A Magyar Unió régi-új vezetőit kérdeztük célkitűzéseikről, a magyarországi mű jövőjével kapcsolatos gondolataikról

Ócsai  Tamás unióelnök

– A Magyar Unió XVI. Uniókonferenciájának küldöttei újraválasztottak az unió elnökévé. Hogyan fogadtad döntésüket? Örömmel vagy nehéz szívvel vállalod újabb öt évre az unió vezetésének terhét?

– Nehéz szívvel és örömmel. Az elmúlt öt év során szerzett tapasztalataim, hogy a sok-sok konfliktus, ami a vezetői szolgálattal jár, a családtól messze töltött hetek, az, hogy mindig közbejön valami, amikor számítana rám a család – ez nehézzé tette az elfogadást. Ugyanakkor az az érzés, hogy Isten művében tehetek valamit, hogy azok a tapasztalataim, amelyeket az elmúlt mintegy 25 éves szolgálatomban szereztem Istennel, segíthetik a közösséget abban, hogy szolgálatunkat közösen betöltsük – ez örömmel és lelkesedéssel tölt el. Ma már tisztábban látom azokat a hibákat, amelyeket elkövettem, és habár biztosan tudom, hogy sok-sok hibát fogok még ezután is elkövetni, érzem, hogy Istenem erőt ad arra, hogy tovább szolgáljak. Merem remélni, hogy Isten dicsőségére, az emberek üdvösségére tehetem.

– Ezek jó részét már az Uniókonferencia során megtárgyalták a küldöttek. A konferencia előkészületeikor sokszor végiggondoltam, végiggondoltuk munkatársaimmal a jövő feladatait. Talán az egyik legnagyobb feladatnak az tűnik, hogy testvéreinket, munkatársainkat lelkesítsük, bátorítsuk és támogassuk egymást a szolgálatban. Sokszor elkeserítő látnom, hogy tevékenységeink egymást kioltják. Csodálkozunk, hogy nem haladunk előre, pedig minden lehetőségünk megvan (Isten jelenléte, lelkes emberek, sok-sok tapasztalattal, anyagiak, szabadság). Célom, hogy a testvéri közösségben a támogató együttműködés kultúráját megerősítsük. Célom, hogy az egyház látható és érzékelhető legyen Magyarországon, hogy Jézus Krisztushoz találjanak általa az emberek. Ez számomra azt jelenti, hogy minden szinten (intézmények, gyülekezetek és tagok is) láthatóak és érthetőek legyünk az ország, a települések és a szűk környezet számára. Igazából az egyház tevékenysége nem cél, hanem eszköz, hogy betöltsük Istentől kapott küldetésünket.

– Mik lehetnek az elkövetkezendő időszak legnagyobb kihívásai?

– Erre nehéz válaszolni. Amikor elkezdtük az előző ciklust, nem gondoltuk, hogy az egyházi törvény úgy alakul, ahogyan… Nem gondoltuk, hogy a KERAK-kal való megbeszélések kérdése ilyen fordulatokat vesz. Nem gondoltuk (csak reméltük és imádkoztunk érte), hogy lehetőségünk lesz intézmények alapítására, de Isten megadta... Ahogyan a világ történéseit nézzük a próféciák fényében, a nagy küzdelem eseményei minden bizonnyal alakítani fogják életünket a következő években. Hiszek abban, hogy Isten Igéjére és vezetésére figyelve alkalmassá tesz bennünket, hogy felismerjük a kihívásokat és megfelelő válaszokat tudjunk adni.

– Jelenleg milyennek látod az unió és a területek, illetve a két terület egymáshoz fűződő kapcsolatát? Szeretnél-e változtatni rajta, s ha igen, akkor mely területeken?

– Egy régi beidegződés volt évtizedeken keresztül, hogy az egyházterületek és az unió egymás ellensúlya és kontrollja.  Ez teljesen téves elképzelés az egyház működéséről. Végtelenül hálás vagyok Istennek, hogy az elmúlt években igazi összmunka alakulhatott ki az egyházterületekkel. Munkamegosztás, egymás kiegészítése és partnerség jellemezte a munkánkat. Igyekeztünk a felmerülő kihívásokat és az azokra adandó válaszokat megosztani és egyeztetni egymással. Sokat tanultam ebből az együttes munkából. Valóban lehet ezt jobban „csinálni”: a párhuzamosságok megszüntetése, még hatékonyabb forrás- és feladatelosztás. Ebben szeretnék továbblépni.

– Milyennek szeretnéd látni a Magyar Uniót – az intézményekkel, az osztályokkal és a gyülekezetekkel együtt – öt év múlva?

– Nagy kiváltság lenne, ha nem lenne szükség még egy uniókonferenciára, mert az Úr eljön. De tudjuk, hogy addig is, amíg reménységünk beteljesül, szüntelenül dolgoznunk, szolgálnunk kell. Magam előtt látom a gyülekezeteket, a testvéreket, fiatalokat, akik tudják, miért adventisták. Akikben ég a vágy, hogy megosszák hitüket, tapasztalataikat a körülöttük élőkkel. Olyan intézményeket és osztályokat látok, akik mindent megtesznek azért, hogy az egyház – Krisztus testeként – Jézusra irányítsa az emberek, a társadalom figyelmét. Olyan gyülekezeteket látok, ahová az emberek örömmel mennek, mert szerető, befogadó közösségként élnek. Olyan közösséget látok, akik Jézus Krisztus követei – szeretik Jézust, egymást és a világot.

– Hogyan segíthetjük a munkádat?

– Sok-sok imával, őszinteséggel, lelkesedéssel, együttmunkálkodási készséggel és ötletekkel, hogy hogyan lehet a mai embert Isten Igéjével megszólítani.

– Mit üzensz a testvéri közösségnek?

– Isten egy különleges úton akar vezetni bennünket és csodás tapasztalatokat akar adni. Éljük át közösen!

Csizmadia   Róbert uniótitkár

– A Magyar Unió XVI. Uniókonferenciájának küldöttei az unió titkárává választottak. Hogyan fogadtad döntésüket? Mi volt az első gondolatod?

– Jó lenne azt mondani, hogy jól éreztem magam, de inkább furcsán éreztem magam. A konferencia előtt sokat imádkoztam, hogy Isten vezesse az eseményeket, mert a jövővel kapcsolatban nagyon sok olyan kérdőjel volt előttünk, amit nem tudtunk megválaszolni. Amikor azonban Isten lépett, meg kellett küzdeni az érzésekkel: nem könnyű mindig elfogadni az imára adott választ. Nem könnyű egyik pillanatról a másikra elképzelni, hogy teljesen más munkakörben és teljesen más helyen kell folytatni az életet és a munkát.

– Milyen szívvel adod át a pécsi körzetben gyülekezeteid pásztorolását?

– Öt évet töltöttünk a körzetben és nagyon sokat tanultam ott. Sok tapasztalatom volt és sok kudarcom is, de mindegyik az enyém és Isten mindegyikben megértetett valamit velem. Ilyen sok élmény után nem csoda, ha emberek és közösségek hozzánőnek az életemhez, részemmé válnak.

A költözés mindig nehéz. Nagyon örülök, hogy a Pécsi és Hidasi Gyülekezetek és a Barcsi Csoport növekedett lelkiekben. Persze vannak problémák is, amiket megörököl majd a következő lelkész. A gyülekezetek pásztorolása egy folyamat, amiben nincsen megállás, a gyülekezeti élet nem statikus, hanem dinamikus. Hiszem, hogy Isten olyan embert fog Pécsre vinni, akinek a lelki ajándékai segíteni fogják a gyülekezetet a további fejlődésben. Bízom Istenben és bízok a kollégákban!

– Melyek lesznek a legfőbb célkitűzéseid a következő ciklusban?

– Titkárként az a feladatom, hogy az egyház gépezete olajozottan működjön. Szeretném a munkámmal segíteni az elnök munkáját, a keze alá dolgozni a bizottságok működtetésében, az adminisztrációban. Nagyon remélem, hogy sikerül hozzájárulni az „olajozott” működéshez a Szentlélek olajával is. Remélem, hogy Isten jelenléte lesz érezhető az üléseken és az Ő bölcsességével, szeretetével és jó kedvével tudunk döntéseket hozni.

– Mik lehetnek az elkövetkezendő időszak legnagyobb kihívásai?

– Talán közhelynek számítanak a legnagyobb kérdések. A KERAK-kal való kapcsolat és egyesülés kérdése az egyik legnagyobb kihívás lesz. Talán most már látható mindenkinek, hogy nem sikerül olyan megoldásra eljutni, amit mindenki egyformán el tud fogadni, és teljes szívvel tud neki örülni. Istenre kell hagyatkoznunk, és sokat kell imádkoznunk KERAK-os testvéreinkért és önmagunkért is egyaránt.

Másodsorban meg kell erősíteni az osztályok működését anyagiakkal és emberekkel egyaránt. Olyan jó lenne, hogyha minden gyülekezetben lenne minden osztálynak képviselője, aki közel vinné az értékeinket és az üzenetünket a társadalomhoz.

Harmadsorban szerintem nem kerülhető el a szervezeti működés és a struktúra kérdése sem. Nyugodtan, megfontoltan, bölcsen és nyitottan végig kell gondolni, hogyan tudjuk a legjobban integrálni a gyülekezeteket és a testvéreket a missziómunkába. Ez közös felelősségünk!

– Milyennek szeretnéd látni a Magyar Uniót – az intézményekkel, az osztályokkal és a gyülekezetekkel együtt – öt év múlva?

– Tele problémákkal. De a problémák közepette is úgy, hogy mindenki Jézusban bízva, lelki ajándékai szerint dolgozik a misszióban, örömtelien.

– Hogyan segíthetjük a munkádat?

– Legyetek őszinték és szeretetteljesek. És vegyétek majd észre néha azt is, hogyha túlságosan megterhelt leszek, hogy őszinték legyetek… Ilyenkor majd egyszerűen csak imádkozzatok értem!

– Mit üzensz a testvéri közösségnek?

– Az Úr közel!

Dr.  Zolyomi  Renáta  Edit uniópénztáros

– A Magyar Unió XVI. Uniókonferenciájának küldöttei téged is újraválasztottak mint az unió pénztárosát. Hogyan fogadtad döntésüket? Örömmel vagy nehéz szívvel vállalod újabb öt évre az unió pénzügyi vezetésének terhét?

– Az elmúlt hónapokban sokszor átgondoltam a jövőt, mit is szeretnék. Rá kellett jönnöm, fölöslegesek a jövővel kapcsolatos gondolataim, mert nem ismerem a jövőt. Elmondtam Istennek az aggályaimat magammal kapcsolatban; elmondtam, hogy szeretném a terhet letenni, de elfogadom a vezetését, bármerre vezessen is. Amikor a konferencia döntését megtudtam, először egy nagy „MIÉRT?!” fogalmazódott meg bennem. Miért én, hiszen vannak nálam alkalmasabbak? Miért akarja Isten, hogy ezt a terhet tovább vigyem? Nem tudom a választ, de Isten pontosan tudja, és ez megnyugtató.

– Melyek lesznek a legfőbb célkitűzéseid a következő ciklusban?

– Továbbra is a pénzügyi stabilitás megőrzésére törekszem. A célkitűzéseim között szerepel, hogy a tudatos adakozást próbáljuk elérni a testvéreink között. Tudatosan gondoljuk át, mennyit és milyen célra adunk. Viszont legyünk tisztában azzal, hogy a tized nem a miénk, arról nem mi rendelkezünk, hanem Isten. Szeretném, ha  növekedne a hűséges tizedfizetők aránya. Nem azért, hogy több pénz legyen, hanem több hűséges sáfár. Ha az Istennel való kapcsolatunk rendben van, akkor a pénzügyeink is rendben lesznek.

– Mik lehetnek az elkövetkezendő időszak legnagyobb kihívásai?

– Isten tudja, milyen nagy kihívások várnak ránk a következő időszakban. Amit én a legnagyobb kihívásnak látok, az a küldetésünk teljesítése. Szeretni és szolgálni a körülöttünk élő embereket. A küldetésünk fényében szeretném tervezni a költségvetéseket is. Tudom, főként küldetéstudattól fűtött emberekre van szükség, de szeretnénk minél több pénzt is fordítani a misszióra. Tizeddel, Isten pénzével gazdálkodunk, és ez óriási felelősség. Nagy kihívás mindig Isten vezetését követni, és tudni, mikor kell igent, és mikor nemet mondani.

– Milyennek szeretnéd látni a Magyar Uniót – az intézményekkel, az osztályokkal és a gyülekezetekkel együtt – öt év múlva?

– Ha még itt leszünk ezen a földön, akkor öt év múlva egységben dolgozva szeretném látni a gyülekezeteket, osztályokat, intézményeket. Jó lenne, ha annak tudatában végeznénk a munkánkat, hogy ugyanaz a célunk és a feladatunk. Azért vagyunk Magyarországon, hogy az örömüzenetet átadjuk minél több embernek.

Élő gyülekezeteket szeretnék látni, amelyeknek a munkáját támogatják, segítik az osztályok, intézmények – a Magyar Unió.

Olyan egyházat szeretnék látni, amely jó befolyással bír a társadalomra. Olyan gyülekezeteket szeretnék látni, ahol a misszió életforma.

– Hogyan segíthetjük a munkádat?

– A munkámat legfőképpen imával segíthetitek. Kérlek, imádkozzatok értem, nagy szükségem van rá. Bölcsességre van szükségem, hogy Isten akarata szerinti döntéseket hozzak. Azt is kérem, hogy a véleményeket, kritikát bátran mondjátok el nekem. Az egyház pénzügye közös ügyünk.

– Mit üzensz a testvéri közösségnek?

– Fogjunk össze, imádkozzunk egymásért, segítsük egymást. Egy a célunk, és ugyanaz a küldetésünk. Fogjuk meg egymás kezét, és segítsük egymást és minél több embert a célba érkezéshez! Egységben az erő, az Úr közel!

KiVi