Messzi útra vállalkozott a vakmisszió 2010. október 9-én. Gyulára készülődtünk nagy lelkesedéssel. Összesen tizenhatan vágtunk neki az utazásnak - vakok, gyengén látók és látók együttesen, hogy délelőtt egy istentisztelet keretében, délután pedig a vakok életét megkönnyítő, s egyben színesebbé tevő eszközök bemutatásával szolgáljunk Istennek, a gyülekezetnek és a vendégeknek egyaránt.

Délelőtt egy vers és két kórusszolgálat mellett Erdődy Viktor, a vakmisszió lelki vezetője hirdette az Igét Fil 2:3-10 alapján, amikor is az egymás felé irányuló tapintat, szolgálatkészség és előzékenység fontosságára hívta fel a figyelmünket.

Ezúton is köszönjük a testvérek szeretetét az ebéd során, mert alkalmazkodva szoros időbeosztásunkhoz, az ebédről már előre, ugyanakkor rendkívül bőségesen és ízletesen gondoskodtak. Étkezés közben még egy öröm ért bennünket: asztalunkhoz ült Csomós testvérnő is, aki rövidlátása miatt a szombatiskola interneten való elérhetőségét megelőző időszakban éveken keresztül folyamatosan igényelt tőlünk verseket és szombatiskolát kazettán. Régi vágya volt, hogy találkozhasson azzal a közösséggel, akik egy időben lelki növekedését szolgálatukkal elősegítették, mi pedig hosszú-hosszú idő után végre személyesen is beszélhettünk hangos levelező partnereink egyikével. Elmesélte, mennyit épült akkoriban szolgálatunk révén, mi pedig egy nagyon fontos visszacsatolást kaphattunk, hogy valóban érdemes tovább hordanunk Krisztus igáját.

A délutáni program egy rövid bemutatkozással vette kezdetét, majd a gyerekekhez fordultunk, és Szabó Éva testvérnő révén ők is megérthették, mit jelent a vakság, illetve hogyan kell viszonyulnunk vak embertársainkhoz. Ezután Kabai Imre nem látó barátunk gitárral a kezében tanított meg az elé lekuporodott gyermekeknek egy Istent dicsőítő éneket, majd kezdetét vette a program változatosabb része.

Mindenki kiválaszthatta, milyen sorrendben látogatja meg a különböző foglalkozásokat: lehetett ismét bekötött szemmel gyöngyöt fűzni Fylo Katival, almát pucolni Kabai Imrével, dominózni Nyerges Andival, valamint - immár nyitott szemmel - Barna Marika testvérnő és egy Braille tábla segítségével elmélyedni a vakírás rejtelmeiben, s egyben egy Braille írású könyvjelzőre is szert tenni.

Egy másik asztalnál Nagy Ildikó és Jároli Erika testvérnő útmutatásai alapján mindenféle vakos eszközt ismerhettek meg az érdeklődők, és természetesen ki is próbálhatták azokat. Igyekeztünk minél színesebb választékkal szolgálni, vittünk színfelismerő készüléket, fényjelzőt, nem látók számára készített sakkot, dámát, egyéb társasjátékokat, beszélő programmal ellátott mobiltelefont, órát, ébresztőt, egyebeket.

 Egy másik teremben a vakos közlekedés két fajtáját mutattuk be az érdeklődőknek: Fülöp Gábor bottal, Erdődy Viktor pedig Athosz nevű ifjú labrador vakvezető kutyájával szemléltette az akadályok megfelelő kikerülését.

Amint az a képeken is látható, a testvérek és a vendégek érdeklődése határtalan volt, nagyon nagy szeretettel fogadtak és közeledtek felénk, és sok-sok kérdésük is azt bizonyította, hogy a gyulai missziót megáldotta Urunk.

A program lezárásaképpen a gyerekek nagy örömére előkerült a csörgőlabda, amikor is bekötött szemmel ismét csak a fülükre és a tapintásukra támaszkodhattak, és meggyőződhettek arról, mennyire ügyesen alkalmazkodnak a nem látó emberek látáshiányukhoz.

Végezetül pedig ezúton is szeretnénk köszönetet mondani gyulai testvéreink önzetlen szeretetéért, és természetesen a Szentlélek jelenlétéért, mert mindkettő végigkísért bennünket ezen a csodálatos szombatnapon. Urunk gazdag áldását kívánjuk a gyulai gyülekezet további missziós tevékenységeire.

Erdődy-Szilágyi Éva