Lelkes erdélyi testvérek látogattak Isaszegre
március 14-én. Azért hívtuk őket, mert úgy hallottuk, hogy nagyon szép
missziómunkát végeznek Romániában, ahol házról házra járva terjesztik az advent
irodalmat. Mi is szeretnénk csatlakozni ehhez a munkához, de látnunk kellett,
hogy végzik ők.
A szombat
délelőtt azzal telt, hogy Zarkáné Teremy Krisztina igei gondolatai után meghallgattuk
a másfél évnyi munkájuk néhány tapasztalatát. Mondtak volna többet is, de az
idő nem engedte.
A közösen
elfogyasztott ebéd után elindultunk Isaszegen, hogy gyakorlatba ültessük a
hallottakat. Több mint nyolcvanan jöttünk össze, fiatalok és idősek egyaránt,
és miután imában kértük Isten vezetését, és a Szentlélek jelenlétét „Az Úrért
és Isaszegért" mottóval indultunk útnak.
Kettesével
mentünk házról házra. Volt, ahol kedvesen fogadtak, olyan is volt, hogy
elküldtek, de a nap végére és a munka befejeztével tapasztalatokkal gazdagodva
tértünk vissza az imaházhoz, ahol vacsora után még tovább hallgattunk egymás
tapasztalatait.
Késő estig
volt együtt a csapat, amikor szívünkben csordultig telt a hála Isten iránt,
mert abban a kiváltságban lehetett részünk, hogy az Ő munkáját végezzük.
Vasárnap
Isaszeghez közeli falvakba vittük el a „Passió" című könyvet, ismét
megtapasztalva, hogy a munka az Istené, és Ő gondot is visel róla. Ez azonban
reméljük, hogy csak a kezdet! Magyarországon is vannak olyan emberek, akik még
nem hallották Isten megtérésre hívó szavát, és nem tudnak Jézus közeli
eljöveteléről.
Ellen White a
következőket írja: „Isten szolgái szent lelkesedéstől fénylő arccal sietnek
egyik helyről a másikra, hogy hirdessék a menny üzenetét. Az egész földön
ezernyi hangon szól majd a figyelmeztetés. (...) A missziómunkások által
terjesztett irodalom megteszi a hatását" (Ellen G. White: NK, 544. o.).
Adja Isten,
hogy minél többen érezzünk felelősséget a veszendő lelkek felé, és mondjuk Ézsaiással
együtt: „ímhol vagyok én, küldj el engemet!"
Nagy Hajnal
|