2011. szeptember 24-én egy különleges keresztségre került
sor a Tiszában. Hajdú Tamás most már frissen szabadult emberként úgy döntött,
hogy nemcsak a rácsok rabságából kíván megszabadulni, hanem a bűn béklyóit is
leteszi.
Tamás Baracskán, a börtönben hallott
először az advent üzenetről, amikor Bodnár Levente vezetésével fiatalok
hónapról hónapra vitték a jó hírt a fogságban lévő lelkeknek. Szívét megragadta
Isten, és egyre kevésbé tudott ellenállni neki. Szomjas lelke mohón itta az isteni
igazságokat, és minden alkalommal alig várta már, hogy hallja a fiatalok énekét
és üzenetét.
Azután átkerült Kecskemétre, ahol
Szilágyi Jánosné, Rózsika néni folytatta a „kiképzést". Egy nap üzenetet
kaptam: „Tivadar, gyere a börtönbe, mert van egy adventista rab, aki szeretné,
hogy meglátogasd!" Meglepődtem, hiszen nem hallottam egy adventistáról sem, aki
börtönbe került volna, éppen ezért siettem a látogatással. A meglepődésem csak
fokozódott, amikor egy kedves, barátságos elítélttel találkoztam, aki a
börtönévei alatt jutott el a középfokú nyelvvizsgáig németből, angolból és
latinból... Hamar barátok lettünk, és ettől kezdve minden héten tanultuk a Biblia
igazságait. A szabadulás előtti hónapokban Tamás úgy döntött, hogy egy időben a
börtönből való szabadulással a bűn rabságától is megszabadul a keresztség
által. Bár tiszta a lelkiismerete abban az ügyben, amiért elítélték, mégis volt
mit lemosni a zavaros vizű Tiszában...
Tamás, különleges elítéltként már egy éve
látogatja a Ceglédi Gyülekezetet, ahol taggá fogadták őt. A keresztségi
szertartáson ott volt a ceglédi közösség mellett a Kecskeméti Gyülekezet is, de
még ünnepélyesség tette az eseményt Bodnár Levente jelenléte és énekszolgálata
is. Eszembe jutnak Jézus szavai: „fogoly voltam és meglátogattatok"...
Kormos Tivadar
|