|
oldal 3 / 3
A prófétaság Lelke
és a Biblia. Ellen
G. White írásai nem helyettesítik a Szentírást. Nem helyezhetők ugyanarra a
szintre. A Szentírás egyedül áll, és ez az egyetlen mérce, amely által Ellen G.
White írásait és minden egyéb írást meg kell vizsgálni, és amelynek alá kell
rendelni.
1. A Biblia a legfőbb mérce. Az adventisták teljes mértékben
vallják a reformáció sola scriptura elvét; azt, hogy a Biblia saját
magát magyarázza, és egyedül a Szentírás minden tantétel alapja. Az egyház
alapítói a Biblia tanulmányozása alapján alakították ki hitelveiket; nem Ellen
G. White látomásain keresztül fogadták el ezeket a tantételeket. A hitelvek
kialakításában Ellen G. White fő szerepe az volt, hogy segítsen a Biblia
megértésében, és megerősítse azokat a megállapításokat, amelyekre a Biblia
tanulmányozása által az adventisták eljutottak.[21]
Ellen G. White hitte és
tanította, hogy a Biblia végérvényes irányelv az egyház számára. Első
könyvében, amelyet 1851-ben adott ki, ezt mondta: „Kedves Olvasó! Figyelmedbe
ajánlom Isten szavát, hogy az legyen hited és cselekedeteid egyedüli
zsinórmértéke. Ez az Ige fog megítélni minket."[22] Ellen G. White soha nem
változtatta meg ezt a nézetét. Hosszú évekkel később ezt írta: „Igéje által
Isten az emberekre bízta azt az ismeretet, amely szükséges az üdvösséghez. A
Szentírást Isten akaratának hiteles, tévedhetetlen kinyilatkoztatásaként kell
elfogadnunk. A Szentírás a jellem mércéje, tanításaink zsinórmértéke és
tapasztalataink próbaköve."[23][24] 1909-ben az egyház
generál konferenciai ülésén tartott utolsó beszédében Ellen G. White kinyitotta
a Bibliát, felemelte az egybegyűltek előtt, és ezt mondta: „Testvérek, ajánlom
nektek ezt a Könyvet."
Válaszul azoknak a
hívőknek, akik írásait a Biblia kiegészítésének tartották, ezt írta: „Vettem a
drága Bibliát, és köré tettem néhányat a Bizonyságtételek az egyháznak című
könyvekből, amelyeket Isten adott az ő népének. Ti nem vagytok jártasak a
Szentírásban. Ha Isten Igéjét azzal a vággyal kutattátok volna, hogy elérjétek
a bibliai irányelvet, és hogy eljussatok a keresztényi tökéletességre, nem lett
volna szükségetek a Bizonyságtételekre. Mivel azonban nem igyekeztetek
megismerni Isten ihletett Könyvét, Ő egyszerű, közvetlen bizonyságtételekkel
próbált szólni hozzátok, hogy felhívja figyelmeteket az ihletett igékre,
amelyeknek nem engedelmeskedtetek, és hogy tiszta és magasztos tanításaihoz
szabott életre ösztönözzön benneteket."[25]
2. A Bibliához vezető útmutató. Ellen G. White-nak az volt a célja
a műveivel, hogy visszavezesse az embereket a Bibliához. „Nem sok figyelmet
szenteltetek a Bibliának - mondta -, ezért az Úr kisebb világosságot adott,
hogy az embereket a nagyobb világossághoz vezesse."[26] „Isten Igéje - írta - elegendő
ahhoz, hogy megvilágosítsa a legeltompultabb elmét is, és azt azok is
megérthetik, akik vágynak a megértésére. Ennek ellenére vannak, akik vallják
ugyan, hogy Isten Igéjét tanulmányozzák, de a legvilágosabb tanításaival éles
ellentétben élnek. Hogy ne legyen az embereknek mentségük, Isten világos,
félreérthetetlen bizonyságtételeket ad, hogy visszavezesse őket az Igéhez,
amelynek követését elhanyagolták."[27]
3. Útmutató a Biblia
megértéséhet. Ellen
G. White a Biblia világosabb megértéséhez vezető útmutatónak tekintette
írásait. „Isten a Bizonyságtételek által nem tárt fel új igazságot, csupán
azokat a nagy bizonyságokat tette egyszerűbbé, és állította az emberek elé,
amelyeket már korábban kinyilatkoztatott. Mindezt azért tette, hogy felébressze
őket, és lelkükbe vésse azokat az irányelveket, hogy ne legyen semmi
mentségük." „Az írott Bizonyságtételeknek nem az a céljuk, hogy új világosságot
adjanak, hanem az, hogy élénken az emberek lelkébe véssék a már
kinyilatkoztatott, ihletett igazságot."[28]
4. Útmutató a Biblia
elveinek alkalmazásához. Számos írása a bibliai tanácsokat a mindennapi életre
alkalmazza. Ellen G. White kijelentette, utasítást kapott „általános elvek
szóban és írásban való kinyilatkoztatására, és ugyanakkor egyes személyek
tévedései, bűntettei és az őket fenyegető veszélyek megnevezésére, hogy
mindenki intést, dorgálást, illetve tanácsot kapjon".[29] Krisztus ilyen prófétikus
eligazítást ígért egyházának. Ahogy Ellen G. White megjegyezte: „Az a tény...
hogy Isten az Ige által kinyilatkoztatta akaratát az embereknek, nem teszi
szükségtelenné Szentlelkének állandó jelenlétét és eligazítását. Ellenkezőleg!
Megváltónk azért ígérte meg a Lélek segítségét, hogy szolgáinak feltárja az
Igét, s a Lélek megvilágítsa, és gyakorlativá tegye az Ige tanításait."[30]
A hívőnek szóló
kihívás. A
Jelenések könyvének az a próféciája, hogy „Jézus bizonyságtétele" a Föld
történelmének utolsó napjaiban „a prófétaság Lelke" által fog megnyilatkozni,
mindenkit felszólít, hogy ne legyen közömbös és hitetlen, hanem „mindent
megpróbáljon", és „ami jó, azt megtartsa". Sokat nyerhetünk - vagy veszíthetünk
- attól függően, hogy végrehajtjuk-e ezt a Biblia által rendelt vizsgálatot. Jósafát
kijelentette: „Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és megerősíttettek;
bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek!" (2Krón 20:20). Szavai ma
is igazak.
Lábjegyzet
|
1.
|
|
A dőlt betűs kiemelés az eredeti szövegben nem szerepel.
|
|
2.
|
|
Bibliai példákat a női prófétákra lásd 2Móz 15:20; Bír
4:4; 2Kir 22:14; Lk 2:36; ApCsel 21:9
|
|
3.
|
|
Frank B. Holbrook, „The Biblical Basis for a Modern
Prophet", 1. oldal (Tárolt dokumentáció, Ellen G.White hagyatéka, H. N. A.
Generálkonferencia, 6840 Eastern Ave, NW, Washington, D. C. 20012). Vö.
Jemison, A Prophet Among You (Mountain View, CA; Pacific Press, 1955),
52-55. oldal
|
|
4.
|
|
Lásd Holbrook, „Modern Prophet", 3-5. oldal
|
|
5.
|
|
Sajnos, a keresztény kor krónikája nem teljes.
|
|
6.
|
|
Gerhard Friedrich, „Prophets and Prophecies in the New
Testament", Theological Dictionary of the New Testament, 6/859. oldal
|
|
7.
|
|
Vö. Friedrich, 860-861. oldal
|
|
8.
|
|
„A„Jézus bizonyságtétele" kifejezést kétféleképpen
fordíthatjuk. 1. Jézusról szóló bizonyságtevés. Ebben az esetben a
keresztények tesznek bizonyságot Jézusról. 2. Jézustól származó
bizonyságtevés. Ebben az esetben Jézus küld bizonyságtételeket, üzeneteket
egyházának. A szövegösszefüggés tanúsága szerint a Jelenések könyvében a 2.
értelmezés a helytálló." (Holbrook, „Modern Prophet", 7. oldal)
Az egyik bizonyítékként Holbrook a Jel 1:1-2-t idézi: „‘Jézus Krisztus
kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy rnegmutassa az ő
szolgáinak... Ő pedig elküldvén azt az Ő angyala által, megjelenté az
Ő szolgájának, Jánosnak, aki bizonyságot tett Isten beszédéről és Jézus
Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, amit látott.' Ebben az
összefüggésben nyilvánvaló, hogy a ‘Jézus Krisztus kijelentése' Jézustól vagy
a Jézus által Jánosnak mondott kijelentésre utal. János feljegyzi ezt a
Jézustól jövő bizonyságtételt. Mindkét birtokos kifejezés alanyi birtokosként
érthető a legjobban, és megegyezik Krisztusnak a könyvben mondott
zárszavaival:'Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony, hamar
eljövök' (Jel 22:20)." (I. m., 7-8. oldal).
|
|
9.
|
|
Lásd SDA Bible Commentary, jav. kiad., 7/812. oldal; T. H.
Blincoe, „The Prophets Were Until John", Ministry, melléklet, 1977. július, 24 L oldal; Holbrook,
„Modern Prophet", 8. oldal
|
|
10.
|
|
James Moffat, Expositor's Greek Testament,
szerkesztő W. Robertson Nicoll, 5/465. oldal
|
|
11.
|
|
„Spirit of Prophecy", SDA Encyclopedia, jav. kiad.,
1412. oldal. Azokban, akik várják a második adventet - mondta Pál -, annyira
megszilárdult a Krisztusról való tanúságtétel, hogy nem szűkölködnek az ajándékok
nélkül (vö. 1Kor 1:6-7).
|
|
12.
|
|
Uriah Smith, „Do We Discard the Bible by Endorsing
the Visions?" Review and Herald, 1863. január 13., 52. oldal, a Review
and Herald 1977. december 1-i számának 13. oldalán idézve
|
|
13.
|
|
White, „A Messenger", Review and Herald, 1906.
július 26., 8. oldal. „Az Úr követe" címet ihletésre adta (i. m.)
|
|
14.
|
|
White: Tapasztalatok és látomások, 26.
oldal (jugoszláv kiadás)
|
|
15.
|
|
J. M. Peebles, „The Word Spiritualism Misunderstood", Centennial
Book of Modern Spiritualism in America című műben (Chicago IL; National
Spiritualist Association of the United States of America, 1948), 34. oldal
|
|
16.
|
|
B) F. Austin, „A Few Helpful Thoughts", Centennial
Book of Modern Spiritualism, 44. oldal
|
|
17.
|
|
White: A nagy küzdelem (Advent Kiadó, Budapest,
1991), 507., 523-524. oldal
|
|
18.
|
|
A Dániel és a Jelenések könyvének történelmi
szemléletéről, amely a protestantizmust uralta a reformációtól a XIX.
századig, lásd Froom, Prophetic Faith of Our Fathers, 2-4. kötet. Lásd
a 12. fejezetet is.
|
|
19.
|
|
Richard Hammill, „Spiritual Gifts in the Church Today", Ministry,
1982. július, 17. oldal
|
|
20.
|
|
Roger L. Dudley and Des Cummings, Jr., „A
Comparison of the Christian Attitudes and Behaviors Between Those Adventist
Church Members Who Regularly Read Ellen G. White Books and Those Who Do Not",
1982, 41-42. oldal. A. Church Ministry Institute, Andrews University -
Bernien Springs, Michigan - kutatásáról szóló jelentés. A felmérés során az
Egyesült Államok 193 gyülekezetéből 8200 tagot kérdeztek meg.
|
|
21.
|
|
Jemison, A Prophet Among You, 208-210. oldal;
Froom, Movement of Destiny (Washington, D. C., Review and Herald, 1971),
91-132. oldal; Damsteegt, Foundation of the Seventh-day Adventest Message
and Mission, 103-293. oldal
|
|
22.
|
|
White: Tapasztalatok és látomások, 39. oldal
(jugoszláv kiadás)
|
|
23.
|
|
White:A nagy küzdelem, 10. oldal
|
|
24.
|
|
William A. Spicer, The Spirit or Prophecy in the Advent
Movement (Washington, D. C.; Review and Herald, 1937. 30. oldal
|
|
25.
|
|
White, Testimonies, 5/664-665. oldal
|
|
26.
|
|
White, An Open Letter, Review and Herald,
1903. január 20., 15. oldal, megjelent White, Colporteur Ministry című
könyvében (Mountain View, CA, Pacific Press, 1953), 125. oldal
|
|
27.
|
|
White, Testimonies, 5/663. oldal 28., i. m. 665. oldal
|
|
28.
|
|
I. m.
|
|
29.
|
|
I. m. 660. oldal
|
|
30.
|
|
White: A nagy küzdelem, 11. oldal
|
|
2024. április 20. Szombat 
2024 Copyright © HETEDNAPI ADVENTISTA EGYHÁZ 
