2018.  november  14.  Szerda
Napnyugta: 16:10
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Kik az Adventisták arrow Hitelvek arrow 25. Krisztus második eljövetele
25. Krisztus második eljövetele PDF Nyomtatás E-mail
A Hetednapi Adventista Egyház 28 hitelve -
Tartalom
1. oldal
2. oldal
3. oldal

Krisztus második eljövetele az egyház áldott reménysége, az evangélium csúcspontja. A Megváltó eljövetele szószerinti személyes, látható és világszéles lesz. Amikor visszatér, feltámadnak a halott igazak, és az élő igazakkal együtt megdicsőülnek és mennybe ragadtatnak, a nem igazak azonban meghalnak. A próféciai sorozatnak majdnem teljes beteljesedése a világ jelenlegi állapotával együtt jelzi, hogy Krisztus eljövetele közel van. Ennek az eseménynek az idejét Isten nem jelentette ki, ezért int bennünket, hogy mindenkor legyünk készen. (Tit 2:13; Zsid 9:28; Jn 14:1-3; ApCsel 1:9-11; Mt 24:14; Jel 1:7; Mt 26:43-44; 1Thessz 4:13-18; 1Kor 15:51-54; 2Thessz 1:7-10; 2:8; Jel 14:14-20; 19:11-21; Mt 24; Mk 13; Lk 21; 2Tim 3:1-5; 1Thessz 5:1-6)

Miután az ebédért imádkoztak, ezt kérdezte a kis Péter: „Anyu, oly sokszor imádkoztuk már: „Jöjj el, Jézus, légy vendégünk!" Mikor jön el végre Jézus?"

Ez a kisgyerek aligha tudta, hogy az ő kis szívének kívánsága a korszakok vágya is. A Biblia utolsó szavai közeli visszatérést ígérnek. „Bizony, hamar eljövök." És János, a Jelenések könyvének írója, Jézus hűséges társa hozzáteszi: „Bizony, jövel, Uram, Jézus!" (Jel 22:20).

Meglátni Jézust! Örökre együtt lenni vele, aki jobban szeret bennünket, mint ahogy el tudjuk képzelni! Minden földi szenvedés a végéhez ér! A most még sírban nyugvó, de akkor feltámasztott szeretteinkkel együtt leszünk az örökkévalóságon át. Nem csoda, ha Krisztus barátai Uruk Mennybe menetele óta sóvárogva várják ezt a napot.

Egy napon Ő eljön, bár jövetele még szentjeinek is nagy meglepetés lesz, mert a hosszú várakozásban mindnyájan elszunnyadnak, és elalszanak (Mt 25:5). „Éjfélkor", a Föld legsötétebb órájában, Isten megmutatja hatalmát, hogy megszabadítsa népét. A Szentírás így írja le ezt az eseményt: „Nagy szózat" jön ki „a mennyei templomból, a királyi széktől, amely ezt mondja vala: Meglett!" Ez a hang megrázza a földet; olyan nagy földrengést okoz, „amilyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak" (Jel 16:17-18). A hegyek rázkódnak, sziklák szóródnak szét mindenfelé, és az egész föld az óceán hullámaihoz hasonlóan felemelkedik. Felszíne széttöredezik, „és a pogányok városai elesének... És minden sziget elmúlék, és hegyek nem találtatának többé (19-20. vers). „Az ég eltakarodék, mint amikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget a helyéből elmozdíttaték." (Jel 6:14)

A fizikai világra kiterjedő zűrzavar ellenére Isten népe felbátorodik, amikor meglátja „az ember Fiának jelét" (Mt 24:30). Amint alászáll az ég felhőin, minden szem meglátja az élet Fejedelmét. Most nem fájdalmak férfiaként jön, hanem győztesként, hogy magához vegye övéit. A töviskorona helyett a dicsőség koronáját viseli, és „ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve:KIRÁLYOKNAK KIRÁLYA ÉS URAKNAK URA" (Jel 19:12, 16).

Eljövetele rémületet okoz azoknak, akik nem fogadták el Jézust Megváltójuknak és Uruknak, és elutasították törvénye követelményeit. Kegyelmének elutasítóit most vétkességükre ébreszti rá az a hang, amely korábban oly türelmesen kérlelte őket: „Térjetek meg, térjetek meg gonosz útjaitokról! Hiszen miért halnátok meg?" (Ez33:11). „És a Földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magukat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; és mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mireánk, és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától; mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?" (Jel 6:15-17)

De akik régen várták Őt, azoknak öröme nagyobb lesz a gonoszok kétségbeesésénél. A Megváltó eljövetele Isten népének történelmét a legdicsőbb csúcspontjához viszi. Ez szabadulásuk pillanata. Örömteli imádattal kiáltanak: „Ímé, Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!" (Ésa 25:9).

Jézus, ahogy közeledik, előhívja alvó szentjeit a sírból, és megbízza angyalait, hogy gyűjtsék „egybe választottait a négy szelek felől, a Föld egyik végétől a másik végéig" (Mt 24:31). Az igazak az egész világon meghallják hangját, és kilépnek sírjukból. Ó, mily boldog pillanat!

Ekkor az élő igazak elváltoznak „nagy hirtelen, egy szempillantásban" (1Kor 15:52). Megdicsőülten és halhatatlanul a feltámadt szentekkel együtt elragadtatnak az Úr elébe a levegőbe, hogy örökre vele legyenek (1Thessz 4:16-17).

 

Krisztus visszajövetelének bizonyossága

Az apostolok és az első keresztények Krisztus visszatérését „boldog reménységnek" tekintették (Tit 2:13; vö. Zsid 9:28). Reménykedtek abban, hogy a Szentírás minden próféciája és ígérete beteljesül a második adventkor (lásd 2Pt 3:13; vö. Ésa 65:17), mert ez a keresztény vándorút végső célja. Mindenki, aki szereti Krisztust, nagyon várja azt a napot, amikor szemtől szemben láthatja, és együtt lehet vele, az Atyával, a Szentlélekkel és az angyalokkal.

A Szentírás bizonyságtétele. A második advent bizonyossága a Szentírás szavahihetőségében gyökerezik. Közvetlenül halála előtt Jézus azt mondta a tanítványainak, visszamegy Atyjához, hogy helyet készítsen nekik. De megígérte: „Ismét eljövök" (Jn 14:3).

Mint ahogy Krisztus első eljövetelét a próféták megjövendölték, a második eljöveteléről szóló jövendölések is megtalálhatók az egész Szentírásban. Isten már az özönvíz előtt kijelentette Énoknak, hogy Krisztus dicső eljövetele lesz az, ami végetvet a bűnnek. Énok megjövendölte: „Nézzétek, közeleg az Úr, szentjeinek tízezreivel, hogy ítéletet tartson mindenek fölött, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövetett, és minden káromló szóért, amit az istentelen bűnösök a szájukon csak kiejtettek" (Júd 14-15 - új kat. ford.).

Krisztus előtt ezer évvel a zsoltáríró beszélt arról, hogy az Úr eljön, és összegyűjti népét: „Eljön a mi Istenünk, és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél. Hívja az egeket onnan felül, és a Földet, hogy megítélje népét. Gyűjtsétek elém kegyeseimet, akik áldozattal erősítik szövetségemet!" (Zsolt 50:3-5).

Krisztus tanítványai örvendeztek Uruk visszajövetele ígéretének hallatán. Az a bizonyosság, amit ez az ígéret adott, mindig megújította bátorságukat és kitartásukat, bármilyen nehézséggel is találkoztak. Mesterük visszajön, hogy elvigye őket Atyja házába!

Az első advent biztosítékot ad. A második advent szorosan összefügg Krisztus első adventjével. Ha Krisztus nem jött volna el először, és nem aratott volna döntő győzelmet a bűn és Sátán felett (Kol 2:15), nem volna okunk hinni, hogy ismét eljön, véget vet e világon Sátán uralmának, és helyreállítja világunkat eredeti tökéletességében. De mivel bizonyítékunk van arra,hogy Ő megjelent, „hogy áldozatával eltörölje a bűnt", okkal hihetjük, hogy „másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, akik őt várják üdvösségükre" (Zsid 9:26, 28).

Krisztus mennyei szolgálata. A Jánosnak adott krisztusi kinyilatkoztatás világossá teszi, hogy a mennyei templom központi helyet foglal el a megváltás tervében (Jel 1:12-13; 3:12; 4:1-5; 5:8; 7:15; 8:3; 11:1, 19; 14:15, 17; 15:5. 6, 8; 16:1, 17). Azok a próféciák, amelyek jelzik, hogy Jézus elkezdte a bűnösök érdekében való végső szolgálatát, növelik annak bizonyosságát,hogy Ő nemsokára eljön, és népét hazaviszi (lásd e könyv 23. fejezetét). Az a biztos tudat, hogy Krisztus befejezi a kereszten véghezvitt megváltás munkáját, nagy bátorítást jelent a visszatérését sóvárogva váró keresztényeknek.

 

Krisztus visszajövetelének módja

Krisztus beszélt azokról a jelekről, amelyek mutatják, hogy jövetele közel van, de arra is volt gondja, hogy népét ne csapják be hazug állítások. Figyelmeztetett, hogy a második advent előtt „hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is". Így szólt:„Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higgyétek" (Mt 24:24,23). Az előre való figyelmeztetés elősegíti a védekezést. Számos szentírási szakasz részletezi Krisztus visszatérésének módját, hogy a hívők különbséget tudjanak tenni a valódi esemény és a hamis visszajövetel között.

Valóságos és személyes visszatérés. Amikor Jézus a felhőn a mennybe emelkedett, két angyal szólította meg a tanítványokat, akik még mindig mereven néztek távozó Uruk után: „Galileabeli férfiak, mit álltok, nézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felviteték tőletek a mennybe, akképpen jő el, amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe" (ApCsel 1:11).

Más szavakkal, azt mondták, hogy ugyanaz a Jézus, aki most itt hagyta őket, egy személyes, test és vér szerinti lény, nem pedig valamilyen lélekszerű lény (Lk 24:36-43) fog a földre visszatérni. Második adventje éppolyan valóságos és személyes lesz, mint eltávozása.

Látható visszatérés. Krisztus eljövetele nem láthatatlan lelki élmény lesz, hanem valóságos találkozás egy látható személlyel. Hogy ne legyen ok semmiféle kételyre visszatérésének látható volta körül, Jézus úgy óvta tanítványait a titokban való második eljövetelének téveszméjétől, hogy visszatérését a villámlás fényességéhez hasonlította (Mt 24:27).

A Szentírás világosan kijelenti, hogy az igazak és gonoszok egyidejűleg fogják Jézus visszajövetelét látni. János ezt írta:„Ímé, eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt" (Jel 1:7). Jézus azt is megmondta, mi lesz a gonoszok visszahatása:. „Sír a Föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben, nagy hatalommal és dicsőséggel" (Mt 24:30).

Hallható visszatérés. Azt a képet, amely szerint Krisztus visszatérését mindenki látni fogja, a Biblia azzal is kiegészíti, hogy jövetele éppúgy hallható lesz, mint látható:„Maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből" (1Thessz 4:16). „Nagy trombitaszó" (Mt 24:31) kíséri népe összegyűjtését. Nincs itt szó titokban történő eseményről.

Dicsőséges visszatérés. Amikor Krisztus visszatér, győztesként jön, hatalommal és „az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival" (Mt 16:27). János, a Jelenések könyvének írója nagyon látványos képben festi meg Krisztus visszatérésének dicsőségét. Ábrázolásában Krisztus fehér lovon, a menny megszámlálhatatlan seregei élén lovagol. Nyilvánvaló a megdicsőült Krisztus természetfölötti ragyogása (Jel 19:11-16).

Hirtelen, váratlan visszatérés. A keresztény hívők, akik sóvárogva várják Krisztus visszatérését, tudni fogják, amikor közeledik (1Thessz 5:4-6). De a világ lakosainak általában, ahogy Pál írta: „az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jő rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek" (1Thessz 5:2-3; vö. Mt 24:43).

Egyesek szerint Pál hasonlata, amely szerint Krisztus úgy jön el, mint a tolvaj, azt jelzi, hogy Krisztus titokban, láthatatlanul jön el. Ez a nézet azonban ellentmond annak a bibliai képnek, hogy Krisztus dicsőséggel és ragyogással tér vissza mindenki szeme láttára (Jel 1:7). Pál szavainak lényege nem az, hogy Krisztus titokban jön el, hanem az, hogy a világi gondolkodású embernek olyan váratlan lesz ez, mint a tolvaj jövetele.

Krisztus ugyanerre céloz, amikor jövetelét az özönvíz előtti világ víz általi, váratlan pusztulásához hasonlítja. „Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne, és nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljőve az özönvíz, és mindnyájukat elragadá, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is." (Mt 24:38-39) A legtöbb embert meglepte az özönvíz, bár Noé hosszú évekig prédikált a közeledéséről. Az emberek két csoportja élt akkor. Az egyik elhitte Noé szavait, bement a bárkába, és megmenekült; a másik a bárkán kívül akart maradni, és „eljőve az özönvíz, és mindnyájukat elragadá" (Mt 24:39).

Világrengető esemény. Ahogy az özönvíz hasonlata, Nabukodonozor álma is, amelyet a fémszoborról látott, azt ábrázolja, hogy Krisztus milyen világrengető módon fogja dicsőséges országát felállítani (lásd e könyv 4. fejezetét). Nabukodonozor nagy szobrot látott, amelynek „a feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből, lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból részint cserépből valának". Majd „egy kő leszakada kéz érintése nélkül, és letöré azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat. Akkor eggyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek, mint a nyári szérűn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyüket sem találák azoknak. Az a kő pedig, amely leüté az állóképet, nagy heggyé lőn, és betölté az egész Földet" (Dán 2:32-35).

Ezen az álmon keresztül Isten Nabukodonozornak a világtörténelem vázlatát adta. Nabukodonozor kora és Krisztus örökkévaló országa (a kő) felállítása között négy nagy ország, illetve birodalom, majd utánuk gyenge és erős nemzetek sora foglalja el egymás után a világ színterét.

Krisztus kora óta a szövegmagyarázók e birodalmakat Babilonnal (Kr. e. 605-539), Médó-Perzsiával (Kr. e. 539-331), Görögországgal (Kr. e. 331-168) és Rómával (Kr.e. 168 - Kr. u. 476) azonosították.[1] Ahogy a prófécia jelezte, semmilyen más világbirodalom nem követte Rómát. A Krisztus utáni IV. és V. században számos kisebb ország támadt, amely később Európa nemzete lett. A századok során hatalmas uralkodók - Nagy Károly, V. Károly, Napóleon, Vilmos császár és Hitler - megpróbáltak egy új világbirodalmat alapítani. Egyiküknek sem sikerült, ahogy a prófécia kijelentette: „Egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel" (Dán 2:43).

Az álom végül a drámai tetőpontra: Isten örökkévaló országa felállítására összpontosít. A kéz érintése nélkül leszakadt kő Krisztus dicső országát ábrázolja (Dán 7:14; Jel 11:15), amely emberi erőfeszítés nélkül jön létre a második adventkor.

Krisztus országa nem emberi birodalmakkal egy időben áll fenn. Amikor Krisztus a római birodalom uralma alatt a Földön élt, a minden nemzetet összezúzó kőbirodalom még nem jött el. Csak a vas és cserép szakasza után, a különálló nemzetek idején fog megérkezni. A második adventkor jön létre, amikor Krisztus különválasztja az igazakat a gonoszoktól (Mt 25:31-34).

Amikor ez az ország eljön, a kőbirodalom leüti „az állóképet vas- és cseréplábairól", „szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat", és nyomuk sem marad (Dán 2:34, 44, 35). A második advent igazán világrengető esemény lesz.



 
< Előző   Következő >

 
 
 
Hitelvek
1. A Szentírás
2. A Szentháromság
3. Az Atya Isten
4. A Fiú
5. A Szentlélek
6. A teremtés
7. Az ember természete
8. A nagy küzdelem
9. Krisztus élete, halála és feltámadása
10. A megváltás élménye
11. Növekedés Krisztusban
12. Az egyház
13. A maradék és küldetése
14. Krisztus testének egysége
15. A keresztség
16. Az úrvacsora
17. Lelki ajándékok és szolgálatok
18. A prófétaság ajándéka
19. Isten törvénye
20. A szombat
21. A sáfárság
22. Keresztényi magatartás
23. Házasság és család
24. Krisztus szolgálata a mennyei templomban
25. Krisztus második eljövetele
26. Halál és feltámadás
27. A millennium eseményei és a bűn vége
28. Az új Föld
Joomla Toplista