A Napos Oldal a Sérült Emberekért Alapítvány az idén négy tábort szervezett sérülteknek, és két integrált táborban volt jelen a fogyatékossággal élő emberekkel és segítőikkel. Az idei nyáron 192 fő számára tudtunk helyet biztosítani számukra is elérhető áron.

A táborok közül kiemelnénk, hogy negyedik alkalommal vehettünk részt a július 18-24-ig Sátoraljaújhelyen megrendezésre került „Találkozás Jézussal" táborban. A mi kis csapatunk (súlyosan és halmozottan fogyatékkal élő fiatalok és kísérőik) 37 fővel volt jelen a rendezvényen, melynek összlétszáma 350 fő volt.

Köszönjük mindenkinek, aki imádkozott azért, hogy minél több nehéz anyagi körülmények között élő sérült társunk velünk táborozhasson. Imáink meghallgatásra találtak: a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány pályázatán 300 000 forintot nyertünk, így sokan féláron és ingyen is el tudtak jönni. A terület, T. J. Alapítvány 3-3 segítő költségét fedezte, mert a pályázat azt nem támogatta. Két társunk részvételi díjának felét egy kedves testvér állta. Ezúton is köszönjük a támogatásukat!

A résztvevőink főként intézetekből érkeztek az ország különböző pontjairól. Nagyon ki voltak éhezve a szeretetre, melyet a táborban meg is kaphattak, hiszen a többi táborlakó nagy empátiával fordult felénk. A sok színes program és a szekciók hozzásegítettek bennünket, hogy igazi találkozás legyen Jézussal. Az élménybeszámolók alapján a legnagyobb sikert a Láthatatlan Színház, a Palánta Bábcsoport műsora, az egészségügyi előadások és a közös éneklések aratták. Voltak olyan résztvevőink, akik minden reggel felmentek az imasátorba, hogy beszélgessenek Jézussal. A keresztség is nagy hatással volt a fiataljainkra; a felhívásra a csapatunkból sokan kimentek és együtt imádkoztak.  Az élményprogramok is nagy sikert arattak, pl. a strand, bobozás, libegőzés.

Ez az egy hét sokaknak életre szóló élményt jelentett. Sok új kapcsolat született és a régiek megerősödtek. Az intézetből érkezett „gyerekek" megtapasztalhatták, hogy milyen lehet egy szeretetteljes, családias légkörben élni. B. Balázs - aki azon kevesek közé tartozik, aki családból érkezett - úgy nyilatkozott, hogy mindig azt hitte, hogy családból csak egy lehet, de most már tudja, hogy ez a közösség a második családja.

A tábori együttlét nemcsak a mi csoportunknak volt hasznos, hanem ép társaink számára is, mert megtapasztalhatták a fogyatékossággal élők különleges világát, akik az állapotuk és a körülményeik ellenére nagyon vidámak, hálásak és a legkisebb szeretetet is ezerszeresen viszonozzák.

Végül szeretnénk megköszönni mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a tábor létrejöhessen, és ezáltal egy felejthetetlen hetet tölthettünk együtt, amikor sokan közelebb kerülhettek Istenünkhöz. (A táborban készült képeket megtekinthetitek a honlapunkon:  www.naposoldal.org)

Takács Kata

Íme, néhány élménybeszámoló a tábor ép, egészséges résztvevőitől:

Én azt hiszem a harmadik alkalommal voltam a Találkozás Jézussal Táborban, és örömmel tapasztaltuk idén is, hogy mozgássérült barátaink újra eljöttek közénk. Rengeteg hasznos előadást hallottunk a tábor folyamán, de azt hiszem, a legtöbbet mégiscsak tőlük lehetett tanulni.

Sokuknak nagyon nehéz a helyzete, mégis töretlenül életvidámak, mosolygósak. Sokan közülük igazi harcosok. Minden egyes nap megvívják az élet kemény epizódjait, és ami nekünk, egészségeseknek természetes, nekik nap mint nap komoly kihívás. Úgy érzem, pontosan ezek a nehézségek tették őket igazán emberivé, empatikussá.

Jó volt néha esténként leülni velük beszélgetni, megtudni róluk többet, és egy ilyen beszélgetés után igazán feltöltődve érezhettem magam.

Remélem, jövőre is jönni fognak, mert már igazán részét képezik ők is a Találkozás Jézussal tábornak.

Ifj. Csúcs András

2009-ben a szolnoki táborban, strandolás közben ismerkedtem meg mozgássérült barátnőmmel, Csillával. Semmit nem tettem annak érdekében, hogy barátom legyen, csak amíg segítőjének más foglalatossága volt, én elbeszélgettem vele, hogy ne maradjon magára. Ez az apró gesztus elég volt ahhoz, hogy barátjává fogadjon! E rövid idő alatt döbbenten tapasztaltam meg, milyen ép lélekkel rendelkeznek a mozgássérült emberek, és kissé elszégyelltem magam!

A tábor után nagyon ritkán telefonon és sms-ben tartottuk a kapcsolatot. Nem tettem meg minden tőlem telhetőt a barátság érdekében, egészséges ELFOGLALT emberként éltem a hétköznapjaimat. Két év telt el így. Hasonló esetekben ismerőseim már rég elfelejtettek vagy megsértődtek, mondván túl elfoglalt vagyok számukra. Csilla esetében nem ez történt!

A 2011-es Találkozás Jézussal Táborban ismételten részt vettünk mindketten. Csilla örömkönnyekkel a szeme sarkában, NAGY ölelésre tárta ki karjait, és amikor kicsattanó boldogságtól a keblére szorított, fülembe súgta: „Sokat imádkoztam Istenhez, hogy itt találkozhassunk."

Ebben a pillanatban, eddig még soha nem tapasztalt leckét kaptam az agapé szeretetről! Semmit sem tettem..., mégis őszintén vágyott velem találkozni, jelenlétem puszta ténye olyan örömöt okozott barátnőmnek, és olyan tiszta, önzetlen szeretettel halmozott el, hogy megértettem, mi a különbség az egészséges és mozgássérült emberek között.

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan" - írja Exupery. Mi, szerencsés helyzetünkből adódóan olyan elfoglaltak vagyunk, hogy nem érünk rá a „szívünkkel látni", a körülményeket vizsgáljuk, a külsőt, a hovatartozást, netán az elmúlt időszakot, de ők, akik a helyzetükből adódóan „ráérnek" nemesíteni a lelküket, csak az igazán lényegeset látják! Tiszták és önzetlenül szeretnek, mint Jézus!

Testvérem, ha akarod érteni és meg akarod tanulni, mit jelent az agapé szeretet, mielőbb kössél barátságot egy mozgássérült emberrel! Külsőre másak, de a szívük, a jellemük az elméjük sokkal tisztább és kifinomultabb, mint azt gondolnánk. Az ilyenekre mondja Jézus: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa" (Mk 10:14).

Nekem van még mit tanulni Csillától! Hálás vagyok az Úrnak, hogy Csilla a barátjának választott!

Fazakas Judit

A Találkozás Jézussal Tábor számomra évről évre a lelki megújulás és feltöltődés helye. Lelki „rehabilitáció", ahol nemcsak Jézus ölel át, hanem sok embertől sok szeretetet kaphatok és adhatok, hogy „működőképes" legyek egy újabb éven át.

A szeretet, mint nélkülözhetetlen lételem, különösen koncentrált formában megtalálható a Takács Kata által szervezett altáborban, a különböző módon sérültek vagy fogyatékkal élők és segítőik között. Nem véletlen tehát, hogy évről évre igyekszem minél több időt velük tölteni. Idén is rengeteget tanultam tőlük. Soha nem gondoltam például, hogy micsoda hatalmas élmény a libegőzés, de most megtanított valaki jól látni: minden pillangót, harangvirágot és páfrányt, tölgy ága végén a fejlődő makkokat..., és ebből rögtön arra gondolni, hogy mindezért estére hálát kell majd adni a jó Istennek. Észrevenni a madárcsicsergést és meghallani a csendet... A táj szépségét látva nem a fényképezőgép után kapkodni, hanem eltervezni, hogyha visszaértünk, elő kell venni a zsírkrétát és a papírt, hogy megörökítsük... Tudni, hogy nem véletlen, hogy a bobpálya mentén margaréták virítanak, hanem az ő kedvéért ültette oda a jó Isten, hiszen tudja, hogy az az ő kedvenc virága. És nem fogadni el az automata által készített pillanatfotót, mert annál jobb „kép" van már megörökítve ott benn, a szívben. Hinni, hogy a lehető legjobb hely az az intézmény, ahol engem gondoznak... Helyes önértékeléssel látni, hogy a munka, amelyet végzek, pont nekem való...  Tudni, hogy sokan vannak, akik nem volnának képesek ellátni az én feladatomat... És képesnek lenni a pénz beosztására úgy, hogy még megtakarítás is maradjon, miközben mások az adósságok tengerében fuldoklanak.

Szóval akkor ki az aki ép, egészséges, és ki is a „fogyatékos"? Dehogyis merek én ezután elégedetlen vagy pesszimista, netalán depressziós lenni! Sok tanulnivalóm van még az igazi ÉLETről, így hát igyekszem eljönni jövőre is. Köszönet minden tanítómesteremnek! És hála Jézusomnak, akivel újra találkozhattam az önzetlenül szerető EMBEREKBEN!  Nem csoda hát, ha nehéz volt lejönnöm a hegyről, mint egykor a tanítványoknak... (Mt 7:1-9) Érzéseimet leginkább Reményik Sándor „Lefelé menet" című verse képes kifejezni. Olvasd el, ha teheted!

Dr. Márkuj Erika Gabriella