Az Adventista Vakmisszió május 29-én Egerbe látogatott. Meleg szeretettel vártuk testvéreinket - már hetekkel érkezésük előtt plakátokat, meghívókat vittünk a város minden általános iskolájába és a kulturális intézményekbe. A helyi rádió, TV és újság is hirdette a missziós alkalmat, amelyre sok érdeklődőt vártunk.

Délelőtt a gyülekezetben Erdődy Viktor testvérünk igehirdetéséből nyertünk sok bátorítást, amely által Isten arra tanított, hogyan nyerhetjük el az Ő áldásait életünkben. Lk 5:1-11 versei alapján az Úr Igéje rámutatott, milyen fontos Őt hallgatni és engedelmeskedni Szavának.

A Forrás Gyermek Szabadidő Központban méltó helyet kaptunk a délutáni „Hogyan közeledjünk egymáshoz?" c. programhoz.

Már esett, amikor a gyülekezet épületéből elindultunk autókkal, s a sor végén érkező testvérek a heves zivatartól 10-15 percig ki sem tudtak szállni, hogy bejöjjenek a szabadidő központba. Úgy zuhogott, hogy eddigi életemben nem emlékszem ilyen esőre. Hosszan is tartott, úgyhogy aki készült jönni, őket is eltántoríthatta a rendkívüli időjárás.

Mindössze 4-5, a városból érkezett vendégünk volt. A legelszántabbak közül egy általános iskolás kislány, Noémi - akit a felhőszakadás sem tudott otthon tartani - a nagymamáját is meggyőzte, hogy kísérje el.

Csalódtunk, hogy kevesen jöttek? Egyáltalán nem! Bár szerettük volna, ha még többen részesülnek a közösség örömteli tapasztalatából, hálásak vagyunk Istennek azokért, akik ott voltak és megláthatták, hogy a mi Teremtőnknek egyformán kedves minden teremtménye. Köszönjük az Úrnak testvéreink áldozatos szolgálatát, akik Bulányi Marika és Erdődyné Évike összefogásával fáradságot nem kímélve eljöttek hozzánk Budapestről, hogy bemutassák a vak emberek mindennapjait és az őket segítő eszközöket. Gyermekeink is megtanulhatták, hogyan tudnak segíteni a nem látó embertársainknak.

Köszönjük testvéreink szolgálatát, amiből mi is erőt, buzgalmat meríthettünk!

Brucknerné K. Tünde