2018. július 21. Szombat
Napnyugta: 20:32
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Kik az Adventisták arrow Hitelvek arrow 14. Krisztus testének egysége
14. Krisztus testének egysége PDF Nyomtatás E-mail
A Hetednapi Adventista Egyház 28 hitelve -
Tartalom
1. oldal
2. oldal

Az egyház egy test sok taggal, kihívva minden nemzetből, ágazatból, nyelvből és népből. Krisztusban új teremtés vagyunk. Az egyházat nem oszthatja meg faji, kulturális, műveltségbeli és nemzetiségi, valamint alacsony és magasabb rendű, szegény és gazdag, férfi és nő szerinti megkülönböztetés. Krisztusban mindannyian egyenlők vagyunk, akiket Vele és egymással egy Lélek tart közösségben. Azért vagyunk, hogy részrehajlás és fenntartás nélkül szolgáljunk és szolgáljanak nekünk. A Szentíráson keresztül - amelyben Jézus Krisztus önmagát nyilatkoztatta ki - mindannyian ugyanannak a hitnek és reménységnek vagyunk részesei, és ezt bizonyságul hirdetjük mindeneknek. Ennek az egységnek a forrása a Szentháromság egylényegűségében van, aki gyermekének fogadott minket.  (Róm 12:4-5; 1Kor 12:12-14; Mt 28:19-20; Zsolt 133:1; 2Kor 5:16-17; ApCsel 17:26-27; Gal 3:27-29; Kol 3:10-15; Ef 4:14-16; 4:1-6; Jn 17:20-23)

Jézus már befejezte munkáját a Földön (Jn 17:4), de még a halála előtti estén is aggódott tanítványai állapota miatt.

Irigységük miatt azon vitatkoztak, hogy ki a nagyobb, és ki nyeri el majd Krisztus országában a legmagasabb rangot. Úgy tűnt, süket fülekre talált Jézus magyarázata arról, hogy országának alkotóeleme az alázatosság, és igazi követői szolgálnak, készségesen áldozatot hoznak, köszönetet sem várva érte (Lk 17:10). Még az Ő példája is hiábavalónak tűnt, amikor lehajolt, hogy megmossa a lábukat, azt téve, amit az ezzel járó következtetés miatt egyikőjük sem vállalt (lásd e könyv 15. fejezetét).

Jézus a szeretet. Sugárzó könyörületessége hatására követte a tömeg. Tanítványai, akik nem értették meg önzetlen szeretetét, erős előítélettel viseltettek a nem zsidó származásúakkal, a nőkkel, a „bűnösökkel" és a szegényekkel szemben. Ez volt az oka, hogy nem látták meg, Krisztus még e megvetetteket is mélységes szeretettel vette körül. Amikor a tanítványok egy rossz hírű samaritánus asszonnyal beszélgetve találták a Mestert, nem tudták még, hogy az aratásra érett mező, amely mindenféle gabonát magában foglal, kész a betakarításra.

De Krisztust nem tántoríthatta el sem a hagyomány, sem a közfelfogás, sőt még a családi befolyás sem. Elfojthatatlan szeretete elért a megtört emberiségig, és gyógyítólag hatott. Az igazi tanítványság bizonyítéka ez a szeretet lenne, amely megkülönböztetné őket a nemtörődöm néptől? A tanítványoknak is úgy kell szeretni, mint ahogy Ő szeretett. A világ így mindig felismerheti a keresztényeket, nem a szavaik alapján, hanem azért, mert Krisztus szeretete mutatkozik meg bennük (vö. Jn 13:34-35).

Még a Gecsemánékertben is egyházának egysége - azoké, akik „a világból" jöttek (Jn 17:6) - foglalkoztatta legjobban Krisztust. Azért fohászkodott Atyjához, hogy olyan egység legyen az egyházban, mint amely az Istenséget köti össze. Kérlek, add, „hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk; hogy elhiggye a világ, te küldtél engem" (Jn 17:21).

Ez az egység az egyház leghatásosabb eszköze a bizonyságtételben, mert Krisztusnak az emberiség iránti önzetlen szeretetét bizonyítja. „Én őbennük, és te énbennem; hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél." (Jn 17:23)

 

A bibliai egység és az egyház

Milyen egységre gondolt Krisztus a mai látható egyházzal kapcsolatban? Hogyan lehetséges ez a szeretet és egység? Mi az alapja? Melyek az összetevői? Egyformaságot követel, vagy teret enged a különbözőségnek? Hogyan működik az egység?

A Lélek egysége. A Szentlélek az egyház egységét hajtó erő. A hívők Őáltala jutnak az egyházba. „Egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg." (1Kor 12:13) E megkeresztelt tagok között olyan egységnek kell lenni, amiről Pál így ír: „a Lélek egysége" (Ef 4:3).

Az apostol felsorolta a Lélek egységének összetevőit. „Egy a test, és egy a Lélek, amiképpen elhívatásotoknak egy reménységében is hívattatok el; egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; egy az Isten, és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van, és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik." (Ef 4:4-6) Az egy szó hétszeres megismétlése kiemeli a teljes egységet, amit Pál a lelki szemeivel látott.

A Szentlélek minden népből és fajból hívja az embereket, és megkereszteli őket egy testté, Krisztus testévé, egyházává. Amint növekednek Krisztusban, a kulturális különbségek már nem osztják meg őket. A Szentlélek ledönti az előkelők és alacsony sorsúak, szegények és gazdagok, férfiak és nők közötti gátakat. Tiszteletben tartják egymást, mivel tudják, hogy Isten szemében egyenlők.

Ez az egység testületi szinten is hat. Azt jelenti, hogy a helyi gyülekezetek mindenütt egyenlők, még akkor is, ha egyesek más országokból pénzt, illetve misszionáriusokat kapnak. Az ilyen lelki egység nem ismeri a rangsort. A belföldiek és a misszionáriusok egyenlők Isten előtt.

Az egységes egyháznak egy a reménysége, az üdvösség „boldog reménysége", ami „a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenésekor" válik valóra (Tit 2:13). Ez a reménység békesség és öröm forrása, és erőteljesen ösztönöz az egységes bizonyságtételre (Mt 24:14). Átalakuláshoz vezet, mert „akiben megvan ez a reménység Őiránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta" (1Jn 3:3).

A hívők a közös hit - a Jézus Krisztus engesztelő áldozatába vetett hit - által válnak a test tagjaivá. A Krisztus halálát és feltámadását jelképező keresztség (Róm 6:3-6) tökéletesen kifejezi ezt a hitet, amely a Krisztus testével való egységről tesz bizonyságot.

Végül, a Szentírás azt tanítja, hogy egy a Lélek, egy az Úr, és egy az Atya Isten. Az egyház egységének minden oldala a Szentháromság Isten egységének alapján áll. „A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben." (1Kor 12:4-6)

Az egység mértéke. A hívők gondolkodásában és ítéletében is egység tapasztalható. Figyeljük meg a következő intéseket: „A békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Atyját" (Róm 15:5-6). „Kérlek azonban titeket, atyámfiai, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben." (1Kor 1:10) „Vigasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen véletek." (2Kor 13:11)

Isten egyházában tehát egységnek kellene megmutatkoznia, úgy érzésben, mint gondolatban, illetve cselekedetben. Azt jelenti ez, hogy a tagoknak egyformán kell érezni, gondolkodni és cselekedni? Vajon a bibliai egység egyformaságot jelent?

Egység a különbözőségben. A bibliai egység nem jelent egyformaságot. Az emberi test bibliai hasonlata mutatja, hogy az egyház egysége a különbözőségben valósul meg.

A testnek sok szerve van, amely mind hozzájárul a test legkedvezőbb működéséhez. Mindegyik alapvetően fontos, mégis eltérő feladatot lát el, egyik sem haszontalan.

Ugyanez az elv igaz az egyházban is. Az Úr az ajándékait adja „mindenkinek külön, amint akarja" (1Kor 12:11), egészséges változatosságot teremtve, ami a gyülekezet javára szolgál. Nem gondolkodik minden tag egyformán, és nem is képesek mindannyian ugyanazt a munkát elvégezni, ám mindannyian ugyanannak a Léleknek az irányítása alatt dolgoznak; Istentől kapott képességeikkel építik az egyházat.

Minden ajándék hasznosítására szükség van ahhoz, hogy az egyház el tudja végezni küldetését. Együttesen képeznek teljes körű evangélizációs erőt. Az egyház sikere nem attól függ, hogy minden tagja egyforma, és mindenki ugyanazt teszi; hanem attól, hogy az összes tag végzi Istentől kapott feladatát.

A szőlőtő és a szőlővesszők természeti képe szemlélteti a különbözőség egységét. Jézus a szőlőtő hasonlatával a hívő vele való egységét akarta bemutatni (Jn 15:1-6). Az ágak, a hívők az igazi szőlőtőből, Krisztusból ágaznak el. Minden keresztény, mint minden ág és levél, különbözik a többitől, mégis egységben vannak, hiszen ugyanazt a táplálékot kapják ugyanabból a forrásból, a szőlőtőből. A szőlővesszők külön maradnak, és nem olvadnak eggyé, mégis, minden tag közösségben van egymással, ha ugyanabból a tőből ered. Mind egy forrásból kapják a táplálékot, ugyanazokat az életadó tulajdonságokat szívják magukba.

A keresztényi egység tehát azon múlik, hogy a tagok be legyenek oltva Krisztusba. Tőle jön az erő, ami felélénkíti a keresztényi életet. Tőle származik az egyház feladatának ellátásához szükséges képesség és erő. Minden keresztény ízlését, szokását és életmódját alakítja, ha hozzá kapcsolódik. Általa kötődnek a tagok egymáshoz, közös küldetésben fognak össze. Ha a tagok benne maradnak, száműzik az önzést, így megszilárdul a keresztényi egység, ami képessé teszi őket arra, hogy végrehajtsák küldetésüket.

Különböző vérmérsékletű emberekből áll ugyan az egyház, de mind egy Fő irányítása alatt dolgoznak. Sokféle ajándék van, de egy a Lélek. Noha az ajándékok eltérnek egymástól, a cselekedetek összhangot mutatnak. „Ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben." (1Kor 12:6)

A hit egysége. Az ajándékok különbözősége azonban nem jelent hitbeli eltérést. Az utolsó időben Isten egyházát olyan emberek alkotják, akik az örökkévaló evangélium talaján állnak, életükre az jellemző, hogy megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét (Jel 14:12). Együtt hirdetik a világnak Isten üdvösségre hívó üzenetét.

 

Mennyire fontos az egyház egysége?

Az egység nélkülözhetetlen az egyházban. Enélkül az egyház nem tudja elvégezni szent küldetését.

Az egység teszi az egyház fáradozásait eredményessé. A megoszlástól és küzdelmektől zaklatott világban a különböző egyéniségű, vérmérsékletű és beállítottságú gyülekezeti tagok szeretete és egysége minden másnál nagyobb erővel tesz bizonyságot az egyház üzenetéről. Ez az egység megdönthetetlen bizonyítékot szolgáltat arra, hogy kapcsolatban állnak a Mennyel, és valóban Krisztus tanítványai (Jn 13:35). Isten Igéjének hatalmát bizonyítja.

A magukat kereszténynek vallók közötti küzdelem a nem hívőkben ellenszenvet vált ki, és talán ez a legnagyobb akadály, ami meggátolja a keresztény hit elfogadását. A hívők igazi egysége azonban ellenkező irányba hat. Krisztus azt mondta, a világ számára ez az egyik fő bizonyítéka annak,hogy Ő a Megváltójuk (Jn 17:23).

Az egység Isten országának valóságára mutat. Az igazán egységes egyház a Földön azt mutatja, hogy tagjai komolyan készülnek a mennyei közös életre. A földi egység bizonyítja Isten örök országának valóságát. A Szentírás szavai teljesednek be azok életében, akik így élnek. „Mily jó, és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!" (Zsolt 133:1)

Az egység mutatja igazán az egyház erejét. Az egység erőssé tesz, a megoszlás gyengít. Az egyház akkor igazán virágzó és erős, amikor tagjai egyek Krisztussal és egymással, összhangban dolgoznak a világ megmentéséért. Akkor, és csakis akkor „Isten munkatársai" a szó legteljesebb értelmében (1Kor 3:9).

A keresztényi egység kihívás az egyre inkább megosztott, a szeretet nélküli önzés által felszabdalt világnak. Az egységes egyház jelent megoldást a kultúrák, fajok, nemek és nemzetiségek szerint megosztott társadalomnak. Az egységes egyház ellenáll a sátáni támadásoknak. A sötétség erői valóban tehetetlenek az egyházzal szemben, ha tagjai úgy szeretik egymást, amint Krisztus szereti őket.

Az egységes egyház pozitív, csodálatos hatását a zenekar előadásához lehetne hasonlítani. Mielőtt fellép a karmester, a zenészek hangolják hangszereiket, teljes a hangzavar. Amikor megjelenik a karmester, elcsendesül a zűrzavaros zaj, és minden szem rá figyel. A zenekar minden tagja egyenes tartással ül, felkészült a karmester irányítása alatti előadásra. A vezénylést követve, a zenészek összhangban gyönyörű muzsikát szólaltatnak meg.

„Krisztus testének egysége azt jelenti, hogy életem hangszerét az elhívottak hatalmas zenekarával egyesítem, Isten - a Karmester - pálcájára figyelve. Az a kiváltságunk, hogy a karmester intésére előadhatjuk Isten szeretetének szimfóniáját az emberiségnek."[1]

 


 
< Előző   Következő >

 
 
 
Hitelvek
1. A Szentírás
2. A Szentháromság
3. Az Atya Isten
4. A Fiú
5. A Szentlélek
6. A teremtés
7. Az ember természete
8. A nagy küzdelem
9. Krisztus élete, halála és feltámadása
10. A megváltás élménye
11. Növekedés Krisztusban
12. Az egyház
13. A maradék és küldetése
14. Krisztus testének egysége
15. A keresztség
16. Az úrvacsora
17. Lelki ajándékok és szolgálatok
18. A prófétaság ajándéka
19. Isten törvénye
20. A szombat
21. A sáfárság
22. Keresztényi magatartás
23. Házasság és család
24. Krisztus szolgálata a mennyei templomban
25. Krisztus második eljövetele
26. Halál és feltámadás
27. A millennium eseményei és a bűn vége
28. Az új Föld
Joomla Toplista