„Nem kell menned messzi útra, pogány földek népéhez..."
Kárpátalján ezt ma sem lehet másként tenni. Győző szolgálata azért is hősies, mert a számunkra adott eszközök és lehetőségek töredékével rendelkezik csupán. Szemléltetésül annyit, hogy az egyház csak részben tud gondoskodni a megélhetéséről, ezentúl önkéntes támogatásokra van utalva, hiszen a havi húszezer forintnak megfelelő összeg ott sem biztosítja a megélhetést egy háromtagú családnak.
A párhuzamosan tartott sorozataim sikerét leginkább annak köszönhettem, hogy az elmúlt egy évben Győző testvérem számtalan új kapcsolatot épített, akik eljöttek az alkalmakra. Különösen örvendetes volt a fiatalok, tinédzserek és gyermekek nagyszámú részvétele, amely ennek a szolgálatnak a jövőjét is megalapozza. Újra megerősödtem abban, hogy csak a kitartó személyes és kiscsoportos munkával előkészített sorozatoknak van sikere.
2007. április 21-én szombaton az Éjféli Kiáltás Gospel kórus is vendége volt a Munkácson tartott körzeti hitmélyítő konferenciának, és részt vettek a csongori és a beregrákosi sorozatok záróalkalmán is. A fiataljaink lelkes szolgálata hosszú időre maradandó élményt jelent a kárpátaljai közösségeknek. Az utcai bizonyságtevés és az evangelizációs szolgálatok után a testvérek elmondták, hogy „soha nem láttunk még ilyen örömtől sugárzó keresztény fiatalokat szolgálni. Büszkék lehetünk, hogy adventisták vagyunk."
Nem is beszéltünk még akkor Kárpátalja többi magyar ajkú településéről, ahova újabb misszionáriusokra, könyvekre, élelmiszer-adományokra és eszközökre lenne szükség. Úgy tűnik, hogy legalább gondolatban és anyagiakban csak el kellene mennünk egy kicsit a „messzi útra" is. Imádkozom, hogy az Úr indítson az eddig bekapcsolódott testvéreink mellett újabbakat is erre a szolgálatra!
Dr. Szilvási András