Ezekben a bibliaversekben Pál Isten népének dicsőséges jövőjéről beszél.
Elismeri, hogy bár itt a Földön szenvedés vár ránk, mégis van reménységünk.
Számos szóképet felhasznál arra, hogy reménységünk mibenlétét taglalja.
1. Sátor: Az 1. versben a sátor képe rövid, földi életünket
jelképezi. Az Istentől való „épület" pedig azt hivatott szemléltetni, hogy
miként élünk majd az örökkévalóságban. Mivel most olyan testben, „sátorban"
élünk, amely ki van téve különféle betegségeknek és a halálnak, ezért
vágyakozva tekintünk arra az időre, amikor majd mennyei otthonunkban élhetünk.
Ennél a
pontnál a kép megváltozik: hajlékról ruházatra.
2. Felöltözötten/Mezítelenül: Pál úgy folytatja, hogy földi
létünket a ruházat viseléséhez hasonlítja. Kétfajta lehetőséget említ:
felöltözöttnek vagy mezítelennek lenni, azaz a felöltözöttség állapota előtt
megtapasztalni a mezítelenséget. A keresztények Jézus visszatérésekor változnak
át, és nem a halálukkor (1Kor 15:52).
A mezítelenség
egy szimbólum, ami a halált jelképezi. Azok, akik meghalnak, bibliai értelemben
mezítelenek, mivel minden tulajdonuktól megfosztatnak, még a létezésüktől is
(Jób 1:21). 1Kor 15-ben Pál a mezítelenséget a feltámadással kapcsolatban
használja: „...Amit vetsz, nem kel
életre, míg előbb el nem rothad, és amit elvetsz, azzal nem a leendő testet
veted el, hanem csak a magot, talán búzáét vagy valami másét. De Isten olyan
testet ad annak, amilyet elhatározott, mégpedig minden egyes magnak a neki
megfelelő testet" (36-38. versek - új prot. ford.). A sátorhoz hasonlóan, a
puszta mag lesz az, amelyik szétbomlik. A mezítelenség egyenlő a halállal.
3. Testünkben lakozunk: Pál itt az otthon képét használja. A
testünkben való lakozás természetes állapotunkat, azaz földi életünket
jelképezi. Azonban Pál szerint ez a természetes állapot azt jelenti, hogy „távol vagyunk az Úrtól" (2Kor 5:6).
Isten és népe egymástól elkülönülve, a lét más-más dimenziójában él: a mennyben
és a Földön. A távolság mégsem korlátlan. Amíg a Földön élünk, addig „hitben járunk, nem látásban" (7. vers).
Az Úrhoz való elköltözés (8. vers) pedig azt jelenti, hogy személyesen
élvezhetjük az Ő jelenlétét a mennyben, amire a feltámadás után kerül majd sor
(1Thess 4:16-17).
4. Akár itt lakunk/akár elköltözünk: Pál hangsúlyozza azt a vágyát,
miszerint szeretne a testétől (földi hajlékától) távol lenni ahhoz, hogy az
Úrral lehessen. Nem a saját halálát kívánja, hiszen a halál gondolatát előzőleg
már elvetette. Csupán azt ismétli, amit 2Kor 5:2-ben mondott: szeretne egyik
létből a másikba kerülni anélkül, hogy a halált meg kellene ízlelnie. Még azt
is megmagyarázza, hogy a földi életünk alapján fognak minket megítélni („a szerint, amiket e testben cselekedett"
- 10. v.).
Pál a
következőkkel fejezi be ezt a szakaszt: „Azért
igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki [az Úrnak] kedvesek
legyünk". A keresztény embernek nemcsak a mostani, de az elkövetkezendő
életében is arra kell törekednie, hogy az Úr kedvében járjon. A test nélküli
lélekre itt nincs utalás, bár sokan, akik azt hiszik, hogy a haláluk után a
keresztények a mennybe kerülnek, belemagyarázzák ezt a nézetet a szövegbe.
A következő táblázat bemutatja
azokat az állomásokat, amelyeken Jézus visszatéréséig keresztülmehetünk:
|
1. Sátor
|
4. Testben lakozunk
|
2. Felöltözötten
|
5. Távol vagyunk az Úrtól
|
3. Hitben járunk
|
6. Kedvesnek lenni az Úr
előtt
|
|
1. Sátor szétbontva
|
|
2. Mezítelenül
|
|
|
1. Örökkévaló ház
|
4. Együtt vagyunk az
Úrral
|
2. Felöltözötten
|
5. Távol a testtől (földi
létünk)
|
3. Látásban járunk
|
6. Kedvesnek lenni az Úr
előtt
|
Angel Manuel Rodriguez
|