Ezekkel a szavakkal kezdődött 2015. február 28-án Pécsen a háromnapos Önkéntes Evangélizátorképzés. Égetett a vágy, hogy azt a címet adjam, ami már megszokott, és talán elvárható: Ilyen még nem volt Pécsett! Valóban nem volt, és nagy örömömre a DET vezetése által felajánlott lehetőség révén a Pécsi Gyülekezet adhatta a helyszínt ennek a csodálatos programnak.
Minden évben nagy hatással van rám ez a képzés, mindig sokat
jelentett és intenzív startként éltem meg. Ám ez az alkalom valahogy más
volt! Több volt! Sokkal többet adott, mint az eddigiek. Amikor erről
gondolkodtam, megértettem, hogy mitől volt ez más. Az előző években a
képzés hatására mindig úgy éreztem, hogy most el kell indulni, de most,
mivel mi, a Pécsi Gyülekezet az idei évre célul tűztük ki, hogy
elindulunk a Nagyvárosi evangelizáció útján, ennek érdekében már
elindítottunk programokat, így nem egy „start”-ot jelentett számunkra ez
a hétvége, hanem egy határozott útbaigazítást, segítséget, bátorítást,
és nagyon sok tanácsot arra, hogy hogyan tovább. Megerősítést arra
nézve, hogy emberek várnak ránk, akiknek szükségük van a segítségünkre,
de abban is, hogy nekem, nekünk is szükségünk van arra, hogy dolgozzunk.
Megerősítést és tanácsot kaptunk a hogyanra is. Hogy hogyan szánjuk oda
magunkat jobban arra a munkára, amire Jézus hívott el bennünket.
Az előadások alatt végig éreztük, hogy ez nekünk szól, bennünket bátorít, és nagy erőt adott.
„Ti
vagytok a föld sója!” Erről beszélt Bihari Csaba testvér a Dunamelléki
Egyházterület titkára a péntek esti megnyitó alkalmon. Arról, hogy ha
nem töltjük be szerepünket a világban, akkor semmire sem vagyunk jók.
Értsük meg és úgy éljünk, hogy valóban hasznára legyünk a társadalomnak.
Szombat
reggel, miután Petőh Imre testvérrel, a Pécsi Gyülekezet
lelkipásztorával a szombatiskola fontosabb kérdéseit átvettük, Horváth
Péter a Dunamelléki Egyházterület pénztárosa a misszióhoz való
hozzáállásról beszélt. Arról, hogy bennünk is az az „indulat”, az a
hozzáállás kell legyen, ami volt Jézusban. Nekünk is úgy kell az
emberekhez közeledni, ahogyan ezt Ő tette.
Egy-egy dolgot lehet
többféle módon látni, ahogyan azt a Bibliában olvassuk. Az ígéret
földjét megtekintő „kémek” is különbözőképpen látták ugyanazt a dolgot,
más szemüvegen keresztül. Ősz-Farkas Ernő, a Dunamelléki Egyházterület
elnöke a szombati prédikációjában arról a szemüvegről beszélt, ami a
látásunkat megváltoztatja, de akár el is torzíthatja. Milyen jó lenne,
ha megtanulnánk Isten szemével nézni és látni!
A délutáni képzés
előtt lehetőségünk volt egy kis gyakorlati missziómunkát végezni Pécs
utcáin, ahonnan testvéreink nagyon jó tapasztalatokkal tértek vissza.
Horváth
Péter előadásában a „Segítő-támogató rendszerek” fontosságáról és
szerepéről beszélt a missziómunkában; hogyan tudunk hatékonyan együtt
dolgozni akár társadalmi csoportokkal is úgy, hogy ezzel áldására
lehessünk a környezetünknek.
Ősz-Farkas Ernővel az elmúlt év
tapasztalatairól beszélgettünk, amikor azokat is megvizsgálhattuk, hogy
mi az, amiben talán másképpen kell tenni, gondolkozni. Sok jó gondolat
és javaslat hangzott el a szombat esti fórumon is, amiket be tudunk
építeni a missziós terveinkbe, és ezekkel talán még hatékonyabb munkát
végezhetünk.
A vasárnapi képzésünkön Csizmadia Róbert a Hetednapi
Adventista Egyház titkára két előadást tartott arról, hogy az
evangelizáció nem egyszemélyes munka. Végezzük azt csapatban, keressük
meg, hogy mi a mi személyes feladatunk egy-egy ilyen missziós csoportban
a talentumaink, képességeink alapján! Hogyan tegyük ezt? Hogyan lehet
ez a csapat valóban „ütőképes”, eredményes? Egyik alapfeltétele: „Ezért
tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül,
tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező
bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát. Nézzünk
fel Jézusra a hit szerzőjére és beteljesítőjére” (Zsid 12:1-2).
Kis
István előadásában nagyon sok hasznos tanácsot hallhattunk arról,
milyen módszerekkel lehet hatásosan elérni a mai embereket, milyen
marketingeszközöket vegyünk igénybe a missziós tevékenységeinkben.
A
képzés zárásaként Ősz-Farkas Ernő testvér vezetésével tesztelhettük
azt, hogy a saját gyülekezeteink mennyire készek, mennyire alkalmasak és
mennyire odaszántak a missziós tevékenységekre, a környezetünk
megszólítására, a társadalomban való aktív szerepvállalásra. Az
eredmények nagyon sokat elárultak arról, hogy egy-egy gyülekezet mire
rendezkedett be, és mennyire elkötelezett Krisztus parancsát
teljesíteni: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet.”
Hálásak vagyunk Istennek e nagyszerű hétvégéért. Bízunk benne, hogy az Úr felhasznál bennünket ebben a csodálatos szolgálatban.
Ömböli Gyula
|