A Hetednapi Adventista Egyház Szegedi Gyülekezetének krónikája

A Szabad Egyház című református lap 1891. július 16-i száma statisztikát közölt az adventisták amerikai viszonyairól. Ez több református hívőt fellelkesített, és mikor az első adventisták Kiszomborból eljutottak Szegedre, többen csatlakoztak hozzájuk.
Az I. világháború azonban valamennyi kisegyház fejlődését akadályozta.
Erősödésük 1920 után következett be.

Adventisták már az 1920-as években éltek a városban. 1920-ban például Michnay László tevékenykedett „könyv-evangélistaként" Szegeden és a közeli városokban.

Az első Szegedi Gyülekezet 1931-ben alakult Tőzsér Pálné Brüsszeli krt. 15 sz. alatti lakásán.

Ő és hittestvére, Kenderesi Józsefné (később, mint Bartucz Antalné) voltak az első adventhívők Kiskundorozsmán ill. Szegeden.

A könyvevangélisták munkája az 1930-as években is a misszió motorja volt.
Munkálkodásuk nyomán a közösség kinőtte a családi otthon adta gyülekezési helyet.
Az első imaházba, amely a Csongrádi sugárúton volt, már 60-an jártak.
Ezen a helyen egészen 1950-ig élt és szolgált a gyülekezet.

1948-ban vásárolták meg a Batthyány u. 25 sz. alatti épületet, mely az államosításig, mint a Déli Terület központja is funkcionált. 1949-ben id. Zarka Dénes és Hankó Mária munkálkodása révén 27 lélek kötött szövetséget az Úrral.

A legnagyobb létszámát ezekben az években érte el a gyülekezet. 130 tagja volt két helyszínen. Zarka Dénes volt a területi elnök, Koroknai József a titkár, Négyesi József a felszentelt lelkész, Agárdi István a segédlelkész.
Agárdi testvér lelkészi felszentelését is itt ünnepelhette a gyülekezet 1953-ban.

A két belvárosi közösség mellett Kiskundorozsmán, Algyőn (1948) és Tápén is voltak megszervezett gyülekezetek.

1952-től megállt a növekedés: 1950-ben a Csongrádi sugárúti gyülekezet szűnt meg, majd 1956-ban a Tápéi Gyülekezet olvadt be a Batthyány utcai közösségbe.

1956-58-ig Erdélyi László volt a gyülekezet lelkésze. Itt született legkisebb gyermekük. Itt szentelték lelkésszé 1955-ben. Az 56-os forradalom alatt mozgalmassá vált a gyülekezet környéke, de a közösség ekkor is jól vizsgázott.

1980-ban csatolták a Szegedi Gyülekezethez az Algyői Gyülekezetet, ami akkor 32 éves múltra tekinthetett vissza. Ennek ellenére a Petőfi Sándor sugárút 36. sz. alatti gyülekezet taglétszáma 1981-ben alig haladta meg az 50 tagot.

A fordulat a rendszerváltáskor következett be. 1992-ben Malcolm Potts, ausztrál evangelizátor munkálkodása révén újraéledt a gyülekezet. Fazekas Károly és Csalami László lelkészek szolgálata alatt 77 főre nőtt a közösség létszáma.

1994-ben államosították a Petőfi Sándor sugárúti épületegyüttest, 16 családot költöztettek oda. Nehéz helyzetbe kerültünk. Ezekben az években nemcsak imaházként funkcionált az épület, hanem itt volt a Tiszavidéki Egyházterület központja is.

Az állami kártalanítási ügyben Isten felhasznált két nem adventista embert az imaházunk ügyében. Az egyik egy állami tisztviselő volt, aki azt javasolta, hogy pénzes kártalanítást kérjünk.
A másik a város főépítésze volt, aki a nazarénusok új imaházának tervezésében vett részt. Az ő javaslata alapján került megvételre a jelenlegi objektum, mely korábban a Krisztusban Hívő Nazarénus Gyülekezet ingatlana volt.

Szilvási József egyházunk Hírlevelének 1996. október 31-i számában a következőt írta:

„Ezeket a tapasztalatokat szeretnénk megosztani a volt szocialista országok állami és egyházi képviselőivel annak érdekében, hogy bátorítást merítsenek a fogság utáni újjáépítés anyagi alapjainak megteremtésében.
A szegedi imaház úgy vonul be az adventi mű történelmébe, mint annak bizonysága, hogy azok az ősi bibliai elvek, melyek Izrael történetében érvényesek voltak, ma is érvényesek Isten népe életében."

Kétéves felújítási munkálatok után került felszentelésre az épület 1996. szeptember 21-én. A 25 millió forintba került beruházás révén egy 150 férőhelyes, korszerű imaház várta és várja ma is a testvéreket. Mindemellett egy gondnoki és egy szolgálati lakás is rendelkezésére áll a helyi közösségnek. A munkálatok idején Pócsi László és Szilasi Zoltán voltak a lelkészek.

Nemcsak új imaházzal gazdagodott a gyülekezet, hanem sok újabb missziós lehetőséggel is. Elindult a börtönmisszió, a Sándorfalvi Misszió és egy új gyülekezetalapítási mozgalom.

Sok imádság és sok adakozás eredményeként 2009. november 9-én megvásároltuk Sándorfalván az Iskola u. 44. szám alatti épület. Néhány hét alatt felújításra került és a testvérek örömére, Isten dicsőségére egy új korszak kezdődött el a sándorfalvi testvérek életében. Most először van különálló imaháza egy 80 éve ott szolgáló közösségnek. 21 fővel megalakul Csongrád megye 8. gyülekezete Sándorfalván.

1999-ben 93 tagja volt a gyülekezetnek, 2011-ben újra elérte a 130 főt.
2012-ben a sándorfalviakkal együtt 140 fő a közösség létszáma.

2010 őszén Lowell Hargreaves evangelizációs sorozata után Szegedről 8-an keresztelkedtek meg.
Isten nemcsak lelkészek felszentelésével gazdagította az Úr népének ügyét, hanem a helyi gyülekezet vezetését presbiterek által is erősítette (dr. Gáspár Róbert, dr. Heipl Tibor, Czombos Csaba, Pilán Viktor).

Tisztelettel emlékezünk a gyülekezet lelkipásztoraira:

Szabó József, Kiss János, Albrecht József, Bajor László, Katona Sándor, Veszelovszki Gyula, id. Zarka Dénes, Koroknai József, Négyesi János, Agárdi István (1950-1954) Pintér Vencel, Zarka Dénes, Szabó Ödön, Erdélyi László (1956-1958), Oláh István, Fazekas Károly, Csalami László (1991- ), Szilvási András, Pócsi László, Szilasi Zoltán (1995-1999), Zámbó Zoltán (1999-2005), Mihalec Gábor (2002-2010)

Ma minden lehetőség megvan arra, hogy Isten nagy dolgokat tegyen a benne bízókért.
Legyetek hűek az elődök örökségéhez!
Legyetek bátrak és erősek!

„...növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen" (2Pt 3:18).

Szeged, 2012. május 5.

Kovács László