felelős a kegyetlenségért és a szenvedésért. Jobban megérthetjük a még oly elkeserítő rablások, gyilkosságok, temetések, bűncselekmények és balesetek okát, ha e nagy küzdelem keretében nézzük azokat.

A kereszt egyaránt bizonyítja a bűn romboló voltát és Istennek a bűnösök iránti szeretete mélységét. Tehát a nagy küzdelem témája arra tanít, gyűlöljük a bűnt, és szeressük a bűnösöket.

Arra mutat, hogyan szereti Krisztus a világot most. Amikor Krisztus visszatért a Mennybe, nem hagyta népét árván, hanem együttérzőn ellátta minden segítséggel, ami a gonosz elleni küzdelemhez kell. Helyette a Szentlélek lehet állandó társunk, egészen Krisztus visszajöveteléig (Jn 14:16; vö. Mt 28:20). Isten megparancsolta angyalainak is, hogy vegyenek részt megmentő munkájában (Zsid 1:14). Győzelmünk lehetőségét biztosította. Reménységgel és bátran nézhetünk a jövő elé, mert Mesterünk ura a helyzetnek. Dicsőíthetjük üdvözítő munkájáért.

A kereszt a világűrbeli jelentőségére mutat. Krisztus szolgálata és halála idején az emberiség üdvössége forgott kockán, mert azért jött a Földre, hogy életét odaadva, bocsánatot szerezzen bűneinkre. Eközben bebizonyította, hogy Atyja jelleme, törvénye és kormányzata tökéletes, ami ellen Sátán hamis vádakat koholt.

Krisztus élete igazolta Isten igazságosságát, jóságát, és bizonyította Isten törvénye és uralma kifogástalanságát. Krisztus rávilágított, hogy minden alapot nélkülöz Sátánnak Istennel szembeni vádja. Bemutatta: ha a megtért hívők teljesen Isten hatalmára és kegyelmére hagyatkoznak, felülemelkedhetnek a mindennapos kísértések nehézségein, és képesek legyőzni a bűnt.

 

Lábjegyzet

1.

 

A „Lucifer" latin eredetű szó, jelentése: „világosság hordozó". „A hajnal fia" gyakorta használt kifejezés volt. Jelentése „hajnalcsillag" - Vénusz. „A legfényesebb égitestnek, a ragyogó Vénusz bolygónak a még el nem bukott Sátánra való jelképes alkalmazása... a legmegfelelőbb, mivel szemléletes módon bemutatja, milyen kiemelt helyről vettetett alá Lucifer." („Lucifer", SDA Bible Dictionary, jav. kiad., 683. oldal)

2.

 

Lásd a Generálkonferencia bizottsága: „Methods of Bible Study", 1986. Hasel, Biblical lnterpretation Today (Washington, D. C., Biblical Research Institute, 1985)

3.

 

Lásd például K. Runia, The Present-day Christological Debate (Downers Grove, IL; Inter-Varsity Press, 1984.); G. C. Berkouwer, The Person of Christ (Grand Rapids, MI; Wm. B. Eerdmans, 1954), 14–56. oldal



 
Következő >

 
 
 
Hitelvek
1. A Szentírás
2. A Szentháromság
3. Az Atya Isten
4. A Fiú
5. A Szentlélek
6. A teremtés
7. Az ember természete
8. A nagy küzdelem
9. Krisztus élete, halála és feltámadása
10. A megváltás élménye
11. Növekedés Krisztusban
12. Az egyház
13. A maradék és küldetése
14. Krisztus testének egysége
15. A keresztség
16. Az úrvacsora
17. Lelki ajándékok és szolgálatok
18. A prófétaság ajándéka
19. Isten törvénye
20. A szombat
21. A sáfárság
22. Keresztényi magatartás
23. Házasság és család
24. Krisztus szolgálata a mennyei templomban
25. Krisztus második eljövetele
26. Halál és feltámadás
27. A millennium eseményei és a bűn vége
28. Az új Föld
Joomla Toplista