Sokszor találkozunk mai világunkban ezzel a kifejezéssel. Túlságosan telített a piackínálat életünk minden terén, ezért válogatunk. Alaposan megszűrjük: mit eszünk, iszunk, mibe öltözünk, mivel töltjük szabadidőnket, mit nézünk a TV-ben, kivel vesszük fel a kapcsolatot az interneten..., sőt azt is alaposan megvizsgáljuk, kivel barátkozunk.

Van, amikor helyes, ha bizonyos dolgokban alaposak vagyunk, és jól kiválasztjuk a nekünk megfelelő dolgokat. Ez rendben is van. Amikor viszont mi, keresztény emberek már a missziómunkában is válogatunk, ott már baj van. Isten nem személyválogató, és mi? Jézus egy emberért is meghalt volna. Felvállalta az emberekkel való közösséget, akkor is, ha hátrányos helyzetűek voltak, fertőző betegek, elitélt életűek voltak. Jézus nem nézte, milyen nap van, vagy hány óra. Sosem volt tolakodó, viszont mindig kéznél volt, ha szükség volt rá. Mi tudunk ilyenek lenni?

2011. szeptember 23-24-én falunapokat rendeztek községünkben, melyre minket is meghívtak, hogy több feladatban is segítsünk, és kértek, hogy szombaton képviseljük a kereszténységet sátrunkkal. Először kicsit tépelődtünk. Volt, aki úgy döntött, hogy nem jön velünk - szombat lévén. Páran viszont nem válogattunk. Örültünk a kihívásnak, és igyekeztünk felkészülni. Vittünk magunkkal programokat, könyveket, könyvjelzőket. Csodálatos érzés volt megtapasztalni a Szentlélek munkáját. Sok könyvet vittek ajándékba, több komoly beszélgetésünk is volt emberekkel, akik keresik Istent. Az emberek szívesen felírták a félelmeiket egy plakátra, majd bátorító igét húztak a „ne félj" igék közül. Csatlakoztak hálaimaláncunkhoz, és szívesen bontogatták ki a bölcsesség fájának virágait. Voltak többen, akik részt vettek egészségügyi méréseinken és tanácsokat is kértek.

Mi igyekeztünk nem válogatni, megfogtuk a lelki munka végét. Hintettük a magot. Most már a megszólított embereken múlik, hogyan tud bennük munkálkodni a Szentlélek. Kedves Olvasó! A missziómunkában kérünk, Te se válogass! Hidd el, megéri!

Deák Kati