A 2009. november 28-i szombat igazi
kihívásokat tartogatott az Adventista Vakmisszió számára. Erre a napra ugyanis
dr. Márkuj Erikától és a Gyöngyösi Adventista Gyülekezettől kaptunk meghívást,
hogy a délelőtti istentisztelet megtartása után a művelődési házban bemutassuk
a környékbeli gyerekek számára, milyen is egy vak ember élete.
A program
délután kettő órakor kezdődött, és közel nyolcvan vendég regisztrált. A zömmel
alsó tagozatos 30-35 kisgyermeket nem palástolt kíváncsisággal a szülők is
végigkísérték az egyes állomásokon.
A köszöntőnk
és bemutatkozásunk után a „Szeret az Isten" című éneket tanulhatták meg kicsik
és nagyok egyaránt, majd a kis csapatok el is foglalhatták a sorszámuknak
megfelelő állomáshelyet, s utána minden tízedik percben a következőhöz
szaladtak.
Az első
asztalnál egy könyvjelző készült, melyre egy pontíró tábla segítségével
felkerült a gyermek neve Braille írásban, ráragaszthatták a postai vakos
matricát, és még rojtot is fűzhettek bele.
A következő helyen bekötött szemmel ők maguk
is kipróbálhatták, milyen érzés vakon almát pucolni és szeletelni, máshol a
vakos dominóval játszhattak, s ezt követően megkísérelhették tapintás alapján
felismerni a különböző pénzérméket.
A gombfűzéses
ügyességi feladat után pedig immár nyitott szemmel rácsodálkozhattak mindarra a
sok segédeszközre, mely igencsak megkönnyíti a nem látó emberek életét, például
a beszélő órára és mobiltelefonra, a színfelismerő készülékre és természetesen
a Braille nyomtatású könyvekre.
A továbbiakban
a vakon - mind bottal, mind vakvezető kutyával - történő közlekedés rejtélyeit
ismerhették meg a gyerekek a gyakorlatban, majd pedig egyik részük egy vak
gitárművésztől tanult egy kedves éneket, míg a többiek kipróbálhatták a
csörgőlabda játékot - természetesen ismét bekötött szemmel, s utána helyet
cseréltek, hogy mindenki mindenhol sorra kerülhessen.
Nagyon nagy öröm számunkra, hogy az Úr ennyire
megáldotta igyekezetünket: a gyermekek lankadatlan lelkesedésében és a szülők,
nagyszülők vidám, érdeklődő, szűnni nem akaró kérdéseiben ismét megmutatta
számunkra, hogy fogyatékosságaink ellenére velünk is csodálatos terve van
hatalmas műve véghezvitelében.
2010. február 28-án
családok számára ismét sort kerítünk erre a bemutatóra, ezúttal budapesti
helyszínen.
Erdődy Szilágyi Éva
|