Kérdés: Ézsaiás 65:20 szerint az új földön létezni fog a halál. Hogyan lehetséges ez?

A kérdéses igehely így szól: „Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén ember, a ki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg." A bűn és a halál jelenléte melletti hosszú élet ígérete a következő isteni kijelentés szövegkörnyezetében található: „új egeket és új földet teremtek" (17. vers). A szövegrész (17-25. versek) különböző átalakulásokról szól, úgymint a társadalom (18-19, 22-24. versek), a természet (25. vers) és az emberek Istennel való kapcsolatának (19. és 24. versek) átalakulásáról. A kérdés megválaszolásához meg kell vizsgálnunk az „új" szó értelmét Ézsaiás szóhasználatában.

1. Új egek és új föld: A kijelentés egy új teremtésre utal (17-25; 66:22 és 1Móz 1:1. versei), amely Ézsaiás szerint teljes mértékben véget vet az addigiaknak és felváltja azokat. Isten „új" munkája annyira radikális, hogy a „a régiek ingyen sem említtetnek" (Ésa 65:17). Teljes öröm uralkodik (18. vers), siralomnak és kiáltásnak szava nem hallatszik többé (19. vers), és a vadállatok természete is helyreáll (25. vers). A próféta még azt is kijelenti, hogy Isten „elveszti a halált örökre" népének feltámasztása által. Ez lesz a halálra mért végső vereség. A próféta számára ez a végidőt, az Isten paradicsomába való visszatérést jelenti.

2. Az „Izrael" és az „új" kifejezések használata Ézsaiásnál: Az „új" fogalma jelentős hangsúlyt kap Ézsaiásnál. Isten kijelenti népének az új dolgokat, még „mielőtt meglennének" (Ézs 42:9). Valójában máris „újat cselekszik" (Ézs 43:19). Ez az új dolog nem más, mint Izrael megváltása, száműzetésből való megszabadítása és Jeruzsálembe való visszahozatala. Az új Isten megváltói munkáját jelenti a történelem folyamán. Ez az esemény kihat a természetre (19-20. versek), és gyógyulást hoz népe számára is (Ézs 42:16). Különösképpen új, hogy Izrael szabadításában a nemzet maga semmilyen szerepet nem játszik. Isten, aki a perzsa királyt használja majd fel (Ézs 44:24-45:7), egyedül megbocsátó kegyelmére alapoz (Ézs 43:25), és minden nemzet javára cselekszik (Ézs 45:22-24).

Ez az új, radikális és páratlan szabadítás Izrael történelmén belül megy végbe és nem vonja maga után azonnal a nemzetek történelmének végét. A Médó-Perzsa Birodalom még fennáll, de Isten arra használja, hogy valami gyökeresen újat vigyen végbe általa. A régi, ellenséges hatalmak egyszerre léteznek azzal az új teremtéssel, aminek megvalósítását Isten máris elkezdte. Amit az újszövetség evilágnak és másvilágnak nevez (Mt 12:32), azt Ézsaiás úgy jeleníti meg, mint egyszerre létezőket az emberi történelem színpadán.

Ézsaiás könyvében az új teremtés nem teljes egészében a jövőre vonatkozik. A teremtés munkája máris megkezdődött a szabadítás és bűnbocsánat munkáján keresztül. Az idézett igevers kijelenti, hogy már most, Izrael jelen idejében Isten megkezdte a halál visszaverésének munkáját. Ez fejeződik ki a hosszú életkorra és a gyermekhalandóságra vonatkozó kijelentésekben. Ez az ígéret rámutat a halál hatalmának korlátaira és megjövendöli annak jövőbeli pusztulását. Ezen a nyelvhasználaton keresztül Isten tudatja népével, hogy az új teremtés ideje máris elérkezett, hogy a halál máris vereséget szenvedett és a végső megsemmisülés felé halad, ami az új teremtés révén teljesedik ki végérvényesen.

3. Az „új" értelmezése az újszövetségben: A Krisztus által megkezdett megváltás időszakában a bűn és halál gonosz jelenlétével is számolni kell (Gal 1:4; Zsid 6:5). Krisztus megváltó munkájának fényében azonban a halál veresége máris realitásnak tekinthető (Jel 1:18; Zsid 2:14). Általa az új teremtés jelen valóság, melyben a hívők már ezen a földön részesülhetnek (2Kor 5:17; Gal 1:4). Itt van közöttünk mint ígéret, ajándék és olyan folyamat, mely során a bűnösök Krisztus hasonlatosságára változnak át (2Kor 4:16). Jelen pillanatban ennek a megváltásnak a tökéletes befejezésére várakozunk (Róm 8:19-23; Jel 21:1).

Angel Manuel Rodriguez