2021. április 19. Hétfő
Napnyugta: 19:38
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Kik az Adventisták arrow Hitelvek arrow 14. Krisztus testének egysége
14. Krisztus testének egysége PDF Nyomtatás E-mail
A Hetednapi Adventista Egyház 28 hitelve -
Tartalom
1. oldal
2. oldal

Az egység megvalósítása

Az Istenségnek és a hívőknek is közre kell működni, hogy egység legyen az egyházban. Mi az egység forrása, és el lehet-e érni? Mi a hívők szerepe?

Az egység forrása. A Szentírásból kitűnik, az egység (1) az Atya megtartó erejéből (Jn 17:11), (2) az Atya dicsőségéből, amit Krisztus követőinek adott (Jn 17:22) és (3) Krisztusnak a hívőben lakozásából származik (Jn 17:23). Krisztus testében a Szentlélek, „Krisztus Lelke" az az összetartó erő, amely jelenlétével egységbe fog minden részt.

A kerékagy és a küllők hasonlatával élve, minél közelebb érnek a gyülekezeti tagok (a küllők) Krisztushoz (a kerékagyhoz), annál közelebb lesznek egymáshoz. „Az igazi egység titka mind az egyházban, mind a családban nem a bánásmódban, az irányításban, és nem is a nehézségek leküzdésére tett emberfeletti erőfeszítésben rejlik - noha ennek nagy részét valóban meg kell tenni -, hanem a Krisztussal való egységben."[2]

A Szentlélek egyesítő szerepe. A Szentlélek, mint „Krisztus Lelke" vagy „az igazság Lelke", egységbe forraszt.

1. Összpontosítás az egységre. Amint a Szentlélek a hívőkbe költözik, eléri, hogy felül tudjanak emelkedni azokon az emberi előítéleteken, amelyek alapja a műveltségi, faji, nemi, színbeli, nemzetiségi és hivatalbeli különbözőség (lásd Gal 3:26-28). Ezt úgy éri el, hogy általa Krisztus költözik az emberek szívébe. Akikben Jézus él, azok rá összpontosítják figyelmüket, és nem önmagukra. A Krisztussal való egység hozza létre az egymással való egységet, ami a Lélek gyümölcse. A lehető legkevésbé figyelnek az eltérésekre, és összefognak a missziómunkában, Jézus nevének dicsőségére.

2. A lelki ajándékok szerepe az egységre jutásban. Mennyire tekinthetjük elérhető célnak az egyház egységét? Amikor Krisztus elkezdte közbenjárói munkáját a Mennyben, Atyja oldalán, bizonyossá tette, hogy népének egységre jutása nem áltatás. A Szentlélek által olyan ajándékokat adott, amelyeknek célja a hitbeli egység létrehozása a hívők között.

Ezekről az ajándékokról szólva Pál elmondta, hogy Krisztus „adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul; a szentek tökéletesbítése céljából, szolgálat munkájára, Krisztus testének építésére; míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére" (Ef 4:11-13).

Isten azt tervezte, hogy ezekkel az egyéni ajándékokkal „a lélek egységét" a hit egységévé fejleszti (Ef 4:3, 13), a hívők érettek és szilárdak lesznek általuk, „hogy többé ne legyünk gyermekek, akiket ide s tova hány a hab, és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által" (Ef 4:14; lásd még e könyv 16. fejezetét).

A hívők a kapott ajándékok által szeretettel mondják az igazságot, és felnőnek Krisztusban, aki az egyház Feje. Így alakul ki a szeretet erőteljes egysége. Krisztusban - mondja Pál - „az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsával, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére, szeretetben" (Ef 4:16).

3. Az egység alapja. A Szentlélek, mint „az igazságnak Lelke" (Jn 15:26), azon munkálkodik, hogy teljesítse Krisztus ígéretét. Feladata a hívőket minden igazságra elvezetni (Jn 16:13). Világos tehát, hogy a Krisztus-központú igazság az egység alapja.

A Lélek küldetése elvezetni a hívőket Jézus igazságára. Az ilyen bibliatanulmányozás egységre vezet. A tanulás azonban még nem elegendő az igazi egységhez. Igazi egységbe csak a jézusi igazság hite, megélése és hirdetése forraszt. A közösség, a lelki ajándékok és a szeretet mind igen fontos, ám ezek teljessége csak azáltal érkezik el, aki ezt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet" (Jn 14:6). Krisztus így imádkozott: „Szenteld meg őket a te igazságoddal; a te Igéd igazság" (Jn 17:17). Az egység feltétele tehát, hogy a hívők úgy fogadják be a világosságot, ahogyan az az Igéből ragyog.

Ha a jézusi igazság lakozik a szívben, finomítja, nemesíti és megtisztítja az életet, eloszlat minden előítéletet, megszüntet minden súrlódást.

Krisztus új parancsolata. Isten az egyházat is, mint az embert, saját képére formálta. A Szentháromság tagjai szeretik egymást, ezért az egyház tagjai is szeretni fogják egymást. Krisztus megparancsolta a hívőknek, azzal mutassák be Isten iránti szeretetüket, hogy úgy szeretik a többieket, mint önmagukat (Mt 22:39).

Jézus a Golgotán a végsőkig gyakorolta a szeretet elvét. Közvetlenül a halála előtt újból megerősítette szavát, amit korábban mondott, akkor, amikor új parancsolatot adott tanítványainak: „Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket" (Jn 15:12; vö. 13:34). Mintha ezt mondta volna nekik: „Arra kérlek benneteket, hogy ne kardoskodjatok a jogaitokért; ne követeljétek, hogy megkapjátok, ami nektek jár, ne pereskedjetek, ha nem lesz a tiétek, ami megilletne. Kérlek, mezítelenítsétek le hátatokat a korbácsütések előtt, fordítsátok oda a másik orcátokat is, viseljétek el, ha hamis vádakkal illetnek, gúnyolnak, kinevetnek, összezúznak, megtörnek titeket, a keresztre szegeznek, és eltemetnek, ha ez kell mások szeretetéhez, mert ez jelenti úgy szeretni a többieket, ahogy én szeretlek titeket."

1. A lehetetlen lehetségessége. Hogyan szerethetnénk úgy, ahogyan Krisztus? Lehetetlen! Krisztus lehetetlent kér tőlünk, ám Ő valóra tudja váltani még a lehetetlent is. Megígérte: „És én, ha felemeltetem e Földről, mindeneket magamhoz vonzok" (Jn 12:32). Krisztus testének egysége hasonló a testet öltéshez, a hívők a testté lett Ige által egységbe kerülnek Istennel. Ezenkívül a hívők egysége kapcsolati is, mert mind a Szőlőtőből erednek. Végezetül az egység a keresztben gyökerezik; a Golgotán bizonyított szeretet virrad fel a hívőkben.

2. Egység a keresztnél. Az egyház egysége a keresztnél valósul meg, mégpedig csak akkor, ha felismerjük, hogy képtelenek vagyunk úgy szeretni, mint Jézus, és nem is szeretünk úgy, mint Ő; ha elismerjük, hogy szükségünk van állandó jelenlétére az életünkben, és elhisszük, amit mondott: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15:5). A keresztnél rádöbbenünk, hogy nemcsak értünk halt meg, hanem a Földön minden emberért. Ez azt jelenti, hogy szeret minden nemzetet, fajt, minden színű és rangú embert. Mindenkit egyformán szeret, bármennyire is különböznek egymástól. Ezért gyökerezik az egység Istenben. Az embert a szűk látókörűsége hajlamos elválasztani a felebarátjától. A kereszt áttör a vakságunkon, és Isten árcédulájával látja el az embereket, mutatva, egyikük sem értéktelen. Mindegyikre szükség van. Ha Krisztus szereti őket, nekünk is azt kell tennünk.

Amikor Krisztus megjövendölte, hogy keresztre feszítése mindenkit vonzani fog hozzá, ezen azt értette, hogy a legnagyobb szenvedést elviselő lénynek, azaz önmagának mágneses vonzereje egységet teremt a testében, az egyházban. Krisztus átkelt a Menny és közöttünk tátongó hatalmas szakadékon, így egészen jelentéktelenné válik az a pár lépés, amit meg kell tennünk az utca, illetve a város túlsó oldalára, hogy elérjünk egy testvért.

A Golgota ezt jelenti: „Egymás terhét hordozzátok" (Gal 6:2). Az emberiség minden terhét magára vette, ami kioltotta az életét, de így életet adhatott nekünk, és szabaddá tehetett, hogy egymást segítsük.

Az egységhez vezető lépések. Az egység nem jön létre magától. A hívőknek lépéseket kell tenni ennek érdekében.

1. Egység a családban. Az egyházi egység tekintetében a család ideális kiképzőhely (lásd e könyv 22. fejezetét). Ha bölcs bánásmódot, kedvességet, szelídséget, türelmet és szeretetet tanulunk otthon, ha a családunkban a kereszt foglalja el a központi helyet, akkor képesek leszünk a gyülekezetben megvalósítani ezeket az elveket.

2. Törekedjünk az egységre. Soha nem jutunk egységre, ha nem törekszünk lelkiismeretesen annak elérésére, és soha nem is állíthatjuk önelégülten, hogy már elértük volna. Naponta imádkoznunk kell az egységért, az egység lelkületét gondosan ápolva magunkban.

Fontos, hogy a különbségeket ne hangsúlyozzuk, inkább csökkentsük, és kerüljük a lényegtelen dolgok feletti vitatkozást. Ahelyett, hogy a megoszlást keltő dolgokra összpontosítanánk, beszéljünk arról a sok értékes igazságról, amiben egyetértünk. Beszéljünk az egységről, és fohászkodjunk azért, hogy Krisztus kérése valóra váljon. Így juthatunk el arra az egységre és összhangra, amit Isten látni szeretne közöttünk.

3. Működjünk együtt a közös cél érdekében. Az egyházban addig nem lesz egység, amíg minden tagja egy egységként nem kapcsolódik be Jézus Krisztus evangéliumának hirdetésébe. Az összhang elsajátítására a misszió ideális képzést jelent. Megtanítja a hívőket, hogy ők külön-külön Isten hatalmas családjának részei, és az egész test boldogsága az egyes hívők jólététől függ.

Szolgálata során Krisztus összekapcsolta a test és a lélek egészségének helyreállítását. Amikor tanítványait útnak indította, kihangsúlyozta, hogy hasonlóan cselekedjenek, prédikáljanak és gyógyítsanak (Lk 9:2; 10:9).

Krisztus egyházának tehát egyrészt folytatnia kell a prédikálást - az igeszolgálatot -, valamint az egészségügyi missziómunkát. Isten művének egyik ágát sem szabad egymástól függetlenül vagy kizárólagosan kezelni. Az emberekért végzett munkánkat jellemezze egyensúly, összhangban történő közös munkálkodás, mint ami Krisztus korában volt.

Az egyházi munka különböző részeit végzők szorosan működjenek együtt, ha erővel akarják hirdetni a világnak az evangélium hívását. Vannak, akik úgy érzik, hogy az egység az eredményesség érdekében összevonást jelent. A test hasonlata azonban arra utal, hogy minden szerv fontos, akár kicsi, akár nagy. Világszéles művével kapcsolatban Isten tervében az együttműködés, és nem a vetélkedés szerepel. Így Krisztus testének egysége az Úr önzetlen szeretetét szemlélteti, ami olyan fenségesen mutatkozott meg a kereszten.

4. Az átfogó távlat kialakítása. Az egyház nem mutat igazi egységet, ha nem építi tevékenyen Isten művét a világ minden részén. Az egyháznak minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy elkerülje a nemzetiségi, műveltségi vagy területi elszigetelődési politikát. A különböző nemzetiségű hívők keveredjenek egymással, és dolgozzanak együtt, hogy egységre jussanak ítéletben, szándékban és cselekedetben.

Gondot kell fordítani az egyházban arra, hogy ne pártoljanak külön nemzeti érdekeket, ami ártana az egységes, világszéles irányvonalnak. Az egyház vezetése úgy dolgozzon, hogy megőrizze az egyenlőséget és egységet, ügyelve, nehogy olyan tervek, illetve létesítmények fejlesztésébe kezdjenek egy területen, amelyeket csak a világ más részén épülő mű kárára lehetne pénzelni.

5. Kerüljük mindazt, ami megoszlást kelt. Megoszlást kelt az egyházban a hívők önzése, büszkesége, önteltsége, önelégültsége, a fennhéjázás, az előítélet, a bírálgatás, a megbélyegzés és a hibák keresgélése. E magatartásformák mögött gyakran a keresztény első szeretetének elvesztése húzódik meg. Egymás iránti szeretetünket megújíthatja, ha ismét feltekintünk a Golgotán Isten ajándékára, Krisztusra (1Jn 4:9-11). Isten kegyelme, amit a Szentlélek közvetít, el tudja nyomni szívünkben e dolgokat, amelyekből megoszlás fakad.

Amikor az egyik újszövetségi gyülekezetben széthúzás támadt, Pál azt tanácsolta nekik, hogy „Lélek szerint" járjanak (Gal 5:16). Szüntelen imában kérjük a Lélek vezetését, aki egységbe hoz. Ha Lélekben járunk, megteremnek bennünk a Lélek gyümölcsei - a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség -, amelyek jó ellenszerei a megoszlásnak (Gal 5:22).

Jakab figyelmeztetett a megoszlás másik forrására is, amikor vagyonuk vagy helyzetük alapján döntjük el, hogyan bánunk az emberekkel. Erős kifejezéssel ítélte el az ilyen kivételezést. „Ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói." (Jak 2:9) Isten nem személyválogató (ApCsel 10:34), ezért nem szabad nagyobb hódolattal viseltetni egyes gyülekezeti tagok iránit tisztségük, vagyonuk vagy képességeik miatt. Tisztelhetjük őket, de nem szabad azt gondolnunk, hogy mennyei Atyánk szemében értékesebbek volnának Isten legegyszerűbb gyermekénél. Krisztus szavai helyreigazítják látásunkat. „Amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg." (Mt 25:40) Krisztus a legkisebb és a legnagyobb áldásban részesült tagban is képviselteti magát. Mind az Ő gyermekei, ezért egyformán fontosak a számára.

Urunk, az ember Fia, testvére lett Ádám minden fiának és leányának, ezért arra hívott el, mint követőit, hogy egy értelemben és egy misszióban nyújtsuk a megváltás üzenetét minden nemzetségből, ágazatból, nyelvből és népből (Jel 14:6) való testvérünknek.

 

Lábjegyzet

1.

 

Benjamin F. Reaves, What Unity Means to Me, Adventest Review, 1986. december 4., 20. oldal

2.

 

White, The Adventest Home (Nashville, TN; Southern Publishing Assn., 1952), 179. oldal



 
< Előző   Következő >

 
 
 
Hitelvek
1. A Szentírás
2. A Szentháromság
3. Az Atya Isten
4. A Fiú
5. A Szentlélek
6. A teremtés
7. Az ember természete
8. A nagy küzdelem
9. Krisztus élete, halála és feltámadása
10. A megváltás élménye
11. Növekedés Krisztusban
12. Az egyház
13. A maradék és küldetése
14. Krisztus testének egysége
15. A keresztség
16. Az úrvacsora
17. Lelki ajándékok és szolgálatok
18. A prófétaság ajándéka
19. Isten törvénye
20. A szombat
21. A sáfárság
22. Keresztényi magatartás
23. Házasság és család
24. Krisztus szolgálata a mennyei templomban
25. Krisztus második eljövetele
26. Halál és feltámadás
27. A millennium eseményei és a bűn vége
28. Az új Föld
Joomla Toplista