Gondolatok a keresztség jelentéséről
Meg kell keresztelkednem ahhoz,
hogy üdvözüljek? Keresztség nélkül lehetek keresztény? A gyermekkeresztségnek
van lelki értéke? Megkeresztelkedhetek úgy, hogy nem csatlakozom egyik
egyházhoz sem?
Ilyen és ezekhez hasonló kérdéseket tesznek fel azok, akik először
foglalkoznak a kereszténység gondolatával, illetve ezek a kérdések érdeklik
azokat, a már keresztény tagokat is, akik saját keresztségükre
visszatekintenek, és akik a hit közösségében növekedő emberek vezetésében részt
vállalnak.
Vizsgálódásunkat
kezdjük a keresztség eredeténél és jelentésénél.
A
keresztséggel először az Újszövetségben találkozunk, amikor Jézus megjelenik a
Jordán mellett, hogy Keresztelő János közreműködésével alávesse magát a szent
szertartásnak (lásd Mt 3:13-17; Mk 1:9-11; Lk 3:21-22). János, aki megértette,
hogy a keresztség a bűnbánat jele (lásd Mt 3:7-10), megdöbbent azon, hogy Jézus
kész alávetni magát ennek. „Nékem kell
általad megkeresztelkednem, - mondta János - és te jössz én hozzám?" (14.
vers). „Engedj most, - felelte Jézus -
mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk" (15. vers).
Keresztelő
János zsidóknak szóló keresztségi felhívása radikális következtetéssel jár,
mivel arra szólítja fel a zsidókat, hogy egy olyan dolognak adják át magukat,
amely eddig mindig a pogány prozeliták számára volt elsődleges követelmény.
János valójában azt mondta, hogy a zsidóknak is szükségük van a megtisztulásra.
És Jézus vajon
miért veti alá magát János keresztelésének? Miért vesz részt Isten bűntelen Fia
a bűnbánat keresztségében? Jézus Jánosnak adott válasza nagyon lényeges:
„Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk."
Jézus
keresztsége nyilvános szolgálatának kezdete. Keresztelő Jánosnak adott válasza
pedig azt jelzi, hogy tudatosan megkezdte munkáját mint nagy főpapunk, mint az
a személy, aki engesztelő áldozatként felajánlja majd magát a mi bűneinkért
(Zsid 8:1-3; 9:11-14; 23-28). Ily módon, amikor Jézus János által
megkeresztelkedett, a mi helyünkbe lépve cselekedett: felajánlotta bűneink
tökéletes megbánását, és példát hagyott arra, hogy hogyan kell betöltenünk
minden igazságot.
Nézzük meg
most, hogy Jézus közvetlen követői hogyan értették meg példáját.
A korai egyház
Az újszövetségi hívők úgy
tekintettek a keresztségre, mint a közösségbe vezető bejáratra. Pünkösdkor
például, amikor a sokaság megkérdezte, hogy mit kell tenniük ahhoz, hogy
üdvözüljenek, Péter válasza a következő volt: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak
nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szentlélek ajándékát" (ApCsel
2:38). Aztán így folytatódik a történet: „Akik
azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék
azon a napon mintegy háromezer lélek" (41. vers). Ily módon a Jézus
feltámadását követő 50 napon belül nagy számban csatlakoztak újonnan megtért
személyek a hívők közösségéhez, mégpedig a keresztség szertartása által.
Keresztelő
János keresztségéhez hasonlóan a keresztény keresztség is a bűnbánat
keresztsége (38. vers) volt, amely kifejezte az egyén életében bekövetkezett
drámai változást. A múlt bűnei megbocsátattak, és az új keresztény a Mestert
követve új életet kezdett. János keresztségétől eltérően azonban, a keresztény
keresztséggel együtt járt a Lélek fenséges erejének ajándéka is (ApCsel
19:2-5).
Az
újszövetségi írók között Pál a legpontosabb a keresztség jelentését illetően.
Azt mondja, hogy a keresztség által részt veszünk Jézus halálában és
feltámadásában: „Avagy nem tudjátok-é,
hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk
meg? Eltemettettünk azért ővele együtt a keresztség által a halálba: hogy
miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen
mi is új életben járjunk" (Róm 6:3-4). Így Pál számára a keresztség azt
fejezi ki, hogy meghaltunk régi bűnös életünknek, és Krisztussal együtt
elindultunk egy új életben.
Gyakorlati kérdések
Talán elékezett az ideje annak,
hogy megnézzünk azokat a bizonyos, keresztséggel kapcsolatos gyakorlati
kérdéseket, amelyek időről időre felvetődnek:
1. Meg kell keresztelkednem ahhoz, hogy
üdvözüljek?
A válasz erre
a kérdésre egyértelműen nem. Az egyik férfi, akit Jézussal együtt feszítettek
keresztre, hívővé lett, míg ott függött a kereszten (Lk 23:39-43). És habár nem
volt lehetősége arra, hogy megkeresztelkedjen, Jézus biztosította őt az örök
életről: „Velem leszel a paradicsomban"
(43. vers).
Világos, hogy
van néhány ritka alkalom, amikor a keresztség nem végrehajtható, és ezért
ilyenkor nem is követelmény. Ezek az alkalmak jelentik azonban a kivételt az
általános szabálytól. Azok, akik komolyak Jézus iránti elkötelezettségükben,
megkeresztelkednek, mihelyt lehetőségük nyílik rá.
2. Megkeresztelkedhetek-e úgy, hogy nem
csatlakozom egyik egyházhoz sem? A keresztség egyéni döntés eredménye. Így
természetes, ha valaki azt kérdezi, hogy egy egyéni döntést miért kell
szükségszerűen összekapcsolni egy egyházhoz való csatlakozással. Miért nem
lehet valakit keresztényként megkeresztelni, és nem zaklatni azzal, hogy egy
konkrét egyház tagja legyen?
Igaz ugyan,
hogy a keresztség egyéni választáson alapul, a keresztény ember azonban
Krisztus testébe, az egyházba keresztelkedik meg. Ez azt jelenti, hogy egy
újonnan kereszténnyé váló ember valójában egy hitközösséghez csatlakozik.
Sohasem leszünk keresztények, ha elkülönülünk másoktól. A keresztség belépés
egy lelki közösségbe.
3. Meghintés vagy alámerítés?
Elengedhetetlen az alámerítés? A meghintés nem működne? Választ találunk erre a
kérdésre, ha megnézzük Jézus és az apostolok gyakorlatát és a keresztség Pál
által használt képét.
János a Jordán
folyóban keresztelt, mert elegendő vízre volt szüksége ahhoz, hogy alámerítse
azokat, akik hozzá mentek (lásd Jn 3:23). Pont úgy, ahogyan a zsidók tették
rituális fürdéskor, Jézus az alámerítéses keresztséget választotta, hogy ily
módon példát adjon nekünk. A korai keresztények szintén teljes alámerítés által
keresztelkedtek meg, miként az Filep és az etióp komornyik esetében is látható.
Mindketten bementek a vízbe, ami az alámerítés gyakorlatát feltételezi (ApCsel
8:38-39). Továbbá Pálnak a keresztség temetésként való ábrázolása (Róm 6:3-11)
akkor kap a leginkább értelmet, ha a teljes alámerítés gyakorlatát
feltételezzük.
A keresztség a
keresztény egyház központi szertartása, amelyben az egyén egy életre szólóan
elkötelezi magát a Megváltó mellett. Mint bűnbánó bűnösök megyünk Őhozzá,
elfogadva Isten megbocsátását. Azután a keresztség által részt veszünk Jézus
halálában, és örömteli szívvel várjuk azt a napot, amikor részesülhetünk majd
az Ő feltámadásában is.
A
kereszténység nagy kihívása, hogy saját életünkben is valósággá tegyük azt, ami
már igazzá lett: meghaltunk a bűnnek és Istennek élünk a mi Urunk Jézus
Krisztus által!
Robert McIver
|