2010. június 19. egy ilyen élmény volt. A Váci Gyülekezetben mindenki nagyon készült erre a napra, de a legnagyobb izgalommal Barabási Bea és Molcsányi Peti várták, hogy megtehessenek egy nagyon fontos, egész további életüket meghatározó lépést. Mindketten úgy döntöttek, hogy jövőjüket annak a kezébe teszik, Aki eddigi életükben is mindenkinél jobban vigyázott rájuk. Bea és Peti koruk szerint fiatalok ugyan, de mindketten válaszolni akartak egy jelképes, mégis nagyon fontos cselekménnyel Barátjuk hívására, és arra a sok jóra, amit tőle kaptak.

Az, hogy elkötelezték magukat Istennel, olyan fontos volt nekik, hogy szerették volna, ha ebben az örömükben minél többen velük vagyunk.

Sokan szeretjük őket, és mindannyian együtt örültünk, amikor elmondták, hogy miért is választották azt, hogy Istennel éljék az életüket. Az, hogy mennyire mély, bensőséges a kapcsolatunk Istennel, nem attól függ, hogy hány évesek vagyunk, vagy milyen régen járunk már gyülekezetbe, hány éve olvassuk a Bibliát. Ha észrevesszük a napi apró csodákat, amiket Istenünktől kapunk, ha felismerjük a keze nyomát, a vezetését mindenben, keressük a közelségét, akkor tudunk igazán szoros, baráti kapcsolatban lenni vele. Megható volt hallgatni, hogy milyen Isten tapasztalatokon keresztül vezette őket idáig, nagy-nagy szeretettel. Ahogy ott ültek, fehér ruhában, majd amint később a keresztelő-medencében alámerítkeztek, látszott rajtuk, hogy elhatározásuk, hogy Istennel akarnak járni, komoly és életre szóló.

Dr. Ősz-Farkas Ernő igehirdetése, a köszöntések, az Advent Rézfúvós Zenekar és a barátok, rokonok szolgálatai megerősíthettek minden jelenlévőt, hogy jó dolog dicsérni az Urat, hogy így még teljesebbé, maradandóbbá tegyünk egy ilyen szép napot.

Jó volt visszaemlékezni!

Rzsike