A Pécsi Gyülekezet 85 éves évfordulója és imaházszentelése

2012. május 12-én a Pécsi Gyülekezet imaházának felszentelésére került sor. A program ugyan tíz órakor kezdődött, de a vendégek már jóval korábban, a szolgálatok főpróbái alatt gyülekezni kezdtek az imateremben, így tíz óra előtt pár perccel már több mint kétszázan vártuk az ünnepélyes istentisztelet kezdetét. Míg a gyülekezet jelenlegi és az építkezés alatt a gyülekezetben szolgáló lelkészek, Csizmadia Róbert és Körmöczi Miklós elfoglalták helyüket a szószéken, a pécsi és Pécs környéki gyülekezetek tagjaiból álló kórus köszöntötte a gyülekezetet, és Habakuk próféta szavaival alapozta meg a bensőséges hangulatot: „...az Úr az ő szent templomában, hallgasson előtte az egész föld!" (Hab 2:20).

Először a Pécsi Gyülekezet 85 hosszú és eseménydús évéről számolt be Simon Csaba, aki maga is a gyülekezetben töltötte segédlelkészi éveit. Ezután Körmöczi Miklós avatta be a jelenlévő népes gyülekezetet az épület építkezésének viszontagságos, nehéz, de mindent egybe vetve Istentől gazdagon megáldott közel tíz esztendejébe.

A fiatalok is kivették a részüket a szolgálatból és - egy, a gyülekezetben eddig ismeretlen módon - egy rövid pantomim-előadás keretében mutatták be, hogy mi magunktól nem tudunk egymásnak segíteni, csak Jézus adhat erőt, hogy egymást felemelhessük a porból. Ezután köszönetet mondtak azoknak az egyházaknak és magánszemélyeknek, akik az építkezésben, illetve az építkezés alatt a gyülekezetnek segítettek, gyülekezési hellyel, anyagiakkal vagy éppen a szakértelmükkel. A délelőtti istentisztelet igei táplálékát Ócsai Tamás adta át a jelenlévőknek, és 1Pt 2:4-5 verseire alapozva beszélt a belőlünk, mint közösségből álló lelki házról, az együttes munkáról és annak jelentőségéről. A délelőtti istentisztelet zárásaként a jelenlévő gyülekezet egy szívvel tett fogadalmat, hogy a gyülekezet épületét és saját életüket Isten szolgálatába helyezik, a szegényeket, rászorulókat segítik, az evangéliumot hirdetik és a megfáradtaknak nyugalmat kínálnak rajtuk keresztül.

A lelki táplálék után testi táplálékról is gondoskodtak a pécsi testvérek, melyet jó beszélgetések és az egymással való ismerkedés közben, ünnepélyes hangulatban fogyasztottak el a vendégek. A délutáni istentiszteletet Ősz-Farkas Ernő tartotta, melynek végén és az ünnepély zárásaként minden jelenlévő emléklapot kapott, hogy a pécsi gyülekezet avatása ne merülhessen a feledés homályába és a hétköznapok szürkeségébe. Ez a kis ajándék emlékeztetőül szolgálhat a jelenlévőknek, hogy a testvéreinkkel és Istennel közös munka mindig eredményes és áldott. Mindezt összevetve biztosan kijelenthetjük, hogy mindenki számára áldásosan telt ez a különleges szombat.

Ömböli Hajnalka és Ömböli Krisztián