ÉS Napok - 2010

„Bekapcsoltad odaát a teafőzőt; hány filtert raktál bele?" „Hol a kampó-kezem?" „Hangosítás rendben?" „Ááá, már teli a nézőtééér!" „Mindenki megvan? Gyertek egy imára ÉS kezdünk!" Kovács-Bíró János imája után bevonult a felismerhetetlen Tom Kapitány a színpadra - ezzel kezdetét vette a 2010-es ÉS-napok.

Idén minden szempontból különleges volt ez az Ifjúsági Találkozó, minden eddiginél többen regisztráltak (összesen 420-an), határon innen és túlról is. A szombati országos Biblia-leíró program miatt a Pest közeli helyszínek közül Csillebérc tűnt a legkedvezőbbnek. A Budai-hegységben Normafánál egy hatalmas területű ifjúsági üdülőre esett a választás, ahol egy helyen adott volt minden, ami csak kellett.

Idén kerettörténetbe ágyazva hallgathattuk az áhítatokat reggel és este. A szervezők kalózoknak öltözve egy kincsek közt talált időgép segítségével rövid jelenetekben invitálták a jelenlevőket egy különleges időutazásra, hogy megleljük együtt az örök életet.

Előadónk mindenki nagy örömére Kovács-Bíró János volt, aki alkalomról alkalomra Isten újabb üzenetét tolmácsolta. Első este visszacsöppentünk a teremtés korába, oda, ahol elveszett az örök élet. Ám miként akkor ott, ma is Isten az, aki az ember után megy, és megkérdezi, hogy „Hol vagy?", de nem azért, hogy lesújtson, és bosszút álljon, hanem hogy segítsen. Nap-nap után megkérdezi, annak reményében, hogy egyszer talán válaszolunk, és elfogadjuk a kinyújtott kezet. Ezt követően visszarepültünk Jézus korába, hogy egy kicsit elgondolkozzunk, mi is volt ennek az örök életnek az ára, mi is az, hogy kereszt, miért is kellett Jézusnak meghalnia, és miért is érdekeljen ez engem 2010-ben? Az áhítat végén többen is eldöntötték - most először vagy magukban újra -, hogy szeretnék életüket Isten óvó kezébe letenni, szeretnék vele végigjárni életútjukat. Utolsó utazásunk alkalmával a jövőbe repültünk, amikor a mindennapok rohanása közepette rádöbbenhettünk, hogy vár ránk egy sokkal jobb ország, ahová bárki bejuthat. Senki mástól, csakis tőlem függ, hogy akarok-e ott lenni. Akarok-e Jézussal találkozni, aki látott, és bízott bennem a kereszten, van értelme meghalnia, lesz valaki, akit majd érdekel az örök élet 2010-ben. Csak tőlem függ, hogy „csirke akarok maradni vagy a hajdani vadkacsa".

Aki beült az áhítatokra, nem ment úgy el, hogy ne vitt volna haza valamit, ami épp neki szólt. Meglepő módon a terem mindig teli volt, és csöndben ültek benn, jó volt ezt látni. :)

Az énekléseket a tavaszi ifjúságiról ismert, most Nagy Mónika által irányított csapat vezette, s együtt énekelt sok-sok fiatal, akik talán otthon egyedül vannak, ám itt érezhetik, hogy tartoznak valahová.

Napközben és esténként több lehetőség közül is választhatott mindenki. Nagy sikert aratott a teaház, ahol meleg teát szürcsölve és ropit majszolva megbeszélhettük a nap eseményeit, vagy épp a régen látott ismerősöknek örültünk. A hétvége „Vissza a jövőbe!" mottójához igazodva a teaházban választani lehetett, hogy szivacsokon, a földön ülve, kalózhajó hálója alatt, lovagkorban a címerek árnyékában, vagy a fénylő jövőben szeretnénk teázni. Esténként és vasárnap lehetett floorballozni, röpizni, focizni, amikből bajnokságon indulhattak a csapatok. Sajnos idén csak egy tornateremmel gazdálkodhattunk, ezért kevesebb idő maradt az örömjátékra, de ezt a hiányérzetet szerettük volna pótolni az alternatív programokkal, mint például a Kalandpark, éjszakai túra, öröméneklés, vagy méta a füvön, össznépi beugró, pingpong, csocsó és egyéb játékok.

A táborral szomszédos Kalandparkban profi pályákon, igazi védőfelszereléssel bárki kipróbálhatta (ajándék áron), mennyire fél a magasban egy szál drótkötélen lógva, vagy hogy végig tud-e menni farönkökön, leesés nélkül, vagy egyszerűen csak lecsúszhatott a magasból nagyokat sikongatva. :)

Osztatlan sikert aratott a Hetes Pavilon, itt beugrón vehettünk részt, vagy csak úgy pingpongozhattunk a nekünk éppen szimpatikus asztalnál, vagy csocsózhattunk, amennyit csak akartunk, anélkül, hogy beleszegényednénk. :P Persze voltak, akiket a zajongástól jobban vonzott a kitett sakktábla.

Szombat este kevés jelentkezővel, de megtartottuk a Ki-Mit-Tudot, majd ezt követően éjszakai túrára indultunk a koromsötét erdőbe. A kiránduláson zseblámpák nélkül túráztunk, meglepően sokan vállalkoztak erre a kalandra. Útközben hosszasan elkísért minket a csodaszép aranypöttyös látkép, azaz a hatalmas, kivilágított Budapest.

A szombati nap egészen különleges alkalom volt, buszokkal mentünk be együtt reggel a Golgota utcába, a Biblia-leírásra. Szokatlan volt ezer embert egy teremben látni, jó érzés volt tudni azt, hogy közülük pedig ilyen sok az a fiatal, akit még érdekel a Biblia. A közös programok után a várva várt és közkedvelt Let's Talk következett Kovács-Bíró Jánossal. Nagyon meghökkentő és érdekes történeteket mesélt az életéből, egy egészen más oldalról is megismerhettük picit a múltján keresztül.

A hétvége tartalmas volt, teli programokkal, hallhattunk olyan gondolatokat, amiért érdemes volt eljönni, ami feltöltötte egy időre a lemerült akkumulátorunkat. Sajnos gyorsan elröppent, pedig hónapok óta készültünk rá, nagyon vártuk. Csak azt vettük észre, hogy hétfő van, pakolni kell, és mindenki búcsúzkodik.

A rég nem látott ismerősökkel való találkozás, a heveder nyoma, a csocsóasztal sarka, tea a ruhán, a kalózok bénázása, a kedvenc éneksor, a ködös, sötét erdő, reggeli előtti kajajegy keresés, az „Ádám, hol vagy?", a csirke-vadliba hasonlat és sok-sok más élmény emlékként megmarad, és jó lesz róla tíz év múlva nosztalgiázni, milyen is volt a csillebérci Kalózlegenda...