oldal 2 / 2
Köszönöm!
Először is szeretnék egy óriási
és gigantikus "KÖSZÖNÖM!"-öt mondani. Köszönöm, köszönöm, köszönöm...! - és itt
most lehetne egy végtelenítő jel.
Vasárnap este, lefekvés előtti imámban csak
csupa köszönöm hangzott el. Ilyen még nem volt velem, hogy egy ima csak arról
szóljon: Köszönöm! Máskor mindig csak „sírok" Atyánknak, vagy jobb esetben
gyorsan megköszönök valamit, és aztán megint csak kérek. Ez most végre nem így
volt. Ezért is egy „Köszönöm!"
Mikor Juantól
elbúcsúztam, igyekeztem neki is egy: „Thank you!"-t mondani. De ő megelőzött
engem ebben, rengetegszer hangzott el, és igazán szívből jött!
Szóval kevés
az a kifejezés, hogy „megérte eljönni".
Hála az Úrnak
már péntek este odaértem.
Eredetileg úgy volt, hogy csak szombaton megyek, autóval. De végül is nem
bírtam ki. Lementem vonattal. Az első 15 percben rájöttem, jól tettem, hogy nem
vártam másnapig. Azt az előadást ki nem hagytam volna. Olyan volt, mint amit
már régen hallottam. Azt éreztem, hogy ez a srác nekem szól, személyesen hozzám
beszél. Ezzel mindannyian így voltunk. Csodálatos, hogy jó Atyánk mennyire
tudja, mire van nekünk itt, ma, 2008-ban, hívő, adventista vagy barátkozó
fiatalként szükségünk. Mindezt egy nem akármilyen előadásban üzeni meg
számunkra.
A péntek esti
előadás után olyan volt, mintha egy rozsdás szöget húztak volna ki az elmémből,
amit még Sátán vert bele, hogy a szerkezet befeszüljön, és ne menjen tovább.
Jézus ezt rögtön kilazította és kihúzta.
Horváth Peti
tolmácsmunkájáért még egy köszönet. Ezzel tovább színesítette az egészet.
Köszönöm az
ÉKG összes tagjának, hogy „lírai" módon ők is közvetítették Atyánk üzenetét.
Köszönöm a
szolgálatokat az előadóknak, köszönöm Hoffer Zolinak és minden szervezőnek a
sok munkát. Köszönöm Juan Carlos Patricknak, hogy leírta nekünk Jézus és az Atya
szeretetét.
Köszönöm mindenkinek,
aki eljött, és megismerhettem, vagy ápolhattuk kapcsolatunkat, és persze
köszönöm Atyánknak, aki lehetővé tette mindezt, és jelenlétével emelte az egész
rendezvény hangulatát.
Aki eljött,
mindenki boldogan, vidáman és feltöltődve tért haza, aki nem jött el se
búsuljon, mert egyrészt jön még Juan is Magyarországra, másrészt tele van a
nyár újabb ifjúsági programokkal, ahol együtt lehetünk, és ott lesz Jézus is.
Szóval már most el kell kezdjem rakosgatni, hogy mikor hova megyek.
Tehát
összefoglalva, ez egy igazi, „modern", „mindenféle" fiatalnak szóló esemény
volt, ahol valóban átjárt bennünket a közösségi élmény.
Én ugyan mint
nemrég keresztelt voltam ott, de azt gondolom, ha először jöttem volna ilyen
helyre úgy, mint akit eddig nem foglalkoztatott ez a dolog - mert a Bibliából
csak annyit látott, hogy egy fekete könyv tele apró betűkkel, érthetetlenül
fogalmazott mesékkel -, akkor is megérintett volna személyesen. Felfedeztem
volna így is magamat ebben, látnám, hogy ez mégsem elavult dolog, hanem épp a
leginkább aktuális, és most elgondolkoznék az eddigi és a további életemen.
Egyed Zoli
|