Huszonöten, harmincan
vettek részt azokon a szemináriumokon, amit a lelkiség előmozdítása érdekében
tartottunk. Három témáról beszélgettünk: a nevelés szerepéről, a keresztény
lelkiség művelésének eszközeiről, valamint a böjtről. Az első két foglalkozást
Szilvási József, a harmadikat Ősz-Farkas Ernő tartotta. A keresztény nevelés a
megváltás áldásaiban való részesedés egyik eszköze - írta Ellen G. White. Ezért
nagy szükség van arra, hogy gyermekeink hívő nevelést kapjanak, és ebben az
egyház iskolák létesítésével is támogassa a szülőket.
A lelkiség ma
divatos dolog, de a legtöbben nem bibliai irányelveket követve szeretnének
elmélyültebb lelki életet élni, hanem a keleti vallásokból és a modern kor
misztikus irányzataiból merítenek. Ezért nagy szükség van arra, hogy
visszanyúljunk a lelkiség bibliai gyökereihez. Sok keresztény azt hiszi, hogy a
lelki élet a hit általi megigazulás mellékterméke, ami magától megvalósul, de a
Biblia arra tanít bennünket, hogy nem csupán a földet, de a lelkiséget is
őrizni és művelni kell. Az ima, a bibliaolvasás, az elmélkedés, az
istentisztelet, és nem utolsó sorban a megélt hit olyan eszközök, melyek
elmélyíthetik lelkiségünket. Mindez nem kampányfeladat, hanem egy egész
életünket átfogó feladat és folyamat.
Különbséget kell
tennünk a böjt és a koplalás között: utóbbi csupán a tápláléktól való
tartózkodás, előbbi elsősorban lelki célokat szolgál, elmélyíti kapcsolatunkat
az Úrral. Ősz-Farkas Ernő beszédének első felében a böjt egészségügyi
hatásairól, a nem megfelelő böjt kockázatairól szólt, majd rámutatott: a böjt
lehet imádság, de sajnos lehet az önmegváltás egyik kedvelt eszköze is. Isten
nem tekinti érdemnek, ha böjtölünk, és nem is fogadja el az olyan böjtöt,
amihez nem társul megfelelő lelkület (Ézs 58).
Sz. J.
|