2018. július 19. Csütörtök
Napnyugta: 20:34
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Kik az Adventisták arrow Hitelvek arrow 17. Lelki ajándékok és szolgálatok
17. Lelki ajándékok és szolgálatok PDF Nyomtatás E-mail
A Hetednapi Adventista Egyház 28 hitelve -
Tartalom
1. oldal
2. oldal

Egyháza tagjainak Isten minden korban lelki ajándékokat adományozott, amelyeket szeretet-szolgálatban az egyház és az egész emberiség javára kellett felhasználniuk. A Szentlélek tevékenysége általi ajándék - aki úgy adja minden tagnak, amint akarja - biztosítja azokat a képességeket és szolgálatokat, amelyek az egyház Isten által rendelt küldetésének betöltéséhez szükségesek. A Szentírás szerint ezek az ajándékok a következő szolgálatokat foglalják magukba: hit, gyógyítás, prófétálás, igehirdetés, tanítás, irányítás, megbékéltetés, könyörületesség, önfeláldozó szolgálat, jótékonyság gyakorlása az emberek segítségére és bátorítására. Néhány tagot Isten elhívott és Lelke felruházott olyan tevékenységre, amit az egyház a lelkészi, evangélizátori, apostoli és tanítói szolgálatként ismer el. Céljuk, a tagok felkészítése a szolgálatra, az egyház lelki érettség fokára emelése, hitben és istenismeretben való ápolása. Ha a tagok, mint Isten sokféle kegyelmének hűséges sáfárai alkalmazzák e lelki ajándékokat, akkor az egyház védett a hamis tantételek romboló befolyásától, fejlődik, Istentől gyarapodik hitben, szeretetben épül fel. (Róm 12:4-8; 1Kor 12:9-11,27-28; Ef 4:8,11-16; ApCsel 6:1-7; 1Tim 2:1-3; 1Pt 4:10-11)

Jézusnak közvetlenül a Mennybe menetele előtt mondott szavai megváltoztatták a történelmet. „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek" (Mk 16:15) - parancsolta a tanítványoknak.

Az egész világnak? Minden teremtménynek? A tanítványok biztosan lehetetlen feladatnak tartották ezt. Krisztus tudta, milyen tehetetlenek; ezért azt mondta nekik, hogy ne menjenek el Jeruzsálemből, hanem „várják be az Atyának ígéretét". Majd így bátorította őket: „Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok; és lesztek nékem tanúim, úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samáriában és a Földnek mind végső határáig" (ApCsel 1:4, 8).

Jézus mennybemenetele után a tanítványok sok időt töltöttek imádkozással. Összhang és alázatosság váltotta fel a Jézussal töltött idejük nagy részét megrontó viszálykodást és féltékenykedést. A tanítványok megtértek. Krisztussal való szoros kapcsolatuk és az ennek eredményeként létrejött egység felkészítette őket a Szentlélek kiárasztására.

Ahogy a Lélek általi különleges felkenetése alkalmassá tette Jézust a szolgálatára (ApCsel 10:38), a tanítványok is részesültek a Szentlélek keresztségében (ApCsel 1:5), hogy bizonyságot tudjanak tenni. Az eredmény bámulatos volt. Azon a napon, amikor megkapták a Szentlélek ajándékát, háromezer embert kereszteltek meg (lásd ApCsel 2:41).

 

A Szentlélek ajándékai

Krisztus példázattal szemléltette a Szentlélek ajándékai:. „Éppen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akarván kelni, előhívatá az ő szolgáit, és amije volt, átadá nékik. És ada az egyiknek öt tálentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele" (Mt 25:14-15).

Ez a messze országba utazó ember a mennybe távozó Krisztust jelképezi. Ennek az embernek a „szolgái" Krisztus követői, akiket áron vett meg (1Kor 6:20) „drága véren... a Krisztusén" (1Pt 1:19). Krisztus megváltotta őket a szolgálatra, hogy „ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt, és feltámasztatott" (2Kor 5:15).

Krisztus javakat adott minden szolgájának, mindenkinek a képességéhez mérten, „kinek-kinek a maga dolgát megszabván" (Mk 13:34). Ezek a javak - az egyéb ajándékokkal és képességekkel együtt (lásd e könyv 20. fejezetét) - a Lélek különleges ajándékait ábrázolják.[1]

Krisztus pünkösdkor ezeket a lelki ajándékokat bizonyos értelemben az egyházának adta. „Fölmenvén a magasságba - mondj a Pál -, adott ajándékokat az embereknek". „Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint" (Ef 4:8, 7). Ezeket az ajándékokat a Szentlélek osztogatja, „mindenkinek külön, amint akarja" (1Kor 12:11), hogy képessé tegyék az egyházat kijelölt feladata elvégzésére.

 

A lelki ajándékok rendeltetése

A Szentlélek különleges képességet ad egy-egy gyülekezeti tagnak, hogy segítse az egyházat mennyei küldetése teljesítésében.

Összhang az egyházon belül. A korinthusi gyülekezetben egyetlen lelki ajándék sem hiányzott (1Kor 1:4, 7). Sajnos, azonban a tagok, mint a gyerekek, azon vitatkoztak, hogy melyik ajándékok a legfontosabbak.

Pál a gyülekezet széthúzása miatti aggodalmában írt a korinthusiaknak ezeknek az ajándékoknak a valódi jellegéről, és arról, hogy azok miként teljesítik feladatukat. A lelki ajándékok - magyarázta - kegyelmi ajándékok. Ugyanaz a Lélek adja azokat az „ajándékokat", amelyekben „különbség van"; és a szolgálatokban és cselekedetekben, amelyekhez ezek az ajándékok vezetnek, szintén „különbség van". De Pál hangsúlyozza, hogy „ugyanaz az Isten... cselekszi mindezt mindenkiben" (1Kor 12:4-6).

A Lélek ajándékokat oszt minden hívőnek - a gyülekezet épülésére, illetve építésére. Az Úr művének szükségletei határozzák meg, milyen ajándékokat oszt a Lélek, és kinek. Nem mindenki kapja ugyanazokat az ajándékokat. Pál azt mondja, hogy a Lélek az egyiknek bölcsességet ad, a másiknak tudományt, az egyiknek hitet, a másiknak csodatevést, az egyiknek prófétálást, a másiknak a lelkek megítélését, az egyiknek nyelveket, a másiknak nyelvek magyarázását. „De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja.." (11. v.) Istennek jár köszönet annak az ajándéknak a működéséért, amelyet az egyház kapott, nem pedig annak az embernek, aki azt az ajándékot felhasználja. És mivel Isten az egyháznak, és nem az egyes embereknek adja az ajándékokat, a megajándékozottak ne tekintsék az ajándékokat magántulajdonuknak.

Mivel a Lélek úgy osztogatja az ajándékokat, amint jónak látja, egy ajándékot sem szabad lebecsülni vagy lekicsinyelni. Az egyház egyetlen tagjának sincs joga büszkélkedni megbízatásával vagy feladatával, és senki se érezze magát alsóbbrendűnek, mert szerényebb feladatot kapott.

1. Az ajándékok működésének mintája. Pál az emberi test működésével szemlélteti a különböző ajándékok összhangját. A testnek sok része van, és mindegyik a maga módján járul hozzá a működéséhez. „Isten elhelyezte a tagokat a testben, egyenként mindeniket, amint akarta." (18. v.)

A test egyik része sem mondhatja a másiknak: „Nincs rád szükségem!" Minden tag függő viszonyban van egymással, „és amelyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk, és amelyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek; amelyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségük. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalóknak nagyobb tisztességet adván" (21-24. v.).

Bármelyik szerv hibás működése kihat az egész testre. Ha a testnek nem lenne agya, a gyomor nem működne; és ha nem volna gyomra, hatástalanná válna az agy. Az egyház is ugyanígy szenved, ha bármely tag hiányzik, akármilyen jelentéktelen legyen is az.

Különleges védelmet igényelnek felépítésüknél fogva a test gyengébb szervei. Élhet az ember kéz vagy láb nélkül, de máj, szív vagy tüdő nélkül nem. Általában szabadon hagyjuk arcunkat és kezünket, de a test egyéb részeit ruhával borítjuk, erényességből vagy illendőségből. Egyáltalán nem becsülhetjük le a kisebb ajándékokat, inkább nagyobb gonddal kell bánnunk velük, mert a gyülekezet egészsége múlik rajtuk.

Isten azért adott lelki ajándékokat az egyháznak, hogy „ne legyen meghasonlás a testben"; hogy táplálja az összhang és az egymástól való függés szellemét; és hogy „ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok. És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind" (25-26. v.). Tehát amikor egy hívő szenved, az egész gyülekezetnek tudnia kell róla, és segítenie kell a szenvedés enyhítésében. A gyülekezet csak akkor lehet egészséges, ha ez a személy is meggyógyult.

Miután Pál beszélt minden egyes ajándék értékéről, felsorolt néhányat közülük: „Némelyeket rendelt Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatevő erőt, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit" (28. v.; vö. Ef 4:11). Mivel egy tag sem kapta meg az összes ajándékot, Pál mindenkit arra bátorított, hogy törekedjen „a nagyobb kegyelmi ajándékokra" (31. v. új prot. ford.), amelyek a leghasznosabbak az egyháznak.[2]

2. A szükséges kiterjedés. A Szentlélek ajándékai azonban önmagukban nem elegendők. Van egy „kiváltképpen való út"

(31. v.). Míg Krisztus visszajövetelekor a Lélek ajándékai megszűnnek, a Lélek gyümölcse örökkévaló; magában hordja a szeretet örök hatalmát, és amit a szeretet eredményez - a békességet, jóságot és igazságot (lásd Gal 5:22-23; Ef 5:9). Míg a prófétaság, a nyelvek ajándéka és a tudomány eltűnik, a hit, a remény és a szeretet megmarad. „Ezek között pedig legnagyobb a szeretet." (1Kor 13:13)[3]

Az a szeretet, amelyet Isten ad (görögül agapé), önfeláldozó és adakozó szeretet (1 Kor 13:4-8). Ez „a magasabb rendű szeretet felismeri a szeretett személy vagy tárgy értékét; ez a szeretet elvekre, nem érzésekre épül; ez a szeretet a szeretet tárgyának nagyszerű tulajdonságai iránti tiszteletből fakad".[4] A szeretet nélküli ajándékok zűrzavart és pártoskodást okoznak az egyházban. Ezért a kiváltképpen való út a lelki ajándékokkal megáldottak számára van, hogy elnyerjék azt a teljesen önzetlen szeretetet is. „Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat." (1Kor 14:1)

Éljünk Isten dicsőségére! Pál a rómaiakhoz írt levélben is beszélt a lelki ajándékokról. Minden hívőt arra szólított fel, hogy Isten dicsőségére éljen (Róm 11:36-12:2), és ismét a test tagjaival szemléltette azt a különbözőség ellenére meglevő egységet, amely az egyházhoz csatlakozó hívőket jellemzi (3-6. vers).

Legyenek a hívők alázatosak, tudva azt, hogy mind a hit, mind a lelki ajándékok forrása Isten kegyelme. Minél több ajándékot kap egy hívő, és minél nagyobb a lelki befolyása, annál jobban kell támaszkodnia Istenre.

Pál ebben a fejezetben a következő ajándékokat sorolta fel: írásmagyarázás (ihletett kijelentés, kinyilatkoztatás; új protestáns fordításban: prófétálás); szolgálat, tanítás, intés (bátorítás); adakozás (szétosztás); vezetés és könyörület (szánalom). Ahogy 1Kor 12-ben, itt is a kereszténység legfontosabb elvéve -, a szeretettel (9. v.) zárta fejtegetését.

Péter a lelki ajándékok témáját azzal a háttérrel magyarázta, hogy „a vége pedig mindennek közel van" (1Pt 4:7). Az idő sürgőssége azt diktálja, hogy a hívők használják az ajándékokat. „Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott - mondta -, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai" (10. v.). Pálhoz hasonlóan, Péter is azt tanította, hogy ezeknek az ajándékoknak nem öndicsőítés a céljuk, hanem, hogy „mindenben Isten dicsőíttessék" (11. v.). Ő is a szeretettel társította ezeket az ajándékokat (8. v.).

Az egyház növekedése. Pál a lelki ajándékok harmadik és egyben utolsó tárgyalásakor arra buzdította a hívőket, hogy „járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében" (Ef 4:1-3).

A lelki ajándékok is elősegítik az egységet, ami a gyülekezet növekedését eredményezi. Minden hívő a „Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint" kapott kegyelmet (7. v.).

Krisztus „adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul". Ezeket az ajándékokat Krisztus „a szentek tökéletesbítése céljából, szolgálat munkájára, Krisztus testének építésére" adta. „Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére." (11-13. v.) Akik lelki ajándékokat kapnak, azoknak az a feladatuk, hogy elsősorban a hívőknek szolgáljanak, és képezzék ki őket az ajándékaik szerinti szolgálatra.

Ezek a szolgálatok lelkileg megszilárdítják a gyülekezetet, és védetté teszik a ha-mis tanításokkal szemben, annyira, hogy a hívők nem lesznek többé „gyermekek, akiket ide s tova hány a hab, és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban" (14-15. v.).

Végül, a lelki ajándékok Krisztusban egységet teremtenek az egyházban, és elősegítik a fejlődést. „Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsával, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére, szeretetben." (16. v.) Ahhoz, hogy az egyház úgy növekedjék, ahogy Isten akarja, minden tagnak használnia kell a tőle kapott kegyelmi ajándékokat.

Ennek eredményeképpen az egyház két irányban növekszik: a tagok létszámában és az egyes tagok lelki ajándékaiban. Ebben is szerepet játszik a szeretet, mert az egyház csak akkor épül és növekszik, ha ezeket az ajándékokat szeretettel használja.



 
< Előző   Következő >

 
 
 
Hitelvek
1. A Szentírás
2. A Szentháromság
3. Az Atya Isten
4. A Fiú
5. A Szentlélek
6. A teremtés
7. Az ember természete
8. A nagy küzdelem
9. Krisztus élete, halála és feltámadása
10. A megváltás élménye
11. Növekedés Krisztusban
12. Az egyház
13. A maradék és küldetése
14. Krisztus testének egysége
15. A keresztség
16. Az úrvacsora
17. Lelki ajándékok és szolgálatok
18. A prófétaság ajándéka
19. Isten törvénye
20. A szombat
21. A sáfárság
22. Keresztényi magatartás
23. Házasság és család
24. Krisztus szolgálata a mennyei templomban
25. Krisztus második eljövetele
26. Halál és feltámadás
27. A millennium eseményei és a bűn vége
28. Az új Föld
Joomla Toplista