2010. április 17-én a soknyelvű
Biblia Csepelre érkezett. Szükség volt rá. „Mert
az istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat
a szívnek és a léleknek, az ízeknek és velőknek megoszlásáig, és megítéli a
gondolatokat és a szívnek indulatait"; mivel „a teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a
megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten
embere, minden jó cselekedetre felkészített"; és mivel „...nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével"
(Zsid 4:12; 2Tim 3:16-17;
Lk 4:4).
A Csepeli Gyülekezet
is élt Isten Igéjével. Jó volt ebben a bizonytalan világban egy biztos lelki
alapra építeni, amely Isten Igéje, és amely az újszövetségi gondolatok után a
Jób-i gondolatokból fogalmazta meg az embernek szóló ajánlást: „...Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és
az értelem: a gonosztól való eltávozás" (Jób 28:28).
Mivel Isten Igéje
élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és feltárja a szívünk minden
indulatát, nemcsak feltárja ezeket, hanem meg is gyógyítja őket. Ez volt az
igehirdetés üzenete, amelyet a gyülekezet lelkésze tárt a gyülekezet elé. A Biblia
jelenléte, amely körbejárja a világot, és így a DET gyülekezeteit is, igazi
népünnepély volt, amelyre a gyülekezet szolgálatokkal készült és vendégeket
hívott, akik szép számmal el is jöttek. „Nem gondoltam, hogy ilyen szép lesz! -
mondta egy fiatal testvérnő. - Ha tudtam volna, még több vendéget hívok." Senki
sem gondolta volna, hogy ilyen szép lesz, de Isten Igéje volt közöttünk.
Maradjon mindig közöttünk! Ámen.
Simon István
|