Néhány élmény

Fecskefarkú lepke a város felett

Azt hiszem, egy jó ideig a szemünk előtt lebeg majd annak a fecskefarkú pillangónak a képe, amit nap mint nap láttunk Ausztria legnapfényesebb városa, Mariapfarr felett, útban hazafelé, valamely embert próbáló nap után. A Berghotel, amelynek oldalán ott díszlett ez a csodaszép festmény, 1 hétig adott otthont a magyar - és még ki tudja milyen - honból érkező kirándulni, túrázni, biciklizni vágyónak.

A gyerekek számára valami érthetetlen nyelven beszéltek többen is, így valójában nemzetközire sikeredett ez a tábor. Sebaj! Egy-két nyelveken beszélő fordító mindig akadt szolgálatra készen.

Na, de milyen is egy igazi nyaralás egy túratáborban? Kérdezhetnék sokan, akik még nem jártak ilyen helyen. Fürdőruha, napozás a hegy lejtőjén-félúton fölfelé, tízig alvás, éjfélekig beszélgetés... - Neeem, ez nem a Horvát tengerparti nyaralás a családdal vagy a barátokkal! Ha össze szeretném foglalni, valahogy így lehetne: télikabát kesztyűvel, esőkabát vízálló bakanccsal, bizsergő lábak a 15. és a 20. kilométer közötti szakaszon, miközben a fecskefarkú még látótávolságban sincs. (A huszadik kilométer után már nem nagyon érzed a lábad, így onnantól kezdve nem okoz akkora problémát.) Továbbá 5 fokban, esőben, bőrig ázottan, tanácstalanul állva az útjelző tábla előtt (1800 méteren hegycsúcsok között), hogy vajon melyik vezet el a Hüttéig?!? (Hütte = Hegyi menedékház, pihenő, köztes célpont eltévedt és még el nem tévedt vándorok számára.) No és persze nem feledkezhetünk el a csodaszép, csipkés csúcsok látványáról, a sok-sok hegyi patakról és a gyönyörű vízesésekről, a finom ételekről, az este 9 órakor a jóleső fáradságtól csukódó szemekről, az áfonya és erdei málna étrend-kiegészítőkről, Eszter királyné történetéről „színművészek" előadásában (Ősz-Farkas Ábellel a főszerepben).

Még annyi mindent mondhatnánk, amire jó lesz emlékezni, visszanézni: a csapat, a pingpong, a fára mászás, a biciklizés, a gyerekcipelés a hegyen, a sok mosoly és kacagás - főleg az utolsó napon, amikor már meleg és száraz zokniban nézhettünk és gondolhattunk vissza, hogyan próbált meg bennünket a hegy és a völgy.

Aki szeretné kipróbálni magát, hogy mire képes, és ha Istent szeretné egy kicsit közelebb érezni magához az ima, az áhítatok és a természet segítségével, az mindenképp vegyen részt egyszer egy ilyen túratáborban. Mi mind a négyen a családból nagyon jól éreztük magunkat.

Ambrus Gyöngyi (kecskeméti résztvevő)