A világegyház felismeri annak szükségességét, hogy a különböző kultúrák, különböző kihívások között képes legyen beteljesíteni missziós küldetését. Ennek érdekében kettős célt kell folyamatosan figyelembe venni: az egyház globális egységének megőrzését és a missziós küldetés teljesítését.

A világegyház szervezeti felépítésében a Generál Konferencia ötévente megtartott ülésén meghozott határozatok jelentik a legmagasabb tekintélyt - ez a világegyház hangja a hitelvek, eljárások és kapcsolatok tekintetében.

A nők lelkipásztori szolgálatra való felszentelésének kérdését az egyház évtizedek óta a Generál Konferencia Ülése (1990, 1995) napirendjére tűzte, és azt a döntést hozta, hogy a világegyházban mindenhol egyforma gyakorlatot követve, a lelkipásztori felszentelés csak férfiak számára lehetséges.

Minden olyan döntés, amely ellentétes az 1990-ben vagy 1995-ben meghozott döntéssel, nemcsak eltérő véleményt jelent, hanem ugyanakkor egy önálló döntést egy olyan kérdésről, amelyet az egyház korábban közösen meghatározott. A Generál Konferencia Végrehajtó Bizottsága súlyos hibaként értelmezi azt, mert kétséget ébreszt a kollektív döntéshozatal fontosságában, ami pedig alapvetően fontos az egyház életében.

A világegyház nem érvényesítheti az olyan gyakorlatokat, amelyek ellentétesek a Generál Konferencia Ülésének korábbi döntéseivel. Ez mind a felszentelés, mind pedig az olyan kérdésekben érvényes, ahol egyes helyi szervezetek nemcsak eltérő véleményüknek adnak hangot a világegyházzal szemben, hanem olyan útra térnek, amely ellentétes a világközösség kifejezett akaratával.

Az állásfoglalás csak az eljárásról szól, de nem foglalkozik a lelkészi felszenteléssel önmagában. A központi kérdés egy egységes egyházkormányzás - ahogyan az egyház meghatározza szervezeteit, igazgatását és működését.

A világközösség ezúttal is megerősíti a nők szolgálatának jelentőségét és áldását az egyház életében. Az ő odaszentelődésük és képességeik, ajándékaik elengedhetetlen részei az egyház szolgálatának.

A Generál Konferencia Végrehajtó Bizottsága arra kér minden szervezetet (gyülekezeteket, egyházterületeket, uniókat, in
tézményeket és a divíziókat, hogy vegyék figyelembe minden egyes döntés következményeit, amelyek túlhaladnak területük határain. Ugyanakkor minden egyes gyülekezeti tag figyelmét is felhívjuk arra, hogy Pál apostol hasonlatához igazodva - miszerint az egyház egy test (1Kor 12) - minden tagnak olyan módon kell kifejeznie ajándékait és szolgálatát, amely kinyilvánítja, hogy minden rész egy nagyobb egység, a világszéles család része, amely arra törekszik, hogy minden dolog Jézus nevében menjen végbe (Kol 3:17).

(-it-)