Gondoskodás a haldoklóról |
A Hetednapi Adventista Egyház hivatalos állásfoglalásaAzok az emberek, akik a Biblia tanítása szerint élnek, a halál tényét úgy fogadják, mint a bűn által megrontott emberi élet részét (1Móz 2:17; Róm 5; Zsid 9:27). „Ideje van a születésnek, és ideje a meghalásnak.” (Péld 3:2) Az örök élet ajándék, amit mindazok megkapnak, akik elfogadják Jézus Krisztust Megváltójukként. A hűséges keresztények várják Jézus második eljövetelét, hogy az örök élet ajándékát elnyerjék (Jn 3:36; Róm 6:23; 1Kor 15:51–54). Amíg Jézus újbóli eljövetelére várunk, megtörténhet, hogy a keresztényeket haldoklókhoz hívják szolgálni, vagy szembe kell nézniük a saját halálukkal. A fájdalom és szenvedés megszomorít minden embert. Vannak mindenre kiható testi, mentális és érzelmi sérülések. Az emberiség szenvedésének nincs engesztelő vagy érdemszerző értéke. A Biblia azt tanítja, hogy a bűn jóvátétele nem az emberi szenvedés mennyiségétől és erősségétől függ. Egyedül Jézus Krisztus szenvedése lehet elegendő a jóvátételre. A Szentírás felhívja a keresztények figyelmét, hogy ne essenek kétségbe a nyomorúságban, hanem tanuljanak engedelmességet (Zsid 5:7–8), türelmet (Jak 1:2–4) és hosz-szútűrést (Róm 5:3). A Biblia szerint fontos a Jézus Krisztusba vetett bizalom (Jn 16:33), és fontos keresztényi kötelesség a szükségben szenvedőknek való szolgálat is. Ezt tanította Jézus a saját példáján keresztül (Mt 9:35; Lk 10:34–36), és az az Ő akarata, hogy mi is így cselekedjünk. A keresztények reménykedve várják azt a napot, amikor Isten örökre véget vet a szenvedésnek (Jel 21:4). A modern orvostudomány fejlődése bonyolult kérdések elé állít minket. A múltban keveset tudtak tenni az élet meghosszabbítása érdekében. A mai orvostudomány halált késleltető képessége azonban bonyolult morális és etikai kérdéseket vet fel. Mi kényszeríti a keresztény hitet e képesség használatára? Mikor teszi lehetővé a halál késleltetésének célja, hogy csillapítsuk a fájdalmat az élet végén? Ki fogja meghozni a megfelelő döntéseket? Mi a határa, ha van, a keresztényi szeretetnek olyan cselekedetekben, amelyek arra hívattak, hogy véget vessenek az emberi szenvedésnek? Mára napirendi ponttá vált az eutanáziával foglalkozó kérdések megvitatása. Nagyon sok a félreértés ezzel a kifejezéssel kapcsolatban, amelynek eredeti és szó szerinti jelentése „jó halál”. Ma ezt a kifejezést két különböző esetben használják. Gyakran az eutanázia a „kegyes halálra” vonatkozik, amely által szándékosan kioltják a beteg életét, hogy megkíméljék a halál előtti szenvedéstől, vagy hogy megkönnyítsék a beteg családja és a társadalom terheit. (Ezt nevezik aktív eutanáziának.) Azonban az eutanázia kifejezés alatt azt a gyakorlatot is értik, amely során visszatartják vagy megtagadják az emberi élet mesterséges meghosszabbítását célzó orvosi beavatkozásokat, elősegítve a beteg természetes halálát. (Ezt nevezik passzív eutanáziának.) A hetednapi adventisták azt gondolják, ha egy beteget úgy engednek meghalni, hogy lemond az orvosi beavatkozásról – ami csak meghosszabbítaná a szenvedését, és kitolná a halál pillanatát –, az erkölcsileg különbözik attól a kísérlettől, amelyek célja az élet elsődleges kioltása. A hetednapi adventisták arra törekszenek, hogy úgy képviseljék az élet befejezésének erkölcsi kérdését, aminek révén bemutatják az Istenbe, mint az élet Teremtőjébe és Megváltójába vetett hitüket, és kinyilvánítják, miszerint Isten kegyelme feljogosítja őket felebarátaik iránt érzett szeretetük gyakorlására. A hetednapi adventisták vallják, hogy az emberi élet csodálatos ajándék, amit Isten teremtett, ezért méltó arra, hogy védjük és fenntartsuk (1Móz 1–2). Vallják azt is, hogy a megváltás Isten csodálatos ajándéka, amely örök életet biztosít azoknak, akik hisznek Őbenne (Jn 3:15; 17:3). Tehát az adventisták támogatják a modern orvostudomány alkalmazását az emberi élet meghosszabbítása érdekében. Ennek az erőnek azonban együttérző módon kell megnyilvánulnia és bemutatnia Isten kegyelmét úgy, hogy a szenvedést a legkisebbre csökkentsük. Mivel Isten ígéretet adott az örök életre és az újjáteremtett Földre, a keresztényeknek nincs szükségük arra, hogy mindenáron ragaszkodjanak az élet utolsó leheletéhez ezen a Földön. Nem szükséges tehát elfogadni vagy felajánlani minden lehetséges orvosi kezelést, ami csupán meghosszabbítja a haldoklás folyamatát. Mivel az adventisták elkötelezték magukat, hogy a teljes emberről gondoskodnak, ezért szívükön viselik a haldokló testi, érzelmi és lelki gondozását. Ebből a célból ajánljuk a Biblián alapuló következő igazságot.
Ezt a közös nyilatkozatot a Generál Konferencia végrehajtó-bizottságának éves ülésén hagyták jóvá, és szavazták meg 1992. október 9-én Silver Springben, Marylandben. |