Akadály nélkül

Az Apostolok Cselekedetei várakozással kezdődik; a tanítványok vártak a felházban. Itt ismerjük meg Mátyást is, aki végig ott volt az Úrral, még akkor is, amikor nem volt népszerű. Akkor is mellette maradt, amikor nem választotta be a tizenkettőbe. Ott volt a százhúsz között a felházban, és várta az Urat. Várd te is az Urat!

A könyv elsősorban nem az apostolokról szól, hanem a Szentlélek cselekedeteiről, aki fel tud használni mindenkit. Felhasználta a jó bizonysággal rendelkező és Lélekkel teljes hét férfiút is a tömegből, akik között ott volt István. A zsidó vezetők „nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Léleknek", amely által István szólt (ApCsel 6:10). Sátán veszélyesebbnek ítélte őt Péternél is, így nem nyugodott, míg el nem tette láb alól. Vannak ma ilyen Istvánok a tömegben? Jó bizonysággal rendelkező és Lélekkel teljes férfiúk és nők, itt az ideje hogy előálljatok!

Pál megtérésének története háromszor szerepel a könyvben. Nincs még egy olyan történet a Bibliában, ami egy könyvön belül háromszor is le lenne jegyezve. A Jézussal való találkozása akkora erőt adott neki, amely egész életén keresztül hajtotta. Így számol be erről: „Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen a mennyei látás iránt" (ApCsel 26:19). Egy el nem halványuló látomás hajtotta. Te találkoztál már Jézussal? Láttad már Őt? Az Igében találkozhatsz vele, mert Ő maga az Ige. Javaslom, kezdd János evangéliumával, és szerezz egy el nem halványuló látomást vele, ami egész életeden át hajt!

Pálnak kijutott mindenféle megpróbáltatásból, de az Úrnak szolgált „teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kisértetek közt" (ApCsel 20:19). Utolsó útja előtt így búcsúzott az efézusi vezetőktől: „semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról" (ApCsel 20:24). És valóban, a legnagyobb nehézségek között is (lásd 2Kor 11:22-28), semmivel sem gondolva haladt előre, mert csak Jézus és a tőle kapott küldetés lebegett a szeme előtt. Tanuljuk meg Páltól ezt az elkötelezettséget, és a nehézségek között mi se gondoljunk semmivel, csak a Jézustól kapott küldetésünkkel!

Az  Apostolok Cselekedeteinek nincs vége. Lukács szándékosan nem zárta le a könyvet ámennel, hanem kijelentette, hogy az evangéliumot minden akadályoztatás nélkül tovább hirdették (ApCsel 28:31). Az egyetlen dolog, ami megállíthatja az egyházat, az az egyház. Sokan fognak elveszni, miközben remélik és vágyják, hogy keresztények legyenek. Az elhatározás nem elég. Bennünket mi akadályoz? „Míg a halál el nem választ", mondjuk a házassági esküben. Ugyanilyen odaszántság kellene jellemezzen bennünket Jézus mellett is, mégis sokan csak randizgatunk Jézussal. Kötelezzük el magunkat életre és halálra szólóan Jézus mellett! Kezdjük el megírni a következő fejezetet! A következő részt, amely talán már az utolsó lesz.

T. E.