A
2011. január 22-i szombatnapra már régóta készültünk. Második alkalommal jártunk
Gyöngyösön, ahol ismét nagyon szívélyes fogadtatásban részesültünk. A korábbi
előrejelzések ellenére a csodálatos időben és a napsütésben is az Úr kegyelmét
élvezhettük. A délelőtt folyamán Erdődy
Viktor hirdette az Igét 1Kor 12:12-27 versei alapján, egyúttal kiemelte a
testvéri közösség fontosságát. Ezt követően bőséges ebéddel leptek meg a kedves
testvérek, majd átsiettünk a művelődési házba, ahol Márkuj Erika testvérnő
vezetésével minden csodálatosan elő volt készítve, nekünk már valóban csak a
saját dolgainkat kellett kipakolni.
A program fél 3-kor kezdődött. Rövid bemutatkozás és
bevezető után a gyermekekhez szóltunk: egy beszélgetés kapcsán igyekeztünk
felkelteni az érdeklődésüket a nem látó emberek iránt. Mindeközben a Gyöngyösi
Televízió jelenlévő munkatársai vakmissziónk két tagjával, Barna Marikával és
Erdődy Viktorral riportot készítettek. Ezután egyik látássérült tagunk gitárral
a kezében Istent magasztaló éneket tanított kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A
vendégek pedig egyre csak gyülekeztek, és nagyon meglepődtünk, amikor kiderült,
hogy a programunk iránt tavalyhoz képest csak nőtt az érdeklődés, hiszen a
korábbi létszámot 20 fővel meghaladtuk, vagyis összesen 92 vendég regisztrált a
programra.
Az ének után kezdetét vette az alkalom mozgalmasabb része: a
gyerekek tíz-tíz percet töltöttek egy-egy asztalnál, s folyamatosan
továbbhaladva sikerült mindenkinek minden asztalnál megismerkedni az ott
bemutatott dolgokkal. Készültek ismét Braille-írású könyvjelzők Braille-tábla,
illetve pick-gép segítségével; lehetett bekötött szemmel almát pucolni;
kipróbálni a pénzérmék tapintás útján való felismerését, illetve dominózni,
gyöngyöt fűzni; majd immár nyitott szemmel megismerkedni a vakok életét
megkönnyítő eszközökkel. Természetesen most sem maradhatott el a közlekedési bemutató,
amelynek során látássérült tagjaink bot, illetve vakvezető kutya segítségével
kerülték ki a felállított akadályokat. A programot ezúttal is a kötetlenebb
csörgőlabdázás zárta.
Nagy öröm számunkra, hogy a vakmisszióval tartott három
olyan fiatal segítő is, akik eddig nem vettek részt a munkánkban, de lelkesedésük
láttán hisszük, hogy a továbbiakban is számíthatunk rájuk, s akik utánpótlást
jelentenek majd a vakmisszió számára. A nagyszerű helyi szervezésnek
köszönhetően maradt némi időnk, és az alkalmon lehetőség nyílt kötetlenebb
beszélgetésre is, amelyre nagy igény mutatkozott a vendégek részéről.
Hazafelé, a buszon, rendkívül jóleső érzés töltött el
mindannyiunkat, és egy szívvel mondhatjuk: a Szentlélek teljes bizonyossággal
közöttünk volt, és áldásával árasztotta el ezt a csodálatos szombatnapot minden
jelenlévő számára.
Erdődy-Szilágyi
Éva
|