A Kecskeméti Gyülekezet márciusban lázasan készült a húsvéti ünnepekre. Persze nem tojásfestéssel vagy aranyesős dekorációval, hanem egy koncert szervezésével. A „Keresztény Művészeti Estek" első alkalmaként meghívtuk a pesti fiatalokból álló Acapella kórust, hogy az ünnep alkalmából énekeljenek a helyieknek. A gyülekezet tagjai egy alkalmi szavalókórust alapítottak, és órákat próbáltak, hogy az énekszámok között, verses formában elmondhassák a nagyhét eseményeit, míg a többiek, kicsik és nagyok egyaránt, bejárták az egész városrészt, hogy meghívót és könyvet osztogassanak.  

Április 3-án végre eljött a nagy nap. Bár délelőtt szürke volt az ég, reméltük, hogy ez nem veszi el az emberek kedvét attól, hogy eljöjjenek. Aztán - vagy a próbán felcsendülő dallamok vagy a szél, vagy talán mindkettő miatt - a komor felhők elúsztak a kápolna felől, és lassan az ég is kiderült. Így mosolyogva vártuk, hogy az óra 5-öt üssön, és izgatottan figyeltük, vajon kik jönnek el.

A kezdéskor sajnos nem volt mindegyik szék foglalt, de a jelenlévők arcán kedves érdeklődés látszott. Amíg Pászti András, a városrész képviselője röviden megnyitotta a koncertet, lehetőségünk volt jobban szétnézni a sorok között. Örömmel láttuk, hogy az ismerős arcok mellett több ismeretlen is volt - és ez doppingként hatott ránk.

A koncert, mint vártuk, nagyon jól sikerült. Az énekek nagyszerűen hangzottak, a versek pedig mindenkit meghatottak. Végül, hogy a történet igazán kerek legyen, Kormos Tivadar szólt pár szót az Igéből, majd távozáskor a vendégek egy passiótörténetről szóló ajándékkönyvet is hazavihettek. Természetesen a szereplők is megkapták jól megérdemelt jutalmukat: a kisteremben roskadozó asztal várta őket tele kaláccsal, gyümölccsel és a forró teával.

Úgy gondolom, ez az alkalom, mind a szereplőknek, mind a vendégeknek a legszebb húsvéti ajándék volt idén. Hiszen ennek az ünnepnek nem a piros tojásról és a fehér nyusziról kell szólnia. A húsvét az élet ünnepe, az örök életé, amit Jézustól kaptunk, és ilyenkor is, mint mindig, Őt kell szép ruhában, csinosan, tárt kapukkal várni, nem a locsolókat.

Németh Noémi