2024.  december  02.  Hétfő
Napnyugta: 15:54
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Kik az Adventisták arrow Hitelvek arrow 22. Keresztényi magatartás
22. Keresztényi magatartás PDF Nyomtatás E-mail
A Hetednapi Adventista Egyház 28 hitelve -
Tartalom
1. oldal
2. oldal
3. oldal

Isten azért hívott el minket, hogy istenfélő emberekhez méltóan a mennyei alapelvekkel összhangban gondolkozzunk, érezzünk és cselekedjünk. Hogy a Lélek kialakíthassa bennünk Urunk jellemét csak olyan dologgal foglalkozzunk, ami krisztusi tisztaságot, egészséget és örömet ad életünkben. Ez azt jelenti, hogy szórakozásunk és társasági életünk a keresztényi ízlés és szépség legmagasabb fokán legyen. Figyelembe véve a kulturális különbségeket, öltözetünk egyszerű, szerény, ízléses és takaros legyen, azokhoz méltó, akiknek igazi szépsége nem külső ékességből, hanem a nemes, csendes lélek hervadhatatlan ékességében áll. Ez azt is jelenti, mivel testünk a Szentlélek temploma, értelmesen kell gondot viselni róla. A megfelelő gyakorlással és pihenéssel együtt a lehető legegészségesebb étrendet is el kell fogadnunk, és a Szentírásban meghatározott tisztátalan ételektől tartózkodnunk kell. Mivel az alkoholtartalmú italok, a dohányzás, a gyógyszerek és a kábítószerek felelőtlen használata szervezetünkre ártalmas, ugyancsak tartózkodjunk ezektől. Ezzel szemben foglalkozzunk olyan dolgokkal, amelyek gondolatainkat és testünket Krisztushoz hasonlóvá formálják! Krisztus azt akarja, hogy egészségesek, boldogok és jók legyünk. (Róm 12:1-2; 1Jn 2:6; Ef 5:1-21; Fil 4:8; 2Kor 6:14-7:1; 2Kor 10:5; 1Pt 3:1-4; 1Kor 6:19-20; 10:31; 3Móz 11:1-47; 3Jn 2)

A keresztényi magatartás - Krisztus követőjének életvitele - hálás felelet a csodálatos megváltásra, Isten Krisztus által hozott áldozatára. Pál ezt a felhívást intézi minden keresztényhez: „Kérlek azért titeket, atyámfiai, Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata" (Róm 12:1-2). Tehát a keresztények önszántukból óvják és fejlesztik szellemi, fizikai és lelki képességeiket, hogy megdicsőíthessék Teremtőjüket és Megváltójukat.

Krisztus így imádkozott: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, aminthogy én sem e világból vagyok" (Jn 17:15-16). Hogyan élhet egy keresztény a világban, mégis elkülönülten attól? Miben kell keresztényi életvitelének különböznie a világétól?

A keresztény életformájának nem azért kell különböznie a világétól, hogy csupán más legyen, mint a világé, hanem azért, mert Isten mennyei elvek szerinti életre hívta el őt. Az az életvitel, amelyre Isten elhívta, alkalmassá teszi, hogy mint Isten teremtménye, a legmagasabb szintet elérve, eredményes legyen a szolgálatában. A világtól való különbözés elősegíti küldetését is, hogy mint só és világosság szolgáljon a világnak. Mi értéke van a sónak, ha nincs íze, vagy a világosságnak, ha nem különbözik a sötétségtől?

Krisztus a mi példaképünk. Ő annyira a világban élt, hogy az emberek falánksággal és részegességgel vádolták (Lásd Mt 11:19 -új prot. ford.), pedig Ő nem volt ilyen. Olyan következetesen élt a mennyei elvek szerint, hogy senki sem tudott bűnt rábizonyítani (Jn 8:46).

 

Viselkedés és üdvösség

Ami a helyes viselkedést illeti, két végletet kell kerülni. Az első: a szabályok és elvek üdvösségszerző eszközként való elfogadása és alkalmazása. Pál így foglalja össze ezt a végletet: „Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek" (Gal 5:4).

Ennek ellentéte az a feltételezés, hogy a cselekedetek nem fontosak, mert nem üdvözítenek, s valójában nem számít, mit cselekszik az ember. Pál erről a végletről is beszél: „Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csakhogy a szabadság ne legyen alkalom a testnek a bűnre." (Gal 5:13 - új prot. ford.).

Ha minden tag a saját elgondolását követi, „a keresztények nem fegyelmezhetik kölcsönösen egymást Mt 18 és a Gal 6:1-2 értelmében. Az egyház így nem válik Krisztus testévé, ahol az emberek szeretik egymást, és törődnek egymással, hanem kis egyedekből álló csoporttá, ahol mindenki a saját útját járja, anélkül, hogy bármilyen felelősséget vállalna társaiért, vagy egyáltalán törődne velük."[1]

Bár magatartásunk szorosan összefügg lelkületünkkel, nem szerezhetjük meg az üdvösséget helyes viselkedéssel. A keresztény magatartása a megváltás természetes gyümölcse, ami azért lehetséges, mert Krisztus meghalt értünk a Golgotán.

 

A Szentlélek temploma

Nemcsak a gyülekezet, hanem minden keresztény egyénileg a benne lakozó Szentlélek temploma. „Nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentléleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?" (1Kor 6:19)

A keresztények tehát egészséges szokásokat követnek, hogy védjék testük templomának irányító központját: az értelmüket, Krisztus Lelkének lakhelyét. Ezért a hetedik napot ünneplő adventisták - az elmúlt száz év folyamán mindig - hangsúlyozták az egészséges szokások fontosságát.[2] Ennek a hangsúlynak meg is volt az eredménye. A közelmúltban végzett kutatás nyomán kiderült, hogy az adventistáknál majdnem minden betegség az átlagosnál kisebb arányban fordul elő.[3]

Mint keresztények, törődünk az emberek életének mind lelki, mind fizikai dolgaival. Jézus, a mi példaképünk, meggyógyított „a nép között minden betegséget és minden erőtelenséget" (Mt 4:23).

A Biblia az embert egy egységnek tekinti (7. fejezet). „A lélek és az anyag szétválasztása idegen a Bibliától."[4] Amikor Isten szentségre szólít, testi és lelki egészséget igényel. Susanna Wesley, a metodizmus alapítójának édesanyja találóan foglalta össze ezt az elvet: „Ami gyengíti az értelmedet, az károsítja lelkiismereted érzékenységét, elhomályosítja istentudatodat, csökkenti értelmed erejét és hatalmát a tested felett. Ez rossz dolog, bármennyire ártatlannak tűnhet önmagában."[5]

Isten törvényei, amelyek magukban foglalják az egészség törvényeit is, nem önkényesek. Teremtőnknek az a célja velük, hogy igazán örülni tudjunk az életnek. Sátán, az ellenség, meg akar fosztani egészségünktől, boldogságunktól, lelki békénktől, és végül el akar pusztítani bennünket (lásd Jn 10:10).

 

Isten áldásai a teljes egészség érdekében

Az egészség megszerzése néhány eléggé egyszerű, de célravezető, Isten szabta elven múlik. Egyik-másik az emberek többsége előtt nyilvánvaló és elfogadott. Más elveket - például a helyes étrendet - nehezebb elfogadni, mert alapvetően összefüggnek életvitelünkkel és szokásainkkal. Ezért itt több helyet szánunk a félreértett, vitatott vagy elutasított elveknek.[6]

A mozgás áldása. A rendszeres testgyakorlás a több erőhöz, a jobb testi erőnléthez, a feszültség fékezéséhez, az egészségesebb bőr képződéséhez, nagyobb önbizalomhoz, jobb emésztéshez, rendszeres anyagcseréhez, eredményes súlycsökkentéshez, a lehangoltság feloldásához, a szívbetegségek és a rák kockázatának csökkentéséhez vezető egyszerű recept. A testedzés nem csupán lehetőség, hanem nélkülözhetetlen dolog a legkedvezőbb testi és szellemi egészség megőrzésében.[7]

A hasznos tevékenység eredményes élethez vezet; a tétlenség és lustaság bajt szül (Péld 6:6-13; 14:23). Isten tevékenységet írt elő az első emberpárnak; kerti otthonuk gondozását a szabad levegőn (1Móz 2:5, 15; 3:19). Krisztus példát mutatott a fizikai munkában. Élete nagyobb részét kétkezi munkával töltötte, mint ács, és szolgálata idején Palesztina útjait járta.[8]

A napfény áldása. A fény nélkülözhetetlen az élethez (1Móz 1:3). A fény adja az energiát a testünket éltető és fenntartó táplálékot előállító folyamathoz. A fény szabadítja fel az életünkhöz szükséges oxigént. A napfény védi az egészséget, és elősegíti a gyógyulást.

A víz áldása. Az emberi test 75 százaléka víz, de ez a létfontosságú folyadék a kilehelt levegővel, a verítékkel és a salakanyaggal állandóan távozik a testből. Az eredményes, egészséges élethez szükség van napi 6-8 pohár tiszta víz fogyasztására. A víz másik fontos szerepe, hogy biztosítja a tisztálkodást, és felfrissít.

A friss levegő áldása. Ha otthonunk környezetében szennyezett a levegő, a vér kevesebb oxigént szállít, mint amennyi szükséges a sejtek optimális működéséhez. Ennek következtében csökken az ember ébersége és fogékonysága. Ezért fontos minden lehetőt megtennünk, hogy naponta bőséges friss levegőt biztosítsunk magunknak.

A mértékletes, kábító- és izgatószermentes élet áldása. A kábítószerek elárasztják társadalmunkat, mert serkentenek, és feszültségtől, fájdalomtól való szabadulást kínálnak. A keresztények is ki vannak téve a nyugtatószerek csábításának. Még sok, ártatlannak tűnő népszerű ital is tartalmaz kábítószert, a kávéban, teában és kólában is van koffein[9]. A kutatások kimutatták, hogy a gyengébb kábítószerek használata fokozatosan erősebb, az agyra ható kábítószereknek nyit kaput. A bölcs keresztény tartózkodik mindentől, ami káros; csak azt használja, ami jó, és azt is mértékletesen.

1. A dohány. A dohány minden formában a fizikai, szellemi és erkölcsi képességeket károsan befolyásoló, lassan ölő méreg. Először alig észrevehető a hatása. Izgatja, majd bénítja az idegeket, gyöngíti és tompítja az agyat.

Akik dohányoznak, lassú öngyilkosságot követnek el[10], áthágva a hatodik parancsolatot: „Ne ölj!" (2Móz 20:13).

2. Alkoholos italok. Az alkohol világszerte az egyik legáltalánosabban használt kábítószer. Emberek megszámlálhatatlan millióit pusztította már el. Nemcsak azoknak árt, akik megisszák, de áldozatot követel a társadalomtól is - családok széthullása, a halálos balesetek és elszegényedés által.

Mivel Isten csak az értelmünkön keresztül szólít meg bennünket, ne felejtsük el, az alkohol károsan befolyásolja az agy minden működését. Ahogy emelkedik az alkoholszint a szervezetben, az italos ember elveszti koordinációs, tájékozódási képességét, összezavarodik, kábulatba esik, érzéketlen lesz, kómába esik, és meghal. A rendszeres alkoholfogyasztás az emlékező-, ítélő- és a tanulási képesség elvesztéséhez vezet.[11]

Az alkoholos italok élvezetével kapcsolatos szentírási történetek azt a benyomást keltik, mintha Isten azt jóváhagyná. A Szentírás azonban azt is jelzi, hogy Isten népe olyan szokásokat is gyakorolt - mint a válás, többnejűség és rabszolgaság -, amelyeket Isten nem nézett el. Ilyen igeszakaszok értelmezésénél hasznos figyelembe venni, hogy Isten nem szükségképpen helyesli azt, amit megenged.

Jézus válasza arra a kérdésre, hogy miért engedte meg Mózes a válást, magyarázatot ad erre az elvre. Ezt mondta: „Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg nektek, hogy feleségeteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt" (Mt 19:8).[12] Az Éden a mennyei minta, amelyre az evangélium átformál bennünket. Mivel ez az elv a hasonló szokásokra is vonatkozik, az alkohol élvezete sem szerepelt Isten eredeti tervében.[13]

3. Egyéb mérgek és kábítószerek. Sok egyéb méreg és kábítószer is van, amellyel Sátán rombolja az ember testét.[14] Az igazi keresztények, akik Krisztusra néznek, testükkel állandóan megdicsőítik Istent, mert felismerik, hogy ők Isten drága véren megvásárolt, értékes tulajdonai.



 
< Előző   Következő >

 
 
 
Hitelvek
1. A Szentírás
2. A Szentháromság
3. Az Atya Isten
4. A Fiú
5. A Szentlélek
6. A teremtés
7. Az ember természete
8. A nagy küzdelem
9. Krisztus élete, halála és feltámadása
10. A megváltás élménye
11. Növekedés Krisztusban
12. Az egyház
13. A maradék és küldetése
14. Krisztus testének egysége
15. A keresztség
16. Az úrvacsora
17. Lelki ajándékok és szolgálatok
18. A prófétaság ajándéka
19. Isten törvénye
20. A szombat
21. A sáfárság
22. Keresztényi magatartás
23. Házasság és család
24. Krisztus szolgálata a mennyei templomban
25. Krisztus második eljövetele
26. Halál és feltámadás
27. A millennium eseményei és a bűn vége
28. Az új Föld
Joomla Toplista