Hagyományainkhoz
híven június 4-én, szombaton délelőtt, tanévzáró istentisztelettel ünnepeltük a
gyermekiskolai oktatási esztendő befejezését. A fiúk, lányok a tanultakhoz
kapcsolódó verseket szavaltak, énekeltek, és a műsorból az is kiderült, zenei
téren ki, mennyit fejlődött. Ezután Kovács Zsuzsa gyermekiskolai vezető mondott
köszönetet annak az öt tanítónak, akik hétről hétre foglalkoztak a csaknem
negyven gyerekkel. Meglepetésként a fiatalok köszöntötték egy-egy szál virággal
Zsuzsa nénit, akit mindannyian közel éreznek magukhoz, akire mindig
számíthatnak, még akkor is, ha éppen nem a „legjobb formájukat hozzák".
Miért
is tartjuk fontosnak, hogy legyen kerete a gyermekiskolai esztendőnek? Mert
ilyenkor nemcsak egy tanévet zárunk le, hanem egyben számvetést is végzünk.
Ünneplőbe öltözve megállunk Isten és egymás előtt. Érezzük azt, hogy Isten
gyermekeként felelősek vagyunk. Éreznünk kell, hogy minden egyes letett kővel
az Ő világát építjük itt a földön. Biztosak vagyunk abban, hogy ebben a
tanévben is sok-sok követ helyeztünk el - az apró homokszemtől egészen a
szikláig. Hisszük, hogy a világ általunk is épült. Összejöttünk megünnepelni,
hogy az Úr támogatásával mit is építettünk ebben az esztendőben. Minden egyes
imára kulcsolt kis kéz, a legrövidebb aranyszöveg is, amit megtanultunk -
egy-egy homokszem Isten végtelen világában. Ami, bármily parányi is, hiányozna,
ha nem lenne a helyén. Gyermekeinknek tisztában kell lenniük azzal,
mindannyiuknak meghatározott helye van a Mindenség Urának országában. Ezt az
örömhírt próbáljuk mi, tanítók átadni nekik. Vigyék el magukkal a nyárra is, és
rejtsék el a szívük mélyén.
Vidó Csilla
|