2024.  március  29.  Péntek
Napnyugta: 18:10
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Kik az Adventisták arrow Hitelvek arrow 12. Az egyház
12. Az egyház PDF Nyomtatás E-mail
A Hetednapi Adventista Egyház 28 hitelve -
Tartalom
1. oldal
2. oldal
3. oldal
 

5. Az egyház mint család. Az egyházat a Mennyen és a Földön családnak tekintik (Ef 3:15). Két hasonlattal írja le a Biblia, hogyan csatlakoznak az emberek e családhoz: örökbe fogadás révén (Róm 8:14–16; Ef 1:4–6) és újjászületés által (Jn 3:8). Az újonnan megkereszteltek a Krisztusba vetett hit által nem szolgák többé, hanem a mennyei Atya gyermekei (Gal 3:26–4:7), akik új szövetség szerint élnek. Már Isten háza népéhez tartoznak (Ef 2:19 - új prot. ford.).

Istent a családjának tagjai „Atyának" szólítják (Gal 4:6), egymáshoz pedig testvérekként viszonyulnak (Jak 2:15; 1Kor 8:11; Róm 16:1). Pál sokakat bevitt a gyülekezet közösségébe, ezért lelki atyának tekintette magát, „az evangélium által én vagyok a ti atyátok a Krisztus Jézusban" (1Kor 4:15; új prot. ford.). „Szerelmes gyermekeinek" nevezi azokat, akik általa kerültek a gyülekezetbe (1Kor 4:14; vö. Ef 5:1).

Az egyháznak mint családnak, egyik fontos jellemzője a közösség. A keresztény közösség (görögül: koinónia) nem egyszerűen társasági élet, hanem közösségvállalás az evangéliummal (Fil 1:5). Őszinte kapcsolat az Atya Istennel, Fiával és a Szentlélekkel (1Jn 1:3; 1Kor 1:9; 2Kor 13:13), valamint a hívőkkel (1Jn 1:3, 7). A tagok tehát készségesen nyújtanak „testvéri jobbot" (Gal 2:9) mindazoknak, akik a család tagjai lesznek.

A család hasonlata gondoskodó gyülekezetre utal, „ahol az embereket szeretik és elismerik. Olyan hely ez, ahol az emberek tudják, szükségük van egymásra; ahol a tálentumokat fejlesztik; ahol mindenki növekszik hitben, és beteljesül."[4]Magában foglalja még a felelősségvállalást, a lelki szülők iránti tiszteletet, a lelki testvérek védelmét. Végül azt is jelenti, hogy minden tag olyan szeretettel viseltetik a többi iránt, amelyből őszinte, erősítő, támogató hűség fakad.

A gyülekezet nagy családjában az egymástól természetben és beállítottságban nagyon is különböző személyek boldog közösségben élnek, és támogatják egymást. A gyülekezet tagjai megtanulnak egységben élni, eközben azonban nem veszítik el saját egyéniségüket.

6. Az egyház mint az igazság oszlopa és erőssége. „Az élő Istennek egyháza az igazságnak oszlopa és erőssége." (1Tim 3:15) Az egyház az igazság letéteményese és erőssége, ami védelmezi ellenségei támadásától. Az igazság azonban erőteljes, és nem merev. Ha tagjai azt állítják, hogy új világosságot kaptak - új tantételt ismertek fel, vagy a Szentírás új magyarázatával állnak elő -, a tapasztalt tagoknak a Szentírás mércéjénél kell megvizsgálni az új tanítást(lásd Ésa 8:20). Ha az új világosság megfelel ennek a mércének, akkor az egyháznak el kell fogadnia, ha nem, akkor el kell vetnie azt. Minden tag hajoljon meg e bibliai ítélet előtt, mert „a megmaradás... a sok tanácsos által van" (Péld 11:14).

Az igazság terjesztése, azaz tanúi által az egyház „a világ világossága", „hegyen épített város" lesz, ami „nem rejtethetik el"; a tagok „a földnek savai" lesznek (Mt 5:13–15).

7. Az egyház mint hadsereg - küzdő és győzelmes. A földön az egyház olyan, mint a hadban álló sereg. Isten elhívta, hogy küzdjön a lelki sötétség ellen. „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek a magasságban vannak." (Ef 6:12) Feltétlenül fontos, hogy a keresztények felvegyék „az Istennek minden fegyverzetét", hogy ellenállhassanak „ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén" megállhassanak (Ef 6:13).

Az évszázadok során az egyháznak harcolnia kellett mind belső, mind külső ellenségeivel szemben (lásd ApCsel 20:29–30; 1Tim 4:1). Jelentős mértékben előrehaladt, sokszor győzelmet aratott, de még nem nevezhető diadalmas egyháznak. Sajnos még mindig nagy hiányosságai vannak. Jézus másik hasonlattal adott magyarázatot az egyházon belüli tökéletlenségre. „Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földébe jó magot vetett; de amikor az emberek alusznak vala, eljőve az ő ellensége, és konkolyt vete a búza közé, és elméne." (Mt 13:24–25) A szolgák ki akarták húzni a konkolyt, de a gazda figyelmeztette őket: „amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig" (Mt 13:29–30).

A konkoly és a búza együtt növekedett a mezőn. Isten az egyházhoz vezeti a megtért embereket, Sátán pedig beviszi a megtéretleneket. E két csoport hat az egész testre - az egyik a tisztaságért munkálkodik, a másik pedig rombol. Egészen az aratásig, a második adventig tart közöttük a küzdelem - az egyházon belül. Az egyház külső harca sem ért még véget. Megpróbáltatás és küzdelem áll előtte. Sátán haraggal támad Isten egyházára, hiszen tudja, hogy csak rövid ideje van (Jel 12:12, 17). „Nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mind ez ideig." (Dán 12:1) Krisztus azonban közbelép hűséges népe védelmében, és mindenki „megszabadul... aki csak beírva találtatik a könyvben" (Dán 12:1). Jézus megígérte: „Aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül" (Mt 24:13).

Krisztus visszatérésekor emelkedik fel a győzedelmes egyház. Jézus akkor tudja majd önmaga elé állítani „dicsőségben az egyházat", minden kor hűségeseit, vérén megváltott népét, „úgy, hogy azon ne legyen szeplő vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen" (Ef 5:27).

A látható és a láthatatlan egyház. A látható és a láthatatlan kifejezésnek az a szerepe, hogy segítségével megkülönböztessük a földi egyház két vetületét. Az eddig felsorolt hasonlatok különösen a látható egyházra vonatkoznak.

1. A látható egyház. A látható egyház az Isten szolgálatára szervezett egyház. Eleget tesz Krisztustól kapott fontos megbízatásának, elviszi az evangéliumot a világnak (Mt 28:18–20), és felkészíti az embereket az Úr dicsőséges visszajövetelére (1Thessz 5:23; Ef 5:27).

Krisztus választott tanúbizonyságaként világosságot gyújt a világban, és szolgál, amint a Mester tette; hirdeti az evangéliumot a szegényeknek, meggyógyítja a megtört szívűeket, szabadulást hirdet a foglyoknak, a vakok szemét megnyitja, szabadon bocsátja az elnyomottakat, hirdeti az Úr kedves esztendejét (Lk 4:18–19).

2. A láthatatlan egyház. Az egész Földön Isten minden gyermeke alkotja a láthatatlan egyházat, amit egyetemes egyháznak is neveznek. Beletartoznak a látható egyház hivői és még sokan, akik ugyan nem tartoznak egy egyházi szervezethez, de követik a Krisztustól kapott világosságot (Jn 1:9). Ebbe a csoportba tartoznak azok, akiknek sosem volt lehetőségük megismerni a Jézus Krisztusról szóló igazságot, de engedtek a Szentléleknek, és „természettől a törvény dolgait cselekszik" (Róm 2:14).

A láthatatlan egyház léte arra utal, hogy Isten imádata a legnemesebb értelemben lelki dolog. „Az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres az ő imádóiul" (Jn 4:23) - mondta Jézus. Az igazi imádat lelki természete miatt az emberek nem képesek pontosan eldönteni, hogy ki a része Isten egyházának, és ki nem.

Isten a Szentlélek által vezeti népét a láthatatlan egyházból a látható egyházba. „Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor." (Jn 10:16)

Csak a látható egyházban tapasztalhatják teljes mértékben Isten igazságát, szeretetét és közösségét, mert az Úr a látható egyháznak adta a tagokat, a testületileg és egyénileg egyaránt építő lelki ajándékokat (Ef 4:4–16). Amikor Pál megtért, Isten kapcsolatba hozta látható egyházával, majd pedig azt a feladatot adta neki, hogy egyháza missziómunkáját vezesse (ApCsel 9:10–22).Éppen így ma is az a szándéka, hogy népét elvezesse látható egyházába, amit az Isten parancsolataihoz való hűség és Jézus hite jellemez. Erre azért van szükség, hogy részt vehessenek Isten földi küldetése befejezésében (Jel 14:12; 18:4; Mt 24:14; lásd még e könyv 12. fejezetét).

A láthatatlan egyház fogalmába beleértendő a mennyei és földi egyház is (Ef 1:22–23), valamint az üldöztetés idejében a rejtőzködő egyház (Jel 12:6, 14).

 

Az egyház szervezete

Krisztus parancsa, hogy vigyük el az evangéliumot az egész világra, azoknak a lelki táplálására is vonatkozik, akik már elfogadták az evangéliumot. Az új tagokat meg kell alapozni a hitben, és meg kell tanítani őket arra, hogy a missziómunkában használják Istentől kapott tálentumaikat és ajándékaikat. „Isten nem a zűrzavarnak... Istene", hanem azt akarja, hogy „minden illendően és rendben történjék" (1Kor 14:33,40 - új prot. ford.). Éppen ezért szükséges, hogy egyszerű, de eredményes legyen az egyház szervezete.

A szervezet jellege. Vizsgáljuk meg a gyülekezeti tagság és szervezet kérdését!

1. Gyülekezeti tagság. A hivők az új szövetség hitközösségének tagjai lesznek, ha bizonyos feltételeknek eleget tesznek. A tagsághoz tartozik, hogy új alapokon álló kapcsolatot alakít ki a többi emberrel, az állammal és Istennel.

a) A tagság feltételei. Akik az Úr egyházának tagjai kívánnak lenni, azoknak el kell fogadniuk Jézus Krisztust mint Urukat és Megváltójukat, meg kell térniük bűnükből, és meg kell keresztelkedniük (ApCsel 2:36–41; vö. 4:10–12). Újjá kell születniük, és el kell fogadniuk Krisztus parancsát, hogy tanítsanak másokat mindazok megtartására, amiket az Úr meghagyott (lásd Mt 28:20).

b) Egyenlőség és szolgálat. „Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok", és „aki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok" (Mt 23:8, 11). E jézusi szavak szerint a tagoknak az egyenlőség alapján kell egymáshoz viszonyulniuk. Ugyanakkor fontos tisztában lenniük azzal, hogy Krisztus példájának követése a többieknek való szolgálatot is jelenti. Az embereket a Mesterhez kell vezetniük.

c) A hívők egyetemes papsága. Amióta Krisztus a mennyei szentélyben végzi szolgálatát, a lévitai papság szerepe véget ért. Az egyház most „szent papsággá" lett (1Pt 2:5). „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket." (1Pt 2:9)

Ez az új rend, a minden hívő egyetemes papsága nem hatalmazza fel a tagokat, hogy saját kedvük szerint gondolkodjanak, higgyenek és tanítsanak, mert számadással tartoznak az egyház testületének. Ez azt jelenti, hogy minden tag felelősséggel tartozik szolgálni másokat Isten nevében, és közvetlenül, emberi közbenjáró nélkül járulhat az Úr elé. Ez a rend hangsúlyozza a gyülekezeti tagok egymástól való függőségét, valamint függetlenségüket. E papság nem támaszt minőségi különbséget a klérus és a laikus tagok között, noha a szerepek tevékenysége között különbséget tesz.

d) Engedelmesség Istennek és az államnak. A Biblia elismeri, hogy Isten keze van az állam alapításában, ezért meghagyja a hívőknek, hogy tiszteljék a polgári hatóságokat, és engedelmeskedjenek azoknak. A hatalom birtokosa „Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, aki gonoszt cselekszik". Ezért a gyülekezeti tagok adják meg mindenkinek, amivel tartoznak, „akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot; akinek a félelemmel, a félelmet; akinek a tisztességgel, a tisztességet" (Róm 13:4, 7).

Az államhoz való viszonyukban a tagokat Krisztus elve vezérli. „Adjátok meg azért, ami a császáré, a császárnak; és ami az Istené, az Istennek" (Mt 22:21). De ha az állam az isteni paranccsal ellenkező dolgot követelne, a hívők elsősorban Istennek tartoznak engedelmességgel. „Istennek kell inkább engedni, hogy nem az embereknek." (ApCsel 5:29)

2. Az egyházszervezet fő feladata. Az egyház szervezete azért jött létre, hogy Isten tervének eleget téve, Isten dicsősége ismeretével töltse be a Földet. Csak a látható egyház biztosíthatja több feladat elvégzését, ami e cél eléréséhez alapvetően fontos.

a) Istentisztelet és buzdítás. A történelem során az egyház mindig is isteni eszköz volt, ahol a hívők a Teremtő imádatára gyűltek össze szombaton. Krisztus és az apostolok ezt az istentiszteleti rendet követték, a Szentírás pedig arra buzdítja a mai hívőket is, hogy el ne hagyják a maguk gyülekezetét, „hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget" (Zsid 10:25; vö. 3:13). A gyülekezeti istentisztelet felfrissíti, bátorítja, örömmel tölti el a hívőt.

b) Keresztény közösség. A gyülekezet teljesen kielégíti a tagok közösség iránti alapvető igényét. Az evangéliumi közösségvállalás (lásd Fil 1:5 - új prot. ford.) minden más viszonyt felülmúl, mert bensőséges kapcsolatot biztosít Istennel és az azonos hitet vallókkal (1Jn 1:3, 6–7).

c) A Szentírás tanítása. Krisztus az egyháznak adta „a mennyek országának kulcsait" (Mt 16:19). A kulcsok Krisztus szavai - a Biblia minden igehelye. Pontosabban fogalmazva, idetartozik „a tudománynak kulcsa" (Lk 11:52), ami arra vonatkozik, hogyan juthatunk be Isten országába. Jézus szava lélek és élet mindazoknak, akik befogadják (Jn 6:63), mert örök életet hoz (Jn 6:68).[5]

Ha az egyház a Biblia igazságát hirdeti, az üdvösség e kulcsai az oldás és kötés hatalmával rendelkeznek, kinyitják és bezárják a Menny ajtaját, hiszen azokat az ismérveket hirdetik, amelyek alapján az embereket befogadják vagy elutasítják, azaz üdvözülnek vagy elvesznek. Tehát az egyházban az evangélium hirdetése vagy „élet illatja életre", vagy „halál illatja halálra" (2Kor 2:16).

Jézus tudta, milyen fontos „minden Igével" élni, „amely Istennek szájából származik" (Mt 4:4). Az egyház csak így tehet eleget Jézustól kapott megbízatásának, hogy tanítsák a népeket megtartani „mindazt, amit én parancsoltam néktek" (Mt 28:20).

d) Az Isten által elrendelt szertartások végzése. Az egyház Isten eszköze a keresztség - az egyházba való belépés szertartása (lásd e könyv 14. fejezetét) -, valamint a lábmosás és az úrvacsora (lásd e könyv 15. fejezetét) szertartásának végzésére.

e) Az evangélium hirdetése az egész világon. Az egyházi szervezet célja a missziószolgálat, hogy végrehajtsa azt a feladatot, amit Izrael elmulasztott. Ahogy a Mester életéből is látható, az a legnagyobb szolgálat, amit az egyház a világban végezhet, hogy a Szentlélek általi keresztségből nyert erővel, teljes elkötelezettséggel hirdesse az evangéliumot „minden népnek" (Mt 24:14).

E missziónak része, hogy a Krisztus visszatérésére való felkészülés üzenetét hirdesse az egyháznak (1Kor 1:7–8; 2Pt 3:14; Jel 3:14–22; 14:5) és az egész emberiségnek (Jel 14:6–12; 18:4).



 
Következő >

 
 
 
Hitelvek
1. A Szentírás
2. A Szentháromság
3. Az Atya Isten
4. A Fiú
5. A Szentlélek
6. A teremtés
7. Az ember természete
8. A nagy küzdelem
9. Krisztus élete, halála és feltámadása
10. A megváltás élménye
11. Növekedés Krisztusban
12. Az egyház
13. A maradék és küldetése
14. Krisztus testének egysége
15. A keresztség
16. Az úrvacsora
17. Lelki ajándékok és szolgálatok
18. A prófétaság ajándéka
19. Isten törvénye
20. A szombat
21. A sáfárság
22. Keresztényi magatartás
23. Házasság és család
24. Krisztus szolgálata a mennyei templomban
25. Krisztus második eljövetele
26. Halál és feltámadás
27. A millennium eseményei és a bűn vége
28. Az új Föld
Joomla Toplista