Kozmikus véletlen vagy egy Alkotó terve? Világrengető összeütközés vagy hatalmi szó? Az elemek esetleges fordulatának eredménye vagy a szeretet műve? Utalás Istenre vagy a káosz megnyilatkozása? A jövőbe vetett reménység vagy a mát uraló bizonytalanság?

Volt idő, amikor a fenti kérdésekre adott válaszok nem voltak számomra egyértelműek. Adventistaként nőttem fel. Ennek ellenére sosem értettem világosan a teremtés jelentőségét, noha azt hittem, hogy tisztában vagyok vele. Tanulmányoztam az egyház alapvető hitelveit, és azt hittem, tudom mit jelent, hogy Isten mindenek teremtője. Úgy véltem, hogy Mózes első könyvében hiteles dokumentációját találom a teremtésnek, miszerint az Úr hat szó szerinti nap alatt alkotta a mennyet és a Földet, majd a hetedik napon megpihent.

Mindezt adottnak véltem, nem is gondolva arra, hogy egy nap önmagam előtt is be kell bizonyítanom, hogy tényleg hiszek a hatodik adventista hitelvben. Felfedezésem - és vele együtt a küzdelmem - a főiskola második évfolyamáig váratott magára.

A döbbenet

Biológia szakosként sok természettudományos órát hallgattam, amelyek folyamatosan Isten keze művéről tettek bizonyságot a természetben. Így, amikor feliratkoztam a teremtés és az evolúció vitáját tárgyaló filozófiai biológia kurzusra, azt hittem, hogy könnyű dolgom lesz. Mindaddig úgy véltem, hogy aki az evolúció ostoba eszméjében hisz, az csak makacs, műveletlen ember lehet. A kurzus első néhány hetében azonban e beképzelt meggyőződésem lassan semmivé lett.

Ahogy belemerültem a teremtés ellenében hozott és a mellette szóló különböző érvekbe, rá kellett jönnöm, hogy az evolúció eszméje sem kizárólag elfogult elképzelésekre épül - egyes tudományos bizonyítékok alátámasztották állításait. És noha a teremtés elmélete mellett is szóltak tudományos bizonyítékok, sok kérdésre nem volt válasz. A hitem próbára került és én megijedtem. Életemben először megkérdőjeleztem a hitemet, és magam sem tudtam, hogy hogyan kezeljem kétségeimet.

A tanárom szerencsére arra bíztatott, hogy ne adjam fel olyan egykönnyen a hitemet, és azt tanácsolta, hogy tanulmányozzam és keressem meg magamnak az igazságot. Így hát eldöntöttem, hogy imával és nyitott elmével utánajárok a kérdésnek és mindkét elméletnek tisztes esélyt adok.

Sokan talán rossz néven veszik tőlem, hogy egy kalap alá vettem a tudományt és a teológiát. Én azonban hiszem, hogy helyes kérdésfelvetésekkel és a Szentlélek késztetéseire ügyelve, a tudomány és a Szentírás együttes tanulmányozása a teremtés jobb megismerésére vezethet.

A Szentlélekre hagyatkozva, felvérteztem magam a Bibliával, és mindkét elméletet támogató cikkekkel és könyvekkel, majd egy kiskanállal nekiálltam a tények, elméletek és kérdések kásahegyének. Végül egy meghatározó következtetésre jutottam: Mindkét oldalon vannak bizonyítékok és hézagok, és mindkét elmélet elfogadásához hit kell.

Döntés előtt

Az azonban, hogy mindkét felvetés elfogadásához hit kell, még nem jelenti azt, hogy mindkettő egyaránt elfogadható. Sokkal mélyebb kérdésről van itt szó. Noha mindkét elmélet befogadása hitre épül, mindenkinek egyénileg kell eldöntenie, hogy mibe helyezi hitét. Az ember vagy a tudósok által felajánlott tényekbe helyezi a bizalmát, vagy Isten teremtő Szavába. Végeredményben, a vita feltételezésre szűkül le, és e téren a teremtéshívők előnyben lehetnek. A teremtésről ugyanis maga a Teremtő számol be a Bibliában.

Az ószövetségi próféták mindenütt Isten teremtő kezére utalnak. Ésaiás az alkotó Úrról beszél, „aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek" (Ésa 51:13). Jeremiás megerősíti,  hogy Isten „ereje alkotta a földet" (Jer 10:12). Malkiás is kijelenti, „egy Isten teremtett bennünket!" (Mal 2:10). Isten Szavába vetett hit által látjuk meg jelenlétét a teremtésben is. És ez messze meghaladja a tudományos módszer korlátait.

A tanulmányaim során tapasztalt sok küzdelem ellenére - vagy éppen pont e tanulmányozásnak köszönhetően - megértettem, hogy Isten mindenek Teremtője. Ebből a hitelvből aztán sok más hitelv is kirajzolódik, mint ahogy sok tanulság magáról az Alkotóról is.

Három útmutató

1. A teremtés visszatükrözi Isten jellemét. A teremtés bepillantást ad Isten szeretetébe, és dicsőségének kinyilatkoztatása. Isten szeretetből teremtett bennünket, annak ellenére, hogy tudta, megváltási tervre is szükség lesz. „A teremtésben Isten szeretete nyilvánult meg; azonban Isten a bűnös és megromlott nem megmentéséért hozott ajándéka önmaga is túláradó bizonyságot tesz isteni gyengédségének és együttérzésének végtelen mélységéről" (Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 5. k., 739. o.). Isten teremtő hatalma által életet kaptunk, hogy mások felé megéljük Isten szeretetét.

2. A teremtés megalapozza a szombat lényegét, és ezzel közvetve megerősíti Isten törvényének szentségét. „Az én szombatimat megszenteljétek, hogy legyenek jegyül én köztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek" (Ez 20:20). A szombat Isten felsőbbségére és uralmára emlékeztető ünnep. „Megtartásával a föld minden lakója hálásan elismeri, hogy Isten a Teremtője és a jogos Uralkodója" (Pátriárkák és próféták, 48. o.).

3. A teremtés adja meg önértékelésünk alapját, és ruház fel felelőséggel a testünk, mint Isten temploma iránt. Isten képére és hasonlatosságára teremtettünk; egyedülálló helyet foglalunk el a világmindenségben. Fontosak vagyunk Istennek, az Ő kezének művei - tisztelettel kell ezért viszonyulnunk saját magunkhoz és minduntalan teremtőnk hasonlatosságára igyekezni. Ellen G. White szerint Isten eredeti szándéka az volt az emberrel, hogy „teremtésének koronájaként az Ő gondolatait fejezze ki és dicsőségének kinyilatkoztatója legyen" (Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 8. k., 264. o.).

Réges-régen meghoztak egy döntést. Egy hatalmas király életet hozott létre. Teremtő erejét hirdeti a világosság a nappalnak, és ég a földnek beszéli nagyságát. A szivárvány sokszínűségét a vizekbe helyezte és jellemét a föld vásznára festette. Semmiből magasságos hegyeket alkotott. Parancsoló szavára gyapjas felhők születtek, delfinek szelték a tenger habjait, majmok népesítették be az erdők lombjait, az ember pedig az Istennel járt.

A bűn romboló hatása ellenére a törékeny liliom még mindig Istenről tesz bizonyságot. Mindenütt és mindennap felfedezhetjük - szeretete, hatalma és jelenléte ott van a teremtésében.

Büszke vagyok rá, hogy Istenem teremtő és mindenható tervező. Olyan Isten, aki kíváncsivá teremtette teremtményeit és szabadokká, hogy az igazságot kutassák. Hiszem, hogy egy csodás Istent szolgálok, aki „mindeneket széppé és csodássá alkotott."

Grace Young