Célt kaptam Istentől

„Amikor először léptem be az iskola kapuján, még fogalmam sem volt arról, hogy az itt eltöltött néhány év alatt milyen gyökeres változások történnek életemben, hogy az isteni gondviselés milyen hatékonyan képes alakítani sorsunkat. ... Úgy gondoltam, Isten segítségével lesz egy diplomám, amit büszkén mutogathatok majd.

Most, három nagyszerű esztendő múltán mindez teljesen megváltozott. Rájöttem arra, hogy nem a diploma a lényeg. Nem az a lényeg, hogy sikeres záróvizsgát tettem. A lényeg az út, ami idáig vitt. ... célt kaptam Istentől, olyan célt, amivel teológusi hivatásomhoz méltón szolgálhatom Istent és embertársaimat. A szolgálathoz vezető ösvény első kőkockáit azonban iskolánk és szeretve tisztelt tanáraink rakták le. Példájukból tudom, a tudás sohasem lehet öncélú. Feladatunk nem lehet más, mint a megszerzett tudás fejlesztése, átadása, hasznosítása Isten dicsőségére és a világ jobbá tételére. De felelősségünk óriási. Embertársainkat kell szolgálnunk arra törekedve, hogy mindig szem előtt tartsuk Urunk, Jézus Krisztus példáját, az önfeláldozás, az önzetlen szeretet és segítőkészség példáját, mely annyira hiányzik posztmodern szemléletű világunkból. ... Számunkra nem lehetőség, hanem kötelesség embertársaink segítése, bátorítása, kötelességünk elmondani, hogy Isten végtelen szeretetében bárki részesülhet, aki kitárja szívét előtte és életét az Ő kegyelmére bízza.

Semmi kétségem a felől, hogy aki az Adventista Teológiai Főiskola padjaiból kikerül, teljes mértékben igyekszik megtenni minden tőle telhetőt, hiszen soha nem fogja elfelejteni azt a szeretetet, megbecsülést, amiben itt részesült mind tanárainktól és az intézmény dolgozóitól, mind pedig diáktársaitól. Az itt kapott sikerélményekre gondolva újult erővel küzdheti le az akadályokat, hiszen tudja, Isten kegyelme határtalan. ... Ezért arra bátorítok mindenkit, ha van egy kis ambíciója, ha esetleg eddig játszott a gondolattal, hogy beiratkozik az Adventista Teológiai Főiskolára, bátran tegye meg, nagyon szép éveket fog eltölteni itt." 

Idézet Gyuricza Zoltán végzett hallgatónk köszöntő beszédéből,
ami a 2013. január 26-i diplomaosztó ünnepségen hangzott el.