„Úgy bántunk veletek, mint édesapa a gyermekeivel: vigasztaltunk és bátorítottunk benneteket. Kértük, hogy Isten tetszésére éljetek, hiszen ő királyi uralmába és dicsőségébe hív benneteket” (1Thessz 2:11-12, Egyszerű fordítású Biblia).
Először több mint hét éve láttam, amikor egy cserkészfoglalkozásra érkezett. Kedves gimnazista lány volt, vidáman játszott, akárcsak a többiek oly' sokan, akik megfordultak csapatunkban.
Aztán 2007-ben cserkészfogadalmat tett, és tovább komolyodott a
dolog, amikor Bibliáról, Istenről kezdett kérdezni. Érdeklődésére
tanítottuk, amire csak tudtuk. Sokat dolgozott másokért, leginkább a
cserkészeiért. Partnerünk lett, majd lassan kinőtt bennünket, amikor
Budapestre került. Fájt, hogy távol él, de vigasztalt, hogy a hitnek
annál közelebbi barátja lett egyre szélesedő szolgálataiban.
Sokan
ostoba hiúsággal vágyunk arra, hogy a munkánknak eredménye legyen, hogy
a mennyben majd csillagocskák legyenek a koronánkon. Amikor a
medencéhez kísértem, láttam, hogy az egész mennyivel többről szól, hogy
milyen sokan meghatódott szemmel figyelték tanúságtételét. Éreztem, hogy
a versek és a kórus szolgálata, de még lelkészünk, Kis István
igeszolgálata is csupán egy szelete annak az örömnek, amiben a
láthatatlan világok lényei osztoznak velünk.
Miután kilépett a vízből köszöntötték őt. Hosszú, boldog sor állt előtte, ajándékokat kapott azoktól, akik egyengették útját.
Bemerítés. „Megkeresztellek téged….” Fotócsattogás. Hullámsír. Újjászületés.
Nedves fehér ruhában boldogan nézett rám. Tekintetében ott volt Valaki más is.
Tóth Eszter – 2014. június 14. – Boldog születésnapot!
Bekő Judit
|