Április 25-én immár IV.
alkalommal rendezte meg Pásztó városa a múltidéző Zsigmond napot. Ilyenkor a
város apraja-nagyja megjelenik az óváros főterén, és különböző programok által
teszik színesebbé az emlékezést. Arra gondoltam, miért ne lehetne a
Szigetfesztiválon lévő „Lelki betérő" sátrunk mintájára egy kis sátrat
felállítani, és általa képviseltetni magunkat ezen a rendezvényen? Ez egy új
missziós kihívást jelentett gyülekezetünk életében.
Jó
kapcsolatunk van a helyi Művelődési Ház vezetőjével, a rendezvény
főszervezőjével, és amikor említettük, a tervünket, ő lehetőséget
biztosított
számunkra, hogy részt vegyünk a programon. Mivel ez a nap
tulajdonképpen
egy középkort idéző alkalom, megpróbáltuk a programjainkat is ehhez
igazítani.
Sátrunk a „BÉKE VÁR"-a volt.
Csináltunk ún.
„várfal graffitit", amire ki-ki ráírhatta, hogy mit szeretne üzenni a
jövő
nemzedékének. Lehetett virágot készíteni papírból, hurkapálcából. A
szirmaira
ráírhatták, miért hálásak az életben, amiket aztán elültethettek a
„várkertben".
Nagy sikert aratott a régi időt és a modern kort ötvöző Chat-fal, amit
stílszerűen „E-chat"-falnak neveztünk el. Itt a fából készült számítógép
monitorra lehetett írni és üzengetni az asztal másik oldalán
elhelyezkedő
személy számára. Egy középkori lovag képében fényképeszkedésre is volt
lehetőség, de aki akart, az spontán rajzolhatott és színezhetett bármit.
Mindezek
mellett kihelyeztük egy asztalra egyházunk kiadványait, amin keresztül
jó pár
könyv és cd gazdára talált. Sokat gondolkoztunk, hogy az igei
gondolatokat
hogyan szőhetnénk bele a tevékenységünkbe és tárhatnánk az emberek elé.
Ekkor
jött az ötlet, hogy „különleges üzenetként" juttatjuk el az emberekhez.
Apró,
színes cédulákra különböző bátorító igeverseket nyomtattunk, amiket
feltekertünk és cérnával átkötöttünk. Egy kis kosárkába tettük őket,
amit a
sátorra akasztottunk. Fölé írtuk, hogy „üzenet a múltból...". Később a
hatékonyság érdekében kezünkbe vettük a kosárkákat, és bátorítottunk az
embereket, hogy húzzanak a tekercsekből. Rengeteg embert megszólítottunk
ezáltal (pontosan 270 db „igetekercset" osztottunk szét): férfiakat,
nőket,
időseket és fiatalokat, jómódúakat és szegényeket, még szolgálatot
teljesítő
rendőröket is. Fantasztikus volt látni, hogy az Ige önmagában mekkora
hatással tud lenni az emberekre, és milyen mély érzelmeket vált ki
belőlük!
Egy
fiatal lányt éppen szerelmi csalódás ért, és nagyon örült a bátorító
idézetnek. Volt egy idős néni, aki gyászolta közeli hozzátartozóját, és
szó ugyan nem jött ki a száján, de az arcán lecsorduló könny láttán
rögtön
tudtuk, hogy az üzenet célba ért. Az egyik rendőr a következő
megjegyzést tette
a társának: „Hát igen, ez teljesen igaz!". Egy kétgyermekes anyuka ezt
mondta,
miután elolvasta a bibliaverset: „Ez volt a legjobb, legcsodálatosabb
üzenet,
amit kaptam - majd hozzá tette -, de nem csak a mai napon, hanem egész
életemben!" Emellett számtalanszor hangzott el az emberek részéről
köszönetnyilvánítás a kapott „üzenetért".
Hálásak
vagyunk Istennek ezért a napért, amelyen megtapasztalhattuk, hogy ha
elmegyünk
az emberekhez, és próbálunk adni valamit nekik, akkor az Isten áldásából
bőven
jut a mi számunkra is!
Szűcs Csabi
|