Március 9-én ismét Kiadói napot tartottunk Rákoscsabán, különös hangsúlyt helyezve a könyvevangélista tevékenységre. Több mint félszázan voltunk együtt, önkéntes gyülekezeti könyvevangélisták, de sokan „csupán" a mű előrehaladását szívükön viselő, imádkozó testvérek. Azokat képviselték a jelenlévők, akik nem akarják „a földet foglalni hiába".

Egervári Miklós testvér áhítatának talán az az Ellen White-tól idézett gondolat volt a csúcspontja, legmegszólítóbb része, miszerint a vég idején az a nagy sokaság, amely elfogadja Krisztust és az evangélium üzenetét, legnagyobbrészt a könyveinkből nyerte az igazságra vezető első késztetéseket. Alig lehet ennél ösztönzőbb tudat, hisz akik már adtak el, adtak ajándékba könyveket, amelyek az evangéliumot tartalmazták, tudják, emberileg nézve nagyon sok esetben mennyire kilátástalannak tűnik egy-egy otthonban hagyott könyv sorsa.

Vendégünk volt ezen a napon Curtis Murphy testvér, a Brit Unió könyvevangélista vezetője, aki előadása első részében egyebek között a könyvnek a kapcsolatfelvételben betöltött szerepét emelte ki. A második részben alaposabb betekintést is nyerhettünk azoknak az angliai könyvevangélista testvéreknek a módszereibe, akiknek a miénkénél is nagyobb jólét kényelmeitől ellustuló, szekularizáltabb kultúrában kell hivatásukat teljesíteniük. Felvázolta, milyen sokféle úton-módon vághatunk ebbe a munkába, miközben e módszerek közös vonása, hogy a személyes kapcsolat lehet mindennek a kezdete és vége. Mert amikor megkeressük könyvajánlatainkkal szomszédainkat, ismerőseinket, rokonainkat, a személyes kapcsolatra alapozunk, és amikor egy ismeretlen házba becsöngetünk, az a célunk, hogy az ott lakókkal barátságba kerüljünk Krisztusban.

A délutáni órákban személyes tapasztalatainkról beszélhettünk. Újra csak rácsodálkozhattunk Isten munkájának sokféleségére. Hogy csak néhányat említsünk Czinkota András beszámolójából: Isten Debrecenben például úgy nyitott kaput az evangéliumnak évekkel ezelőtt, hogy a forgalmas vasútállomáson árulhatjuk a szent irodalmat; hallottunk a Nyíregyházán, a kórházban végzett munkáról is. A gyulai és a békéscsabai, egyenként is népesebb gyülekezet szívét pedig egy közös vállalkozás gondolatában forrasztotta egybe: a két várostól szinte egyforma távolságra fekvő Doboz községet dolgozzák be, és remélhetőleg hamarosan újabb helyre is eljut ez az Úrtól megáldott „tandem". A Veszprémi Gyülekezet beszámolójából megtudhattuk, hogy az egész gyülekezet lelkületére, lelkesedésére milyen meghatározó befolyása van az évek óta rendszeresen és módszeresen végzett könyvevangélista munkának. Aki részt vesz benne, annak arcáról sugárzik az öröm, amit mi is láthattunk. Amint Kormos Tivadar elmondta, Isaszegen erdélyi testvéreink hathatós részvételével az újra megjelentetett Passió című könyvvel járnak házról házra, amit díjmentesen ajánlanak fel a családoknak. (Ez a mozgalom az ország más részeiben is működik, éppen ez tette lehetővé a nagy példányszámban történő, kedvező árú nyomtatást.)

A fórum során felvetett kérdések, és a rájuk adott válaszok egyszerre jelezték, hogy Isten kegyelméből talán kimozdult a hazai könyvmunka a holtpontról, miképpen azt is láthattuk, mennyi mindenben van szükségünk változásra, fejlődésre: egyszóval, hogy mennyi munka vár még elvégzésre. Az azonban kitapintható volt, hogy amikor délután felálltunk és elbúcsúztunk egymástól, a remény és a bizakodás lelkülete töltötte be mindnyájunk szívét.

Csabai Tamás