Először mutatkozott be az irodánk a konferencián. Sokan azt sem tudták, hogy mi az a MentŐ Mentáliroda. Naponta többen megkérdeztek, odajöttek hozzám, így megoszthattam alapinformációkat. A missziószekcióban volt egy előadásunk, ahol bemutattuk a szolgálatot. A konferencia végére lett néhány bejelentkezés, és több ígéret: „Majd telefonálok időpontért!". Úgy tűnt, nyugis ez a hét, nincs senkinek problémája, talán a konferencián lévő pozitív hangulat, a sok résztvevős imaórák segítettek leküzdeni a gondokat.

Péntek este volt, istentisztelet előtt fél órával, éppen próbáltam egy kicsit pihenni, amikor megcsörrent a telefon. Egy kliens hívott, aki krízishelyzetben volt. Hallgatta ugyanis egy depressziós írónak a hangos-könyvét, (egy olyan íróét, akinek több öngyilkossági kísérlete volt), és a hatalmába kerítette ez az érzés, nem tudott tőle szabadulni. Sok gondolkodási időm nem volt, telefonon keresztül próbáltam megnyugtatni, megígértem neki, hogy az esti előadást, ami nemsokára kezdődik, mobiltelefonon keresztül közvetíteni fogom neki. Egy nagyon rövid távú célt adtam neki, hogy ne kezdje el a gyógyszerszámolást.

Beültem a terembe, felhívtam, és bekapcsolva hagytam a telefont, az énekeket halotta ( az nagyobb hangerővel szólt), de a szöveges részt nem. Nem volt más választásom, mint odamentem az egyik nagy hangszóróhoz, fél méterre odatartottam a telefont, és ott szobroztam az egész előadás alatt. Így hallotta az egész esti programot. Talán véletlen, talán nem, de a prédikáció arról szólt, hogy: „Nyújtsd ki a kezed Isten felé!". Feszült figyelemmel hallgattam minden éneket és a prédikációt is abból a szempontból, hogy mit mond ez a kliensemnek ebben a helyzetben. (A barátnőm mondta, hogy nagyon sápadt voltam egész este.)

Néhány mondat, az előadásból, amire igen nagy hangsúly került: „Nyújtsd ki a kezed, ma! Jöjj Jézushoz úgy, ahogy vagy! Ő elfogad, és szeret."

Sokan látták, hogy ott tartom a telefont és közvetítek, több embertől megkérdeztem, mit gondoltak. Senki nem gondolt arra, hogy egy krízishelyzetben lévő testvérnek közvetítem a prédikációt.

Az előadás végén, mielőtt letettem a telefont, megkérdeztem a kliensem, hogy halotta-e jól az előadást, és most hogyan érzi magát. Azt válaszolta, sokkal jobban érzi magát, és éppen erre az előadásra volt szüksége. Most úgy érzi, holnap el tud menni a gyülekezetbe.

Az előadás végén megosztottam ezt az örömet dr. Szigeti Jenő testvérrel is. Ő a maga szerény stílusában azt mondta, hogy ő erről nem tehet. Mármint arról, hogy egy ember életét megmentette ezzel a prédikációval.

Az Ige gyógyító erejének ez egy közvetlen megtapasztalása volt számunkra.

Szilvási Anna