2018.  november  14.  Szerda
Napnyugta: 16:10
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Kik az Adventisták arrow Hitelvek arrow 19. Isten törvénye
19. Isten törvénye PDF Nyomtatás E-mail
A Hetednapi Adventista Egyház 28 hitelve -
Tartalom
1. oldal
2. oldal
3. oldal

Isten törvényének nagy alapelveit a Tízparancsolat foglalja össze és Krisztus élete is ezt szemlélteti. A Tízparancsolat Isten szeretetét, akaratát fejezi ki és meghatározza az ember magatartását és kapcsolatait. Ez minden korban, minden emberre kötelező. Ez a törvény Isten és népe közötti szövetség alapja, és Isten ítéletében zsinórmérték. A Szentlélek munkája által rámutat a bűnre, és vágyat ébreszt a Megváltó után. A megváltás nem cselekedetekből, hanem kegyelemből van, és a kegyelem gyümölcse a Tízparancsolat betartása. Az engedelmesség fejleszti a keresztény jellemet és boldogságot ad. Ez bizonyítja az Úr iránti szeretetet és embertársaink iránti aggodalmunkat. Az engedelmes hit Krisztus élet-átalakító hatalmát mutatja be, és így erősíti a keresztény bizonyságtételét. (2Móz 20:1-17; Zsolt 40:7-8; Mt 22:36-40; 5Móz 28:1-14; Zsid 8:8-10; Jn 16:7-10; 1Jn 5:3; Róm 8:3-4; Ef 2:8-10; Zsolt 19:7-14; Mt 5:17-20)

Minden szem a hegyre szegeződött. A hegy ormát egyre sötétedő sűrű felhő takarta, amely egyre lejjebb ereszkedett, és végül az egész hegyet titokzatosság borította. A sötétből villámok cikáztak, és mennydörgés visszhangzott. „Az egész Sínai-hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben, és felmegy vala annak füstje, mint a kemencének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala... És a kürt szava mindinkább erősödik vala." (2Móz 19:18-19) Isten jelenlétének ez a megnyilatkozása olyan hatalmas volt, hogy egész Izrael remegett.

A mennydörgés és kürt hangja hirtelen elhallgatott. Félelmetes lett a csend. Isten a hegyen állt. Sűrű sötétség vette körül, és megszólalt a sötétből. Népe iránti mélységes szeretettől indítva kihirdette a Tízparancsolatot. Mózes így szólt: „Az Úr a Sínai-hegyről jött... tízezer szent közül jelent meg, jobbja felől tüzes törvény vala a számukra. Bizony, szereti Ő a népeket!Mind a kezednél vannak az Ő szentjei, odaszegődnek a te lábaidhoz, és hallgatják a te beszédeidet" (5Móz 33:2-3).

Amikor Isten a Sínai-hegyről kihirdette a törvényt, nemcsak a világegyetem fenséges és legfőbb tekintélyeként, hanem népe megváltójaként is kinyilatkoztatta magát(2Móz 20:2). Mivel Ő Megváltó, nemcsak Izraelnek, hanem az egész emberiségnek megparancsolta (Préd 12:15), engedelmeskedjenek a tíz tömör, minden részletre kiterjedő és határozott szabálynak, amely magában foglalja az embernek Isten és embertársai iránti kötelességeit.

Isten a következőket mondta: „Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem.

Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben, a föld alatt vannak.

Ne imádd, és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.

Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi.

Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja; semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod; se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van; mert hat napon teremté az Úr az eget és a Földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszúideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád tenéked.

Ne ölj.

Ne paráználkodjál.

Ne lopj.

Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé" (2Móz 20:3-17).

 

A törvény természete

Isten törvénye - a Tízparancsolat - Isten jellemének tükörképe, amely az erkölcsi, a lelki és a minden részletre kiterjedő, egyetemes elveket foglalja magában.

A törvényadó jellemének tükörképe. A Szentírás Isten tulajdonságaival azonosítja Isten törvényét. Akárcsak Isten, „az Úrnak törvénye tökéletes", és „az Úrnak parancsolata világos" (Zsolt 19:8-9). „A törvény szent, és a parancsolat szent, igaz és jó." (Róm 7:12) „Minden parancsolatod igazság. Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted." (Zsolt 119:151-152) Valóban, „minden parancsolatod igaz" (Zsolt 119:172).

Erkölcsi törvény. A Tízparancsolatban Isten elmondja, hogyan kell az embernek viselkednie. A Tízparancsolat meghatározza Teremtőnkkel és Megváltónkkal való viszonyunkat és embertársaink iránti kötelességünket. A Szentírás Isten törvényének áthágását bűnnek nevezi (1Jn 3:4).

Lelki törvény. „A törvény lelki."(Róm 7:14) Ezért a törvénynek csak a Lélek gyümölcseit termő lelki ember tud engedelmeskedni (Jn 15:4; Gal 5:22-23). Isten Lelke teszi képessé az embert Isten akaratának cselekvésére (ApCsel 1:8; Zsolt 51:11-14). Ha Krisztusban maradunk, megkapjuk a szükséges erőt ahhoz, hogy dicsőségére gyümölcsöt teremhessünk (Jn 15:5).

Az emberi törvények csak a látható cselekedetekre vonatkoznak A Tízparancsolatnak azonban „nincs határa" (Zsolt 119:96); legtitkosabb gondolatainkra, vágyainkra és érzéseinkre is kiterjed, mint amilyen a féltékenység, irigység, kívánság és becsvágy. A Hegyibeszédben Jézus hangsúlyozta a törvény lelki kiterjedését, megvilágítva azt, hogy a törvény áthágása a szívben kezdődik (Mt 5:21-22, 27-28; Mk 7:21-23).

Pozitív törvény. A Tízparancsolat több, mint a tilalmak rövid sorozata. A Tízparancsolat nagy horderejű elveket tartalmaz. Nemcsak arra terjed ki, hogy mit nem szabad cselekednünk, hanem arra is, hogy mit kell cselekednünk. Nemcsak tartózkodnunk kell a bűnös cselekedetektől és gondolatoktól; meg kell tanulnunk jóra használni Isten adta képességeinket és ajándékainkat. Tehát minden nemleges parancsnak van egy igenlő párja.

Például a hatodik parancsolatnak: „Ne ölj!", pozitív oldala is van: „Őrizd az életet!" „Isten azt akarja, hogy követői igyekezzenek mindazok jólétét és boldogságát elősegíteni, akik befolyásuk hatókörébe kerülnek. Mélyebb értelemben az evangéliumi megbízás - a megváltás és a Jézus Krisztusban való örök élet jó híre - a hatodik parancsolatban foglalt igenlő elven alapszik."[1]

A Tízparancsolat törvényét „nem a tiltás, hanem az irgalom felől kell megközelíteni. Tilalmai az engedelmességből származó boldogság biztosítékai. Ha Krisztusban fogadjuk el, a Tízparancsolat megtisztítja jellemünket, s ezáltal boldoggá tesz bennünket az örökkévalóságban. Az engedelmes ember számára a Tízparancsolat védőfalat jelent. Isten jóságát szemléljük benne, aki az igazság változhatatlan elveinek kinyilatkoztatása által meg akarja oltalmazni az embert a törvényszegés okozta minden rossztól."[2]

Egyszerű törvény. A Tízparancsolat mindenre kiterjed a maga egyszerű tömörségében. E parancsolatok olyan rövidek, hogy egy gyermek is hamar megtanulhatja kívülről azokat, mégis olyan sokrétűek, hogy minden előfordulható bűntettet érintenek.

„Isten törvényében nincs titokzatosság. Mindenki megértheti a benne foglalt nagy igazságot. A legszerényebb képességű ember is megértheti rendelkezéseit, életét és jellemét a benne foglalt mennyei zsinórmértékhez igazíthatja."[3]

Az elvek törvénye. A Tízparancsolat minden helyes elv összefoglalása, minden korszak emberiségének szól. A Szentírás ezt mondja: „Istent féljed, és az Ő parancsolatait megtartsad; mert ez az embernek fő dolga!" (Préd 12:15).

A Tízparancsolat - a tíz ige (2Móz 34:28) - két részből áll. Ezt jelzi a két kőtábla, amelyre Isten ráírta (5Móz 4:13). Az első négy parancsolat Teremtőnk és Megváltónk iránti kötelességünket, az utolsó hat pedig az emberek iránti kötelességünket szabályozza.[4]

Ez a két részre osztás a szeretet két nagy alapelvéből származik, amely alapján Isten irányítja országát: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat" (Lk 10:27, vö. 5Móz 6:4-5; 3Móz 19:18). Aki követi ezeket az elveket, az összhangban lesz a Tízparancsolattal, mert a parancsolatok ezeket az elveket részletesebben fejezik ki.

Az első parancsolat az igaz Isten kizárólagos imádását írja elő. A második megtiltja a bálványimádást.[5] A harmadik elítéli Isten nevének tiszteletlen emlegetését, beleértve a hamis esküt. A negyedik a szombat megtartására szólít, és az igaz Istent a Menny és a Föld teremtőjeként mutatja be.

Az ötödik parancsolat kimondja, hogy a gyermekek engedelmeskedjenek, szüleiknek, Isten olyan eszközeinek, akiknek tovább kell adniuk kinyilatkoztatott akaratát az utánuk következő nemzedékeknek (lásd 5Móz 4:6-9; 6:1-7). A hatodik védi az életet, mint szent dolgot. A hetedik megparancsolja az erkölcsi tisztaságot, és oltalmazza a házastársi kapcsolatot. A nyolcadik védi a tulajdont. A kilencedik őrzi az igazmondást, és óv a becstelenségtől. A tizedik pedig minden emberi kapcsolat gyökerét érinti, mert megtiltja a mások tulajdonának kívánását.[6]

Páratlan törvény. A Tízparancsolatnak az a csodálatos sajátossága, hogy Isten az egész nép számára hallhatóan mondta e szavakat (5Móz 5:22). Nem bízta ezt a törvényt a feledékeny emberi értelemre, hanem a parancsolatokat saját ujjával véste két kőtáblára, amelyet a templom frigyládájában kellett őrizni (2Móz 31:18; 5Móz 10:2).

Isten úgy segítette Izraelt a parancsolatok alkalmazásában, hogy kiegészítő törvényeket adott, amelyek részletezték a vele és egymással való viszonyukat. E törvények egyrészt Izrael polgári ügyeire összpontosultak (polgári törvények), másrészt a szentélyszolgálat szertartásait szabályozták (ceremoniális törvények). Isten e kiegészítő törvényeket közvetítőn, Mózesen keresztül közölte a néppel, aki beírta ezeket a „törvénykönyvbe", és azt az Isten „szövetségládája oldalához" tette (5Móz 31:25-26) - nem a ládába, ahova Isten legfőbb kinyilatkoztatását, a Tízparancsolatot helyezte. Ezeket a kiegészítő törvényeket Mózes törvényének könyveként (Józs 8:31; Neh 8:1; 2Krón 25:4) vagy egyszerűen Mózes törvényeként (2Kir 23:25; 2Krón 23:18) ismerték.[7]

Gyönyörűséges törvény. Isten törvénye megérinti a lelket. Így szólt a zsoltáríró: „Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!" „Inkább szeretem... a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat." Még amikor „nyomorúság és keserűség ért engem... a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem" (Zsolt 119:97, 127, 143). Azoknak, akik szeretik Istent, „az Ő parancsolatai... nem nehezek" (1Jn 5:3). A törvényszegők tartják a törvényt súlyos igának, hiszen a bűnös ember „Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti" (Róm 8:7).



 
Következő >

 
 
 
Hitelvek
1. A Szentírás
2. A Szentháromság
3. Az Atya Isten
4. A Fiú
5. A Szentlélek
6. A teremtés
7. Az ember természete
8. A nagy küzdelem
9. Krisztus élete, halála és feltámadása
10. A megváltás élménye
11. Növekedés Krisztusban
12. Az egyház
13. A maradék és küldetése
14. Krisztus testének egysége
15. A keresztség
16. Az úrvacsora
17. Lelki ajándékok és szolgálatok
18. A prófétaság ajándéka
19. Isten törvénye
20. A szombat
21. A sáfárság
22. Keresztényi magatartás
23. Házasság és család
24. Krisztus szolgálata a mennyei templomban
25. Krisztus második eljövetele
26. Halál és feltámadás
27. A millennium eseményei és a bűn vége
28. Az új Föld
Joomla Toplista