A jó Isten kegyelméből a 2010-es év
utolsó és a 2011-es év első néhány napját családias hangulatban, baráti
légkörben tölthettük el a Hetednapi Adventista Egyház pécsi gyülekezetében. Az
új év váró, hálaadó együttléten Csizmadia Róbert vezetésével körülbelül egy
tucatnyi fiatallal együtt gondolkodhattunk a párválasztásról, arról, hogy Jézus
életében hogyan jelentek meg az érzelmek, és arról, hogy hálát kell adnunk
azért, mert Istenünk a tenyerén hordozza életünket.
Az együttlét december
30-án estefelé kezdődött egy bőséges vacsorával, amire - a szervezők és a
résztvevők együttes, nagy örömére - mindenki épségben odaért. A vacsora után
együtt dicsőíthettük Istenünket, hála a zenélni és énekelni tudó barátainknak,
és az énekek közben be-besegítő lelkes angyaloknak. Mielőtt mindenki örülhetett
volna annak, hogy a csütörtöki programnak nem része a takarodó, ismerkedős
játékokkal készültünk fel a hajnalig tartó pattogatott kukoricás-filmnézéses-beszélgetős
éjszakára.
Miután másnap reggel
mindenki - több-kevesebb sikerrel - felébredt, és megette a reggelijét, néhány
órára átmentünk a közelben lévő gimnázium sportcsarnokába, ahol - mivel, mint a
végén kiderült, senki nem számolta a pontokat -, barátságos meccsekben, jó
hangulatban játszhattunk csapatjátékokat. A kosárlabdában ugyan „elvesztettünk"
egy bokát, de a gazdája hősiesen bírta nélküle a hétvége további részét.
Naplemente előtt megebédeltünk, majd „szabadfoglalkozás" címén felkészítettük a
gyülekezeti épületet az esti hálaadó áhítatra, és a másnapi úrvacsorára.
Pakolás után részt vettünk a hálaadó áhítaton, majd kiadós - szilveszterből
kihagyhatatlan - virsli-vacsora után (mivel az előző éjszaka hajnalig
beszélgettünk) a bibliaismereti játékok közben mindenki félálomban várta meg az
éjfélt, Robi évzáró-évkezdő gondolatait, és a könnyes-egymásbaborulós-boldog-új-év-kívánásokat
követően pedig, a hétvége egyetlen kijelölt takarodójának megfelelően, kicsivel
éjfél után már mind húztuk is a lóbőrt.
Szombaton úrvacsora és
közös ebéd után úgy döntöttünk, kollektíven kihagyjuk a városnézést (lévén,
hogy a szemhéjunk belseje sokkal érdekesebb), majd este, a kiadós
tortilla-vacsora után, „pótszilveszterezés" címén újra (immár kipihenten)
dicsőítettük Istenünket, majd jóízű kacagások közepette beugróztunk, activityztünk,
küldtünk egymásnak levelet, impulzust, kézjeleket és még ki tudja mi mindent.
Így búcsúztattuk a 2011-es év első napját, visszaszámoltunk, végül Himnuszt
énekeltünk - Magyart és Adventit is.
Másnap rossz volt
búcsúzkodni, de tudjuk, nem most találkoztunk utoljára. Sőt, bízunk benne, hogy
Istenünk - látva egymás iránti ragaszkodásunkat - úgy rendezi majd, hogy a
házaink a mennyben egy utcában legyenek, és így a „szilvesztereket" sok ezer
éven keresztül ott is együtt tölthetjük, hasonló jókedvben. Addig pedig, míg
erre várunk, ezen a Földön is szervezünk még találkozókat.
Ömböli Krisztián :)
|