Egy mindenestől 24 napos
cserkésztábor eseményeit hogy is lehetne röviden elbeszélni! Hiszen minden
napunk változatos élményekben volt gazdag. Inkább kiválasztok egy napot -
történéseit tekintve talán a legátlagosabbat -, és azt mesélem el.
Az éjjeli
őrség által biztosított nyugalom 6.00-kor ért véget a víz hordásáért
felelős
Yoda őrsnek. 7.00-kor kis kórusunk gitáros énekekkel kezdte kiűzni az
álmot
szemeinkből, majd a reggeli torna során egy különleges labdajátékkal
mindannyian teljesen felfrissültünk és felvidultunk.
A reggeli
zászlófelvonás egy külön történet. Cserkészindulónk elharsogása után
közös ima
következett, majd a napos tiszt a nap pontos menetét ismertette a
táborozókkal.
A reggeli hírekben felolvasásra került az előző nap naplósított és kellő
fantáziával diszkréten színezett változata, végül pedig a napot érintő
aktualitásokat beszéltük meg pár percben. Idevonatkozó napirendi pont
volt
Pontmaci is, aki az ÁNTSZ- és egyéb munka- és egészségvédelmi
előírásokat volt
hivatott ellenőrizni, illetve a legrendesebb őrsöket müzlikkel
jutalmazni. Aznap
a Róka őrs volt a díjazott.
A müzlis,
tejes, gyümölcsleves reggelit közös énekes-imával, és kitörő „jó
étvágyat"
üdvrivalgással kezdtük, a magunk építette napfénytetős ebédlőben.
Egészen délig
minden táborozó elvégezhette a napi szolgálatát a konyhán, a
higicentrumban és
más területeken, mikor éppen nem volt időpontra kiírt meccsük. Merthogy a
Scout
Cup aznap is folytatódott, méghozzá 5 embert próbáló sportágban. Nekem
és kis
csapatomnak, a Skywalker-eknek, egy szarvas vadász - erdei terepjáték -
volt
kiírva a Seholok ellen, illetve egy méta a Bagirák ellen. Míg az előbbi
játékban nyertünk, addig a métában tisztességes küzdelemben vesztettünk
29-30-ra. A meccsek közti szünetekben persze jókat beszélgettünk,
szurkoltunk,
vagy kisebb körökben játszottunk.
12.00-kor
Makkos Norbert tartott érdekfeszítő áhítatot, amit egy kiadós közös ének
kezdett és zárt, a 114 éneket számláló és csapatunk tagjai által
illusztrált
énekfüzeteink segítségével. Az áhítat során megtudtuk, hogy a szeretet
legnagyobb ellensége az önzés.
Ebédre
kecskeméti barackleves és falafel csigázta fel a kedélyeket. Az étkezést
természetesen újra csak énekkel, imával és „Jó étvágyat!" kiáltással
kezdtük.
Félórás
szieszta után (melyet számos táborlakó imaórával, Norbival, vagy egyéb
kisebb
körökben, csendes beszélgetésben töltött) folytatódott a Scout Cup, ahol
csapatomnak ezúttal a T2 (Tengeri Tehenek) voltak a kihívói
számháború témakörben.
És mert minden
napra jutottak vendégek, turisták és egyéb látogatók is, így aznap az
ÁNTSZ
látogatott meg bennünket. Megelégedve távoztak.
17.30-kor
mindenki fürödni tért. A napon majdnem hűvösig felmelegedő víz kellemes
dallamokat csalt ki némelyekből. Amíg a fiúk fürdősátrában a Muzsika
hangjából jól
ismert „Edelweiß", ill. „A börtön ablakába..." dalok voltak a
legközkedveltebbek,
addig a lányok mindezt más és szebben előadott énekekkel próbálták
kontrollálni. Eredménytelenül.
Fürdés után
újra Norbi szólt hozzánk. Ezúttal a mennyei könyvekről volt szó. Az
ismételten
énekekkel és imával kezdődő és záruló áhítatot a fiatalok részéről
meglepően
sok kérdés követte.
Közben D.
Attila, nagykanizsai nyugalmazott tévés is csatlakozott hozzánk, akivel
befejeztük azoknak a jeleneteknek a felvételét, melyekből a Magyar Unió
Ifjúsági Osztálya és a DET által kiírt rövidfilm pályázatra szeretnénk
benevezni.
20.30-kor,
zászlólevonáskor, a Himnuszt énekeltük el, imádkoztunk, majd néhány napi
aktualitás megbeszélése után csendben elindultunk a tábortűzhöz.
A
cserkésztábortűz egy rendkívül kreatív és színes dolog. Gondosan
megtervezett
mozgatós játékokkal, jelenetekkel és énekekkel összekötött színművek
sora, mely
színműveket a reggeli zászlófelvonásnál kapott témák alapján az őrsök
dolgozzák
ki és adják elő - mindegyik őrs egyet. Ez a nap fénypontja. Leírhatatlan
és
felvehetetlen. A közösség belső élményeitől hangos, külső szemlélő
számára
gyakran érthetetlen és titokzatos. A mai tábortűz a szeretet, a törvény
és a
kegyelem kapcsolatáról szólt. A Fa-Törzs (a tábort vezető őrs) színműve
volt az
utolsó. Egy megtörtént eseményt játszottunk el - mikor egy törzsfőnök
irgalomból magára vállalta az anyjára saját maga által kirótt büntetést.
A
jelenetet a sok nevetés után döbbent csend követte. Miután a félholtra
vert
törzsfőnököt és bűnbánattól zokogó anyját a katonák levitték a színről,
Norbi
magyarázta el a fiataloknak, hogy mi is történt pontosan, és hogy mit is
jelentett valójában Jézus kereszthalála. A tábortüzet a jól ismert
„Szellő Zúg
távol..." dallal, szeretetkörben, kézen fogva zártuk, aztán mindenki
elment
aludni. Pontosabban egy félórás törzsi gyűlés után, mely során
megbeszéltük a
következő nap eseményeit, majd miután eligazítottam a Rudi őrsből
kikerülő
éjjeli őrséget is, magam is aludni tértem.
Bebújtam
hálózsákomba, és az erdő csendje, a szél, a levelek, a fák összjátéka
hamar
elcsendesítették fejemben a sok-sok átélt élményt. Már csak egy rövid
imára
futotta erőmből, hogy hálát adjak a mai napért, és... már itt is volt a
következő
reggel.
Még sok
mindenről nem írtam. A meseerdőről, a templomunkról, a hmcsv-kről.
Pólóinkról,
az elő- és utótáborról. Hogy ki is volt valójában „Erzsi", vagy mi is az
a
Négylevelű Fa. A fogadalomtételről, a táborparódiáról, Valdenses
keretmesénkről,
a dzsidzseridzsuról. Táborozónként érdemelne egy külön oldalt az, hogy
milyen
személyes élményeink, tapasztalataink voltak egymással és Istennel, hogy
miben
és mennyit fejlődtünk. A hely kicsinysége miatt annyi mindent meg sem
említhetek. Mindközül mégis, azt hiszem, a csillagokkal hintett éjjeli
égbolt
volt a legkedvesebb emlékem. Mintha Isten mosolygott volna rám a
végtelen,
csendes éj apró fényeinek millióiból, és mintha azt súgta volna, hogy
csillogjatok
ti is így a föld sötétjében!
Bekő Zoltán st.
1301.sz. Négylevelű Fa Cserkészcsapat
csapatparancsnok
8800
Nagykanizsa, Vásár u. 23; C/18
30/688 09 63
www.negylevelufa.hu
|