2024. június 25. Kedd
Napnyugta: 20:45
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Kik az Adventisták arrow Hitelvek arrow 15. A keresztség
15. A keresztség PDF Nyomtatás E-mail
A Hetednapi Adventista Egyház 28 hitelve -
Tartalom
1. oldal
2. oldal
3. oldal

A keresztség jelentése

A keresztség jelentése és formája szorosan kötődik egymáshoz. Alfred Plummer mondta: „A keresztség teljes jelentősége csak akkor látható, ha alámerítéssel gyakorolják".[15]

Krisztus halálának és feltámadásának jelképe. Elsöprő erejű bajt és szenvedést jelképez az, ha víz borítja el az embert (Zsolt 42:8; 69:3; 124:4-5), így Jézus víz általi keresztsége szenvedésének, halálának és eltemettetésének prófétai bejelentése volt (Mk 10:38; Lk 12:50), a vízből való kijövetele pedig az azt követő feltámadását hirdette (Róm 6:3-5).

A keresztségnek - mint Krisztus szenvedése jelképének - nem lett volna olyan jelentősége, ha az apostoli egyházban nem alámerítéssel, hanem valahogy másképp kereszteltek volna. Ezért „az alámerítéses keresztség mellett a teológiai érv szól a legerősebben."[16]

A bűnnek való meghalás és az Istennek való élet jelképe. A keresztséggel a hívők Urunk szenvedésének élményében részesülnek. „Avagy nem tudjátok-é, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ővele együtt a keresztség által a halálba: hogy amiképpen feltámasztatott Krisztus a halálból... azonképpen mi is új életben járjunk" (Róm 6:3-4) - mondta Pál.

A hívő és Krisztus közötti meghitt kapcsolatra utalnak az ilyen kifejezések: „megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba", „az ő halálába keresztelkedtünk meg" és „eltemettettünk azért ővele együtt a keresztség által". Howard megjegyezte: „A keresztség jelképes cselekményével a hívő Krisztus halálában részesül, és az a halál valósággal az ő halála lesz; részesül Krisztus feltámadásában is, és az a feltámadás az ő feltámadása lesz."[17] Mire utal az, hogy a hívő részesül Krisztus szenvedésében?

1. Meghalni a bűnnek. A keresztségben a hívők „az ő [Krisztus] halálának hasonlatossága szerint vele eggyé" lettek (Róm 6:5), és „Krisztussal együtt" megfeszíttettek (Gal 2:20). Ez azt jelenti, hogy „a mi óemberünk ővele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek; mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól" (Róm 6:6-7).

A hívők hátat fordítanak régi életmódjuknak. Meghaltak a bűnnek, és megerősítik, hogy „a régiek elmúltak" (2Kor 5:17), életük el van rejtve Krisztussal Istenben. A keresztség a régi élet keresztre feszítését jelképezi. Nemcsak halál, hanem eltemetés is. Eltemettetünk „ővele együtt a keresztségben" (Kol 2:12). A halál után a temetés következik, így amikor a hívő leszáll a hullámsírba, eltemettetik a régi élete, amely akkor múlt el, amikor elfogadta Jézus Krisztust.

A keresztséggel a hívők elfordulnak a világtól. Engedelmeskedve a parancsnak: „Menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek" (2Kor 6:17), a keresztelendők nyilvánosan megvallják, hogy felhagynak Sátán szolgálatával, és Krisztust fogadják be az életükbe.

Az apostoli egyházban a megtérésre szólító felhívás együtt járt a keresztségi felhívással (ApCsel 2:38). A keresztség tehát az igazi bűnbánatot is jelöli. A hívők meghalnak a törvényszegésnek, és bűnbocsánatot nyernek Jézus megtisztító vére által. A keresztségi szertartás a belső tisztulást - a megvallott bűntettek lemosását bizonyítja.

2. Élni Istennek. Krisztus feltámasztó hatalma hatni kezd az életünkben. Képessé tesz arra, hogy „új életben járjunk" (Róm 6:4), holtak lévén a bűnnek, de élve „az Istennek a mi Urunk, Jézus Krisztusban" (Róm 6:11). Tanúsítjuk, hogy a régi természetünk feletti győzelmes életre egyetlenreményünk a feltámadott Úr kegyelmében van, aki a Szentlélek erőt adó hatalma által új életet adott. Ez az új élet az emberi tapasztalat magasabb szintjére emel, új értéket, késztetést és vágyat ad, amelynek gyújtópontjában a Jézus Krisztus iránti elkötelezettség áll. Megváltónk új tanítványai vagyunk, és a keresztség a tanítványságunk jele.

A szövetségi kapcsolat jelképe. Az ószövetségi időben a körülmetélés volt az Isten és Ábrahám közötti szövetségi kapcsolat jele (1Móz 17:1-7).

Az ábrahámi szövetségnek volt lelki és nemzeti oldala is. A körülmetélés a nemzeti hovatartozást is jelölte. Körül kellett metélni Ábrahámot és családjának minden, nyolc naposnál idősebb férfitagját (1Móz 17:10-14, 25-27). Aki nem metéltette körül magát, az „kivágattatik" Isten népe közül, mert megszegte a szövetséget (1Móz 17:14).

E szövetség Isten és Ábrahám, azaz felnőtt ember között köttetett, ami a lelki kiterjedésre utal. Ábrahám körülmetélkedése a hit általi megigazulás korábbi tapasztalatát jelölte és erősítette meg. „A körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanúsított hite igazságának pecsétjéül nyerte." (Róm 4:11)

Ám egyedül a körülmetélkedés még nem garantálja, hogy az ember a szövetség igazi lelki kiterjedésébe lép. Isten emberei gyakran figyelmeztettek, hogy a lélek körülmetélésére van szükség, ami elengedhetetlen. „Metéljétek azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak." (5Móz 10:16; vö. 30:6; Jer 4:4) A „körülmetéletlen szívűekre" büntetés várt a pogányokkal együtt (Jer 9:25-26).

Amikor a zsidók elvetették Jézust, mint Messiást, megtörték Istennel való szövetségi kapcsolatukat, véget vetve ezzel különleges helyzetüknek, mint Isten kiválasztott népe (Dán 9:24-27; lásd e könyv 4. fejezetét). Isten, akinek szövetsége és ígéretei változatlanok maradtak, új népet választott magának. A lelki Izrael foglalta el a zsidó nép helyét (Gal 3:27-29; 6:15-16).

Krisztus halála törvényerőre emelte az új szövetséget. Az emberek a lelki körülmetélkedés által léptek e szövetségbe, amit Jézus engesztelő halálára válaszként tettek meg. A keresztényeké „a körülmetéletlenség evangéliuma" (Gal 2:7). Az új szövetség „belső hitet", és nem „külső szertartást" követel meg azoktól, akik a lelki Izraelhez akarnak tartozni. Zsidónak születni kell, kereszténnyé azonban csak újjászületés által lehet az ember. „Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit." (Gal 5:6) Csak „a szívnek a lélekben... való körülmetélése" számít (Róm 2:28-29).

A keresztség, ami a Jézussal való üdvözítő kapcsolat bizonyítéka, jelképezi a lelki körülmetélést. „Akiben körül is metéltettek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében; eltemettetvén Ővele együtt a keresztségben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból." (Kol 2:11-12)

„Amikor Jézus elvégzi a lelki körülmetélést, és ezzel az újonnan megkeresztelt ember levetkezi „érzéki testét", „felöltözi Krisztust", új szövetségi kapcsolatba lép Jézussal. Ennek következtében egyenes ágon nyeri el a szövetségi ígéretek beteljesedését."[18] „Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel...Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök." (Gal 3:27-29) Isten biztos ígéretét tapasztalják meg azok, akik e szövetségi kapcsolatra léptek: „Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek" (Jer 31:33).

A Krisztus szolgálatára szentelődés jelképe. Keresztségekor Jézusra különleges mértékben áradt a Szentlélek, ami azt jelölte, hogy felszenteltetett vagy kenetett az Atya által, a számára kijelölt küldetés végzésére (Mt 3:13-17; ApCsel 10:38). Jézus tapasztalata azt mutatja, hogy a víz általi keresztség és a Lélek keresztsége összetartozik, nem teljes a keresztség a Szentlélek befogadása nélkül.

Az apostoli egyházban a Szentlélek kitöltetése általában a víz általi keresztséget követte. Tehát ma, amikor megkeresztelkedünk az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, akkor a Menny három nagy hatalmának és az örökkévaló evangélium hirdetésének szenteljük, ajánljuk magunkat, és azzal kapcsolódunk össze.

E szolgálatra a Szentlélek készít fel, úgy, hogy megtisztítja a szívünket a bűntől. János kijelentette: Jézus „Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd" (Mt 3:11). Ésaiás kinyilatkoztatta, hogy Isten „az ítélet lelkével, a megégetés lelkével" tisztítja meg népét tisztátalanságából (Ésa 4:3). „Kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat" - mondja Isten (Ésa 1:25). „A mi Istenünk megemésztő tűz." (Zsid 12:29) A Szentlélek megtisztítja mindazok szívét, akik meghódolnak előtte. Bűnüket elemészti.

Ezek után adja a Szentlélek ajándékait. Ajándékai „rendkívüli adományok Istentől, amit a hívő a keresztségkor nyer, hogy képessé váljon az egyház és mindazok szolgálatára, akik még nem fogadták el Jézus Krisztust".[19] A Szentlélek keresztsége adott erőt az őskeresztény egyháznak a bizonyságtételhez (ApCsel 1:5, 8), és csak ugyanez a keresztség fogja képessé tenni az egyházat feladata betöltésére, arra, hogy hirdesse Isten országának örökkévaló evangéliumát (Mt 24:14; Jel 14:6).

Az egyházhoz csatlakozás jelképe. A keresztség az ember újjászületésének jeleként (Jn 3:3, 5) a Krisztus lelki országába való belépést is jelöli.[20] Mindig az egyházba vezető ajtóként működik, mivel az új hívőt Krisztussal fűzi egybe. A keresztség által az Úr az új tanítványt a hívők testületéhez, az Ő testéhez, az egyházhoz kapcsolja (ApCsel 2:41, 47; 1Kor 12:13), aki így Isten családjának tagja lesz. Nem keresztelkedhet meg az ember az egyház családjához való csatlakozás nélkül.

 

A keresztség feltételei

A Krisztus és egyháza közötti kapcsolatot a Szentírás a házassághoz hasonlítja. A házasság felelősségét és az azzal járó elkötelezettséget mindkét félnek jól kell ismernie. Akik szeretnének megkeresztelkedni, azoknak az életében láthatóvá kell lennie a hitnek, a megtérésnek és a megtérés gyümölcsének, azoknak tisztában kell lenniük a keresztség jelentésével és az ebből fakadó lelki kapcsolattal.[21]

Hit. A keresztség egyik előfeltétele, hogy az ember hisz Jézus engesztelő áldozatában, ami a bűntől való megváltás egyetlen eszköze. „Aki hiszen, és megkeresztelkedik, az idvezül." (Mk 16:16) Az apostoli egyházban csak azokat keresztelték meg, akik hittek az evangéliumban (ApCsel 8:12, 36-37; 18:8).

„A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által" (Róm 10:17), ezért a keresztségre való felkészülésnek lényeges része a tanítás. Krisztus nagy misszióparancsa megerősíti a tanítás fontosságát. „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek." (Mt 28:19-20/a) Ahhoz, hogy valaki tanítvány legyen, alapos tanításban kell részesülnie.

Megtérés. „Térjetek meg - mondta Péter -, és keresztelkedjetek meg mindnyájan" (ApCsel 2:38). Az Isten Igéjéből való tanítás nemcsak hitet fakaszt, hanem bűnbánatot és megtérést is kivált az emberből. Isten hívását hallva, az emberek felismerik elveszett állapotukat, megvallják bűnösségüket, alávetik magukat Istennek, megtérnek bűnükből, elfogadják Krisztus engesztelését,és új életre szentelik magukat az Úrral. Megtérés nélkül nem lehet személyes kapcsolatuk Jézus Krisztussal. Csak a megtérés által halhatnak meg a bűnnek, ez pedig a keresztség előfeltétele.

A megtérés gyümölcsei. Akik szeretnének megkeresztelkedni, azoknak meg kell vallaniuk hitüket, és meg kell térniük. Ám a keresztség bibliai előfeltételeinek addig nem tettek eleget, amíg nem teremnek „a megtéréshez illő gyümölcsöket" (Mt 3:8).Életük igazolja a jézusi igazság iránti elkötelezettségüket, és abból látszik meg, szeretik Istent, hogy a parancsolatoknak engedelmeskednek. A keresztségre való felkészülés során hátat kell fordítaniuk a tévtanoknak és a helytelen szokásoknak. Ha a Lélek gyümölcsei látszanak meg az életükben, ez azt bizonyítja, hogy az Úrban vannak, és az Úr bennük él (Jn 15:1-8). Addig még nem készültek fel az egyházhoz való csatlakozásra, amíg a Krisztussal létező kapcsolatuk ilyen bizonyítékát nem adják.[22]

A keresztelendők meghallgatása. A gyülekezeti taggá válásnak része e lelki lépés megtétele, ami nem azt jelenti csupán, hogy beírják az ember nevét a névsorba. A keresztelést végzők felelőssége eldönteni, hogy felkészült-e a keresztelendő, vagy sem. Meg kell bizonyosodniuk arról, hogy a keresztelendő érti az egyház által képviselt elveket, új teremtés lett, és örömmel él az Úr Jézusban.[23]

Ítélkezniük azonban nem szabad afölött, hogy ki milyen okkal kéri a keresztséget. „Amikor valaki jelzi, hogy a gyülekezet tagja kíván lenni, meg kell vizsgálnunk élete gyümölcseit, de indítékaiért ő felelős."[24]

Vannak, akiket élve temetett el a hullámsír. Énjük nem halt meg. Ők nem nyertek új életet Krisztusban. A gyengeség és a hitehagyás magvait hozzák magukkal azok, akik így csatlakoznak az egyházhoz. „Megszenteletlenségük" hatása megzavarja az egyházon belül és kívül levőket egyaránt, veszélyeztetve az egyház bizonyságtételét.

Meg kell-e keresztelni a csecsemőket, a gyermekeket? A keresztség által az új hívők az egyház tagjaivá válnak, és újjászületnek. Megtérésük nyomán keresztelkedhettek meg, és válhattak az egyház tagjává. A beiktatás az újjászületéskor, nem pedig a természetes születéskor történik. Ezért van az, hogy a hívők keresztelkedtek meg, „mind férfiak, mind asszonyok" (ApCsel 8:12-13, 29-38; 9:17-8; 1Kor 1:14). Kart Barth elismeri: „Az Újszövetség egyetlen helye sem engedi meg, és nem is ad parancsot a gyermekkeresztségre."[25]

„A gyermekkeresztségben képtelen vagyok felismerni az újszövetségi egyház keresztségét"[26] - vallja meg G. R. Beasley-Murray.

A csecsemők és a kisgyermekek nem élhetik át a megtérést, ezért még nem alkalmasak a keresztségre. Azt jelentené ez, hogy az újszövetség közösségéből ki vannak rekesztve? Semmiképpen nem! Jézus nem zárta ki őket a kegyelem országából. „»Engedjétek - mondta -, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa.« Azután rájuk tette a kezét." (Mt 19:14-15 - új prot. ford.). A hívő szülők szerepe rendkívül fontos abban, hogy gyermekeiket a Krisztussal való kapcsolat kialakítására irányítsák, ami végül elvezeti őket a keresztségig.

A gyermekbemutatás szokása alakult ki annak nyomán, hogy Jézus igazat adott az anyáknak, akik áldását kérve vitték hozzá gyermekeiket. A szülők elviszik gyermekeiket az istentiszteletre, hogy ott Istennek bemutassák, ill. ajánlják őket.

Hány éves korában lehet kész valaki a keresztségre? Meg lehet keresztelni azt, aki (1) már elég idős ahhoz, hogy megértse, mit jelent a keresztség, (2) átadta magát Krisztusnak, és megtért, (3) érti a kereszténység alapvető elveit, és (4) tisztában van a gyülekezeti tagság jelentőségével. Az ember csak akkor veszélyezteti az üdvösségét, ha kora szerint már képes felelősséget vállalni, de elutasítja a Szentlélek befolyását.

Mivel a lelki érettség tekintetében az azonos korú emberek is különböznek egymástól, vannak, akik már fiatalabb korban készek a keresztségre, mint mások. Ezért nem határozhatjuk meg a keresztség korának alsó határát. Ha a szülők beleegyeznek abba, hogy gyermekeik korábban keresztelkedjenek meg, felelősséget kell vállalniuk gyermekeik lelki növekedéséért és jellemfejlődéséért.

 


 
< Előző   Következő >

 
 
 
Hitelvek
1. A Szentírás
2. A Szentháromság
3. Az Atya Isten
4. A Fiú
5. A Szentlélek
6. A teremtés
7. Az ember természete
8. A nagy küzdelem
9. Krisztus élete, halála és feltámadása
10. A megváltás élménye
11. Növekedés Krisztusban
12. Az egyház
13. A maradék és küldetése
14. Krisztus testének egysége
15. A keresztség
16. Az úrvacsora
17. Lelki ajándékok és szolgálatok
18. A prófétaság ajándéka
19. Isten törvénye
20. A szombat
21. A sáfárság
22. Keresztényi magatartás
23. Házasság és család
24. Krisztus szolgálata a mennyei templomban
25. Krisztus második eljövetele
26. Halál és feltámadás
27. A millennium eseményei és a bűn vége
28. Az új Föld
Joomla Toplista